Csáky Albert gróf siteri uradalma 1836-ban

A népi gazdálkodással kapcsolatos néprajzi szemléletünk általában a jobbágyfelszabadítás utáni állapotokat tükrözi, amikor már élesebben elválasztható az önálló kisüzemi gazdálkodást folytató „paraszti” közösségek, és a majorsági üzemek kultúrája - írja a cikk szerzője  Varga Gyula.

 "A néprajzi kutatások zömmel az előbbi rétegek tárgyi és szellemi hagyományaira koncentrálódtak, s gyakran elfeledkeztünk arról, hogy ezek a hagyományok még a feudalizmus olyan korszakában formálódtak ki, amikor a pa­raszti és a földesúri gazdálkodás nem vált el olyan élesen, mint a későbbi 100 év során.

  Ezért bi­zonyára nem haszontalan, ha - megfelelő történeti néprajzi források segítségével - megkísérelünk egy rövid bepillantást a Bihari Hegyköz néhány falujának a jobbágyfelszabadítás előtti életébe. A következőkben ebből a célból Csáky Antal Brúnó siteri uradalmának egy 1836-ban ké­szült urbáriumát tekintjük át.^[1]

  

 

Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu

IX. Hegyközpályi Községi Napok

Szép meleg nyárias időjárás volt szombaton, melyen sokan látogattak ki a száldobágyi akácos réten megrendezett községi napokra  - olvasható Tóth Zsigmond  tudósításában.


Június 28-29-én immár kilencedik alkalommal rendezik meg Hegyközpályiban a Községi Napokat a száldobágyi akácos réten.

  Amint az már szokott a szombati napot sportrendezvények tarkították kihasználva a jó időt a műfű pályán, határon átnyúló ifi férfi labdarúgó torna volt, míg a sportcsarnokban ugyancsak határon átívelő kézilabda tornát tartottak. A rendezvények délelőtt tíz órakor kezdődtek és a délutáni órákban, fejeződtek be.

 

Teljes cikk fotókkal : hegykozcsatar.lapunk.hu

"Motyósok" emlékére

 

Szent László tér a huszadik század elején,mely piac is volt.Forrás : poli.hu

A hegyköziek híresek voltak a nagyváradi vásáron.A Hegyközben szinte minden megtermett,melyet Nagyváradon adtak el.Mivel vitték a portékát? Ha lehet szekérrel,ha nem akkor gyalog kezükben válon,hátizsákon,stb.Korán reggel indultak útnak Siterből,Tóttelekről,Csatárból,Újlakról,Pályiból ,Száldobágyról vagy a környező településekről.Általában a Füstös hídon mentek át és érkeztek meg Váradra.Úri családoknak vagy a módosabbaknak házhoz vitték a "motyót " vagy valamelyik piacon adták el.Ők voltak a "motyósok".Akkor nem volt autóbusz vagy kocsi.A termékeket el kelletett adni ,ha nagy erőfeszítésbe is került.Bárki kipróbálhatja gyalogosan az utat Nagyváradig motyó nélkül. Megérdemlik hogy emlékezzünk rájuk ...

Piarista bor és Hegyközcsatár

Forrás : piaristabor.hu

Hegyközcsatár és a piarista bor kapcsolatáról olvasható az egyik cikkben :

A piarista rend több évszázados magyarországi oktató, nevelő és lelkipásztori tevékenysége mellett a hazai szőlő- és borkultúra megteremtésében és fejlesztésében is jelentős szerepet vállalt. A rend második magyarországi iskolája is úgy jött létre 1685-ban, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szőlőket hagyott a kegyesrendiekre a Kiskárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Később is sok piarista rendház megélhetéséhez hozzájárultak a kisebb-nagyobb szőlők és pincék. Az 1727-től a Hegyalján, Tokaj városában működött piarista rendháznak, amely 1789-től Sátoraljaújhelyre költözött, voltak birtokai, de hegyaljai szőlőkkel a debreceni rendház is rendelkezett, amelyeket 1737-ben Szlopnyai Elek házfőnök örökölt sógorától, Pettkó Mihály tokaji királyi udvarbírótól. A debrecenieknek később volt még szőlőjük a bihari Hegyközcsatárban, Hegyközszentimrén, Váradolaszin, sőt a debreceni Postakertben is. A veszprémi rendház Paloznakon, a váci Spinyéren, a pesti Kőbányán és Promontoron (Budafok), a kecskeméti a Kőrösi út mentén és Talfáján (később Kisfáiban), a nagykanizsai pedig a Látó-hegyen termelte saját borát.

Teljes cikk : piaristabor.hu

A váradi és micskei Baranyi család - Hegyközcsatár

A váradi és micskei Baranyiak nagy kiterjedésű birtokaik által biztosított gazdasági erejüknél fogva, valamint a társadalmi és gazdasági életben betöltött funkcióik révén Bihar vármegye legjelentősebb és legismertebb nemesi családjai közé sorolhatóak. A nagy múltú família gazdasági és politikai befolyását a haza és a köz szolgálatába állította, s ennek társadalmi és az uralkodó általi elismerése sem maradt el. A Baranyiak között találunk fő- és alispánt, országgyűlési képviselőt és királyi tanácsost, de a megye vezető testületeiben is ott találjuk nevüket. Szolgálták a hazát II. Rákóczi Ferenc katonájaként vagy ’48-as tisztként is, de templomépítő, egyháztámogató tevékenységük is nagy jelentőséggel bírt. Az idők folyamán a Baranyi család tagjai katonai pályára léptek vagy polgári foglalkozást választottak: orvosok, ügyvédek, tisztviselők és kereskedők lettek.

A századok során a családból többen lakóhelyet változtattak, más megyébe költöztek. Jelen ismertetőnk – a váradi és micskei előnévhez hűen – a családtörténet bihari vonatkozásait tárja fel. A kutatás során a családfa főbb hajtásának leírásához Baranyi Barnabás és Baranyi Katalin leszármazottak szolgáltattak családtörténeti adalékokat. A szerző ezúttal is megköszöni eligazító közreműködésüket - írja a Kordics Imre helytörténész.

Mi a köze van a Baranyi családnak Hegyközcsatárhoz ? Ezt írja Kordics Imre : "A család első említett őse (1495-ből) Bernát1. A következő hiteles adat Baranyi László 1642-ben2 nyert címeres leveléhez kapcsolódik, melyet 1643-ban hirdettek ki Abaúj vármegyében. Innen költöztek a család egyes tagjai Váradra. Itt született Mihály (1664–1692) és testvére, György (1645– 1684), akik Várad eleste után a török elől (1660) Debrecenbe menekültek. Mihályt az 1688-as szentjobbi megyegyűlésen másodalispánnak választották. Tisztségét 1690-ig viselte, ezt követően haláláig Debrecen főbírája volt. 1691-ben új címerlevelet kapott és a váradi előnevet ettől az időtől használhatta. Kiegészítésként ehhez járult egy kúria Hegyközcsatárban és több helyen szőlő."

Teljes cikk : epa.oszk.hu

Hegyközcsatár évszázadai

Hegyközcsatár, a Nagyváradtól kissé északkeletre fekvő Bihar megyei község 2013-ban ünnepli Váradi Regestrumban említésének 800. évfordulóját. Ez alkalomból jelentek meg nemrégiben Orendt Mihály Hegyközcsatár 800 éves és A Hegyközcsatári Református Egyházközség története című kiadványai, melyek Csatárt és általánosságban a Berettyó és a Sebes-Körös ölelte Bihari Hegyközt élénken mozgó ecset alkotta képeken állítják elénk, társadalmi, egyházi, gazdasági életük egységében. A szülőföld, a szerző-szerkesztő számára legfontosabb élményforrást jelentő helyek emberi és természeti értékeit érzelmes őszinteséggel feltáró könyvek helybeli forrásokra is támaszkodva kalauzolják olvasóikat egészen jelenkorig - írja a Brigovácz László.

Szerzőjük eredendően Csatár történetének írására vállalkozott, évtizeden át folyó kutatásai során azonban elegendő adatot talált ahhoz, hogy munkáiban rendre szólhasson más hegyközi települések (többek között Siter, Hegyközkovácsi, Hegyközújlak) múltjáról is. Lelkesültsége, térség iránti odaadása elé emelnek tükröt nemzeti érzésvilágra nyitó mondatai, melyekkel őskori természeti táj ábrázolásától egészen az elmúlt tíz év egyház és helyi társadalom érdekébeni áldozatvállalásainak, kulturális programjainak ismertetéséig igyekszik olvasóiban érzelmi bevonódást kelteni. Különösen szembetűnő ez elsőként említett művében, ahol például határozottan állást foglal a Csatárral kapcsolatos néveredeti kutatások tárgyában: elfogadja-támogatja a település nevét Árpád fejedelem legkisebb fiának nevéből származtató elméletet.

Maga a község oklevelekben 1213 után számos névalakkal szerepel, az Anjou-korban már a váradi püspökség birtoka, 1552. évi összeírás alapján hatvanegy telkes falu, mígnem a 17. század első harmadában mezővárossá emelkedik. 1660 után ide is elérnek a bihar-hegyközi térségben pusztító hadjárások, temploma ennek ellenére a századközépen megújul, 1703-ban református iskolával gazdagodik. Csatárnak ekkoriban sem jelentősebb mennyiségű gabona termelésére, sem nagyobb számú állat tartására nincs elegendő földje. Lakosai rét és legelő hiányában környező falvak pusztáin is nevelnek jószágokat, szántók helyett pedig inkább előnyös fekvésű szőlőkből húznak jövedelmet. Minderről a korszak alapforrásai (birtokfelmérések, úrbéri összeírások) tanúskodnak, adatközlésekhez Orendt sokat merít belőlük, s épp ezért első műve józsefi korig vezető fejezeteiben általában gazdaság- és társadalomtörténeti oldalról visz közelebb Csatárhoz. Ezzel szemben a tizenkilencedik századi jelent inkább egyháztörténeti nézőpontból láttatja, nagymértékben építve községi lelkészi feljegyzésekre.

Csatáron a kálvinizmus a 16. század közepén erősen megkapaszkodik: 1556-ban, amikorra a politikailag és területileg megosztott országban már nagy számban szereznek híveket Kálvin tanai, Csatár nagyobb része is református hitre tér. Orendt Mihály második, javarészt forrásközléseket tartalmazó, évkönyv formáját öltő munkája e határon túli magyar református közösség életvilágához, Csatár és a reformáció négyszázötven éves kapcsolatához közelít. Lajstromok (úrasztalára adakozók és egyházi tisztviselők névjegyzékei) közben-után fél évezred községi hitéletének képei sorakoznak előttünk, számosan a csatári református közösség történetének egyik legfontosabb forrásaként értékelhető, múlt századfordulón megnyitott és majd hatvan évvel később lezárt „Aranykönyv” lapjairól. Templomfelújítás, egyházi adományok, iskolai tanítói és lelkészi javadalmazások szintén bekerültek a könyvbe, köszönhetően a tizenkilencedik század elejétől vezetett lelkipásztori feljegyzéseknek. A forrásközlések fényt vetnek helyi fiú- és leányiskola működésére, megemlékeznek a közösségszervezés, a gyülekezeti élet fontosabb pillanatairól, és adalékkal szolgálnak például az ezernyolcszázharmincas évek eleji kolerajárvány történetéhez. A kötetben idézetek mellett a forráskiadó saját elbeszélései, kísérőszövegei is szerepelnek, lelkészi tollakból pergő emlékek kiegészülnek jelenkori eseményekről készült felvételekkel, falusi karácsonyok hangulatát megidéző sorokkal.

Változatos tartalma olvasókönyvvé (is) teszi, s bizonyos mértékig azzá lesz a Csatárról szóló másik kötet. Nyolcszáz év történetében egy-egy, a szerző történelemlátását élesen tükröző, személyes hangú elbeszélő részt rövidebb-hosszabb idézetek követnek, s e témabeli és így műfaji összetettségét tovább erősítik versek, némely népszokás helyiek megszólaltatásán keresztüli leírása. Orendt Mihály persze nem egyszerűen történeti áttekintés érdekében keres és teremt összefüggéseket. Anekdotákkal, személyes történetekkel is átszőtt, s részben ezért történelem és emlékezet határvonalát helyenként elmosó munkáiban igyekszik megmutatni mindazt, ami máig meghatározó a felekezeti és nemzeti öntudatát híven őrző hegyközcsatári magyar református közösség életében.

A hegyközcsatári általános iskolában 1968-ban végzett növendékek és tanáraik

  Szerző : Sztankovics Gyula kulturális referens (Hegyközcsatár)

Tanárok balról-jobbra:

  " Barót Vilmos biológia tanár - pedáns fiatalember volt, aki elvárta, - főleg tőlünk, fiúktól - hogy mi is legyünk pedánsak. Ennek érdekében többször is kiszállított bennünket a padból, hogy megnézhesse fénylik-e a cipőnk.

   Bayer Elemér természettudomány tanár - Ő egy élő lexikon volt. Előfizetője volt az Élet és Tudománynak. A kettes iskola udvarán megépített egy harmadfokú meteorológiai állomást. Amikor elutazott valahova, én olvastam le az adatokat, naponta háromszor. A műszerházikóban volt két darab átlagos hőmérő, egy minimum és egy maximum hőmérő és egy légnedvesség mérő. Az állomás udvarán egy csapadékmérő (pluviométer) is fel volt állítva. A barométert otthon tartotta a lakásán. A megállapított, majd feljegyzett előrejelzést - a következő 24 órára - az iskola titkárnője Kovács Zsuzsanna  gépelte le, majd átküldte azt a TSZ irodába.

   Fráter Margit igazgatónő - Engem mindig arra intette, hogy tanuljak, mert nem fogom bírni a fizikai munkát. Gyenge fizikumú, nyápic gyerek voltam.

   Frucskó László francia tanár – Egy higgadt, csendes ember volt. Tiszteltük őt, mert nem ártott soha senkinek.

   Kéri Ildikó magyar tanárnő, osztályfőnöknő – Általa tanultunk meg szépen, s jól beszélni magyarul. Az irodalom könyvben minden alkalommal aláhúzatta velünk a tetszetősebb kifejezéseket, amit aztán a következő órán fel is kérdezett.

  Éles Béla számtan tanár - Jámbor természetű ember volt. Gyakori szava járása: "A penész egye meg!".

   Megjegyzés: Nem tudom, mi volta az oka, de az osztályképről lemaradt Dallos Lóránd tornatanár, Szabó Mária mezőgazdaságtan tanár és Balázs László román tanár is.

   A tanulók névsora szintén balról-jobbra:

   Lányok: Kovács Ella (Csatár), Szilágyi Ilona (Csatár), Fényes Erzsébet (Csatár), Lakatos Borbála (Újlak), Szilágyi Irénke (Csatár), Ugarek Teréz (Tóttelek), Pelle Margit (Újlak) és Zatykó Mária (Csatár);

   Fiúk: Szabó Károly (Pályi), Gálik László (Tóttelek), Simkó Károly (Tóttelek), Palacsek József (Tóttelek), Sztankovics Gyula (Csatár), Finta József (Újlak), Noveczky András (Tóttelek) és Nagy Gábor (Tóttelek);"

Forrás : hegykozcsatar.lapunk.hu

Fogy a siteri gesztenye

A Nagyváradtól mintegy 20 kilométerre fekvő Siter főleg Árpád-kori műemlék templomáról és a szelídgesztenyefa-ültetvényről vált ismertté. Ez utóbbi egyedi az egész térségben.

Siter nevét az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben említik először, de bizonyára már a tatárjárás előtt is létezett a település. A falu közigazgatásilag Hegyközcsatár községhez tartozik. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a településen 663-an éltek, közülük 596 magyar nemzetiségű, 43 román, 20 roma és 4 szlovák; 2011-ben már csak 597 lakost számlált a falu.
A település szép helyen fekszik, a Réz-hegységhez nyugatról csatlakozó Hegyköz dombvidéke mintha átölelné a falut. A Siter legmagasabb pontján álló Árpád-kori templomot már Szalárd környékéről is lehet látni. Vitályos Barna, Hegyközcsatár polgármestere, aki siteri lakos, igazi lokálpatriótaként beszél a faluról és az egész Hegyközről. A főúton autózva jobbra is, balra is kell figyelnem, amikor azt mutatja, mik is valósultak meg az utóbbi időben. Ahol korábban csak bozót és gaz tenyészett, ma üzemcsarnokok, farmok vagy más létesítmények állnak. Ilyen az a gazdaság is, ahol egy vállalkozó áfonyát és málnát termeszt, ugyancsak az út mellett álló két nagy üzemcsarnokban hőszigetelő nyílászárókat gyártanak, munkát adva a helybelieknek. A tótteleki erdészház közelében nagy területen épül ifjúsági tábor. Egy ház már áll, többnek elkészült a betonalapja, s a labdajátékok pályái is ki vannak jelölve.

A szelídgesztenye
A faluba érve körbenézünk a siteri utcákon, majd Vitályos Barna házában beszélgetünk. Amikor a szelídgesztenye-ültetvény felől érdeklődöm, a polgármester szomorúan mondja, hogy kipusztulóban van. „Ezek a fák egy völgyben találhatók, az ottani klíma nagyon kedvező a szelídgesztenye termesztésére. Sajnos az idős fák kipusztultak, az elültetett fiatalok pedig még nem hoznak termést – magyarázza. – Az elmúlt években sikeresek voltak a siteri gesztenyefesztiválok, sokan eljöttek. Ezekkel a rendezvényekkel is öregbítettük a település hírnevét, hiszen azelőtt évtizedeken keresztül ez egy elzárt falu volt. A jegyezhető pozitív változások abban az időben kezdődtek el, de hathatósabban akkor, amikor én lettem a polgármester. Mindig is úgy próbáltam kezelni a Hegyközcsatár községet alkotó négy települést – Csatár, Siter, Tóttelek, Sitervölgye –, mint négy gyermeket. Áttörést jelentett Siter életében, hogy 2008-ban átadtunk egy 7,2 kilométeres aszfaltozott útszakaszt” – mondja Vitályos Barna.
A falu életében sokat jelentett, hogy 2003-ban a hét települést magában foglaló Hegyközcsatár nagyközségből két kisebb község jött létre Csatár, illetve Hegyközpályi központtal. Vitályos szerint Siter egyik égető gondja a települést Nagyváraddal összekötő buszjáratok hiánya volt. Konszenzusra jutottak a szállítási vállalkozóval, így naponta nyolcszor jár Váradról autóbusz Siterbe és vissza.
– Rendbe tettük az orvosi rendelőnket – emlékszik vissza az elvégzett feladatokra az elöljáró –, aztán visszakapta az ingatlant az eredeti tulajdonosa, s mi rendelő nélkül maradtunk. Az iskolát a maximális lehetőségek szerint felújítottuk. A gyerekek létszáma nagyon lecsökkent, ezért az V–VIII. osztályos tanulóknak Csatárba kell járniuk. Van iskolabuszunk, a gyerekek azzal utaznak. Az elemi osztály maradt, itt is kevés, mindössze 17 gyerek van, az óvodai csoportba 22 apróság jár. Az óvodát a felújított iskolába költöztettük, a régi óvoda épületét is rendbe tettük, és itt rendeztük be az orvosi rendelőt. Rendbe tettük a kultúrházat is, amely ugyancsak leromlott állapotban volt. Három éve kezdtük el a három település ivóvízellátását célzó programot. A siteri vezetékrendszer is elkészült, hossza 6,2 kilométer, most kötik be a lakásokba. Három kilométeren leaszfaltozták az utcákat a faluban, és már kész a terv arra, hogy az ivóvíz bekötése után minden utcánkat leaszfaltozzuk. Méltóképpen rendbe tettük a temetőkápolnát, és kerítést építettünk. A villanyhálózatot is teljes mértékben kicseréltük, vannak új transzformátoraink is.
– Hol dolgoznak a siteriek, miből élnek?
– Megváltozott a lakosság összetétele, a falu elöregedett, nagyon sok az egyedül élő özvegy. A fiatalok itt maradtak, hiszen van munkalehetőség, több vállalat kocsii is kijárnak a településre, reggel viszik Váradra az embereket a gyárakba, üzemekbe, este hozzák haza. Néhány család földművelésből él, néhány állattenyésztésből. Nagyon sokan beadták a földjüket a településen működő mezőgazdasági vállalkozásba, ennek köszönhetően ma már nincs parlagon heverő föld Siterben. A jövőben mindenképpen beruházókat szeretnénk idecsábítani, vannak területek, amelyeket fel tudunk ajánlani építkezésre, újabb és újabb munkahelyek teremtése érdekében.

Vadásztrófeák
Felkerestük a falu egyik legismertebb lakóját, Brád Gyulát. Ő a település mindenese, akinek csak gondja van, az hozzá fordul. 1996 óta képviseli a falut a hegyközcsatári helyi tanácsban. Vendéglátónk háza, de főleg a belseje egyedi, nem sok helyen találni ilyet: a bejárati folyosón több tíz vadásztrófea díszíti a falat. Lenyűgöző látvány.
– Itt születtünk, a szüleink is itt éltek, megszoktuk ezt a helyet, és nagyon szeretünk itt lakni – magyarázza Brád Gyula, mit is jelent számára Siter. – Jó itt a levegő, nagyon szép a táj, jól lehet itt élni, csak sokat kell dolgozni. Vannak olyanok, akik elköltöztek a településről, és egy idő után visszajöttek. Mi a földjeinket egy társulásba adtuk be, mert nehéz volt az egyéni gazdálkodás, nagyon sok volt a vad, nem tudtunk ellene védekezni, most talán ez jobban sikerül a társulásnak. Amikor visszaadták a földeket, elkezdtem én gazdálkodni, ebben a gazdaságban mindig volt ló, tehén már az apám idejében is. Nekem is volt két lovam, szántottam velük, de ma már nincs se lovam, se tehenem. A falu csordájában is csak 27 tehén van, mert nincs hol értékesíteni a tejet. Főleg azok tartanak tehenet, akik saját fogyasztásra használják a tejet, vagy ismerőseiknek értékesítik.

Ikonok a templomfalon
Utunkat folytatva a református parókiára kopogtunk be, ahol Gavrucza-Nagy Emese lelkipásztort régi ismerősként üdvözölhettem. Az egyházközségnek mintegy 400–450 híve van, közülük 200 aktív, aki fizeti a járulékot, de legalább 120-an egyáltalán nem járnak templomba. Az istentisztelet látogatása elfogadható, megfelel a bihari átlagnak.
– Amikor idejöttem, „délutános” gyülekezet volt az itteni – meséli a tiszteletes asszony. – Én inkább a délelőtti fő istentiszteleteket ismertem meg, ezért a hívek is átpártoltak a délelőttre. Most, hogy Hegyközújlakra is beszolgálok, csak délelőtt van istentisztelet.
Tavaly három évfolyam konfirmált, most vannak elsőéves konfirmandusok, és hatan már második évesek. Ha tíz konfirmálandó fiatal összegyűl, akkor konfirmálnak – magyarázza a lelkipásztor. Úrvacsorát általában többen vesznek, mint amennyi a rendszeres templomlátogató.
– Nagyon népszerű a húsvét hajnali istentisztelet, akkor sokan eljönnek a templomba. Ennek az az ára, hogy a húsvét délelőtti istentiszteleteken nagyon kevesen vagyunk. Szoktunk tartani konfirmandustalálkozót, amikor az elszármazott siteriek is hazajönnek, ezek nagyon sikeres egyházi események. Ez a templom a maga módján egy misztikus hely, vannak, akik emiatt kérnek valamilyen egyházi szolgáltatást. Ebben a hónapban például Kolozsvárról érkezik egy fiatal pár, akik itt akarnak megesküdni.
Most Marosvásárhelyről érkezett szakemberek restaurálják a templombelsőt. Eredetileg a székesfehérvári Láng József restaurátor dolgozott itt. Most kaptak egy nagyobb támogatást a Teleki Alapítványtól, ennek köszönhetően érkezett egy héttagú szakembercsoport a freskók restaurálására. Gavrucza-Nagy Emese arról is tájékoztatott, hogy a falképek Szent György legendás tetteit ábrázolják. Hasonló ikonográfiasorozat egész Európában csak egy-kettő létezik. A siteri egyediségét az adja, hogy az egyes képein ábrázolt történetek nem maradtak fenn írott legendában. A másik értékmérő a korai keletkezés: a XIII. századból datálódik, bizonyíték erre az itt használt néhány betűtípus, amely későbbi korban már nem fordult elő.
Az Árpád-kori templom falképeit szemlélve az ember elgondolkozik azon, hogy ezek az ábrázolások majd ezer éve keletkeztek. A restaurátorok nagy figyelemmel végezték munkájukat, köszönésünket fogadták ugyan, de tovább dolgoztak. A lelkipásztor elmondta, ha minden jól megy, az idén befejezik a restaurálást, és teljes díszében fog tündökölni a siteri református templom.

Forrás : biharmegye.ro

Siteri tó

Siter egyik legszebb része a tó.Híres lett az utóbbi években .Miért? Mert rendezve lett a tó és környéke.Esküvő színhelye lehet szép festői környezet.Nézze meg a fotókon és látogassa meg '

 

Forrás : facebook.com/nuntaincort

Fotó,mely kuriózum

Fotó forrása: Somogyi Ottó gyüjteménye

Ezt írja Orendt Mihály : 

Mint azt már gondolom a legtöbb egykori IWIW felhasználó tudja, 5 nap múlva megszűnik az első igazán közkedvelt közösségi oldal. Azok, akik igazán komolyan vették és igyekeztek olvasóiknak, ismerőseiknek izgalmas, érdekes dolgokkal szolgálni, nos azok most vakargathatják a fejüket, mert nem mindent lehet lementeni ezekről az oldalakról. Én vettem a fáradságot és - igaz egy egész napomba telt - letöltöttem, amire igazán szükségem van. Ezek közzé tartozik Somogyi Ottó barátom nem mindennapi fotógyűjteménye is Hegyközújlakról, amelyet megosztott velünk. Ez kérem közkincs. Találhatunk közöttük a 20-as, 30-as évektől a 80-90-es évekig olyan felvételeket, amelyeket kár lett volna az enyészetnek hagyni, vagy porosodni elöregedett házak padlásain, hogy majd a házzal együtt elvesszenek örökre. Úgy hiszem hogy egykor az emberek azért örökítették meg magukat, hogy a későbbi generáció, amikor ők már nem lesznek nézegethessék és elképzeljék őseik egykori életét.
Ebből a nem mindennapi gyűjteményből mutatok most be önöknek egy rendkívül ritka fotográfiát. A felvétel 1975. május 25-én készült, azt viszont, hogy hol sajnos nem tudni. A fotón a 70-es évek alsó-tagozatos tanítóinak egy csoportja látható.
Kezdjük talán a bokorban ép virágot szagolgató Éles Béla tanítóval, aki - mint azt sokan tudjuk róla - szívén viselte a fiatal generáció sorsát Hegyközcsatáron. Tanított bennünket matematikára, énekre, de színjátszásra és zenei előadások elsajátítására is. Kultúrigazgató volt szinte az egész 70-es évek folyamán, majd a 80-as években is folytatta áldásos tevékenységét. A z akkori fiatalok nagyon tisztelték és szerették őt. A 60-as években az egykori református iskolák közzé ékelődött valamikori reformátustanítók lakásában élt feleségével Éles-né Szikszai Irén, ugyancsak alsó-tagozatos diákokat oktató tanítónővel és kiskorú gyermekükkel, Bélával. Később, miután a település központjában lebontották a régi 4-es iskola épületét, - amely, a Kultúrotthon szomszédságában volt található – építettek a helyére egy emeletes tömbházat, amelyben közszolgálatot ellátó személyek és azok családjainak utaltak ki. Számos pedagógus, rendőr stb. kapott itt szolgálati lakást a 70-es években. Ide költözött 1972-ben többek között a fentebb említett házaspár is. A kultúrotthon Éles tanító úr számára a második otthont jelentette. A könyvtárnoki feladatokat is ő látta el.
A kép bal szélén látható hölgy nem más, mint Margit néni, aki magyar táncot tanított be ugyancsak a 70-es években nekünk, a Hegyközcsatári Színjátszó Társulat résztvevőinek.
Vannak pedagógusok, akiket én személy szerint nem ismerek fel, mivel nem tanítottak. Ennek ellenére a képen látható szőke, sötét keretes szemüvegű és legmagasabb tanítónőt Lintner Máriát még ma is felismerem. A kép jobb szélén Bajkó Balázs felesége Bajkó Magdolna látható, aki a Hegyközpályi alsó-tagozatos gyerekeket tanította. Jobb szélen a háttérben pedig Stórer József iskolaigazgató urat vélem felfedezni.
Kérek mindenkit, aki a két meg nem említett tanítónőt felismeri nevezzék meg őket. Ha vannak kisebb történeteik az akkori évekkel kapcsolatban, kérem, írják azt meg számunkra e fotó kapcsán. Köszönettel, a szerkesztő.

Forrás : facebook.com

114 éve történt Siterben

 

A képen Siter műemlék temploma látható

1900-ban Sima Ferenc újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő telepítési mozgalmat indított a Bihar megye, Szalárdi-járásában található Siter község benépesítésére. Csongrád megyében ekkor összesen, mintegy 527 kitelepülő családot írtak össze. Siterbe ebből 96 szentesi család került, kb. 500 fővel. A település lakosainak zöme ezeknek a szentesi polgároknak a leszármazottai - írja Orendt Mihály.
A település korábban a Csáky grófok birtokaként vált ismertté. Szőlőtermesztése, majd gesztenyetermesztése méltán emelte a vidék élvonalába. Később az eleki származású Máhler György igazgatta itt a mintegy 4500 holdon fekvő (a földreformot követően 2000 hold) birtokát. Mahler kiváló gazdasági érzékéről volt híres.
A második világháborút követően a kettészakadt egykori Kiskalota települései határ-menti falvakká váltak. A kollektivizálás a helyi gazdaságra is rányomta bélyegét. Az egykori nagybirtokok a feledés homályába vesztek. 1989-et követően a vidék elkezdett újjáéledni. A demokrácia kezdi ismét eredeti pompájába visszaállítani a vidéket.

A Nagyváradtól észak-keletre fekvő község ma a Bihari Hegyköz része, Romániához tartozik. Az utolsó felmérések szerint 1164 magyar lakosa van. Községközpontja: Hegyközcsatár. A községközpont polgármestere a többszörösen kitüntetett Vitályos Barna. Aki ugyancsak siteri születésű. Megjegyzendő, hogy a 60-70-es években a jelenlegi polgármester édesapja Vitályos Gyula is vezető beosztású tagja volt Hegyközcsatár vezetőségének.  

Forrás : facebook.com

In Memoriam: Fráter Margit

   Egykori híres őse Fráter Lóránt gróf Ér-Semjénben született 1872. január 13-án. A dalszerző vagy, ahogy a nép nevezte „nótáskapitány” családja számos jeles őssel, rokonnal büszkélkedhetett. Ott volt például Martinuzzi Fráter György esztergomi bíboros, érsek, erdélyi vajda. Vagy Madách Imre zűrzavaros életű felesége Fráter Erzsébet, aki ugyancsak a családhoz tartozott - írja Orendt Mihály.

    „ A Fráter família ugyanakkor a brit uralkodóházzal is rokoni kapcsolatban állt, egyenes vonalon az angol királynővel. A dalszerzőt átrepítette a világhír az Óceánon túlra is. 1928-ban New Yorkban is hallhatták hegedűjének szavát. A 20. század elejének már az ország jelentős nótaszerzői közé tartozik.

   Egykor a Ludovika akadémián végzett és huszárkapitányként teljesített szolgálatot. 1906-ban 34 éves korában nyugalomba vonult. Ettől kezdve a nótaszerzésnek élt, hangversenykörutakra járt, ahol cigánybanda élén hegedült és maga énekelte szerzett dalait. Bátyja Béla is nótaszerző volt.

  Fráter Lórándot 1910-ben függetlenségi programjával országgyűlési képviselővé választották. Ér-Semjénen 1907. szeptember 22-én Kazinczy Ferenc szülőházát emléktáblával látták el. A szobor és az emléktábla költségeit az egykori huszárkapitány, későbbi dalszerző állta, saját vagyonából. Budapesten és Balatonszemesen utcát neveztek el róla.

   1994. december 4-én Ér-Semjénben emlékszobát avattak a nótáskapitány tiszteletére. Az 1942-ben eltűnt, később megkerült emléktáblát ekkor ismét felavatták. Ismertebb nótái: Kraszna Horka büszke vára, Őszi rózsa, Száz szál gyertyát, Tele van a város akácfavirággal, Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok stb.

    1942-ben „Fráter Loránd” címmel fekete-fehér magyar játékfilm készült róla. Budapesten 1930. március 13án helyezték örök nyugalomra.

   Ennek a jó kedélyű nótáskapitánynak, gróf Fráter Lórándnak az egyik leszármazottja volt az Ér-Semlyéni születésű Fráter Margit tanárnő is, aki Hegyközcsatárban találta meg a helyet, ahol letelepedett, tanított, majd örökre megpihent.

    A hegyközcsatári elemi iskola tanárnője, később iskolaigazgatója volt nyugdíjazásáig.

    Stankovics Gyula helyi kulturális referens így írt róla: Fráter Margit tanárnő Ér-Semjénből származik és gróf Fráter Lóránd egyik leszármazottja. Amikor én iskolába jártam, ép igazgatónő volt, engem viszont már nem tanított. Itt lakott a Zugban, a szomszédságunkban, ahol most Szabó Albert és családja lakik. Tóth Sándortól vette meg a házat. Később Szabó Albert a megvásárolt régi házat lebontotta, majd újat épített a helyébe.

  A fenti képen a tanárnő baloldalt látható, mellette Élesné, Szixai Irén tanítónő, hátuk mögött Éles Béla tanító, kulturális igazgató és könyvtáros.” 

 

Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu

Sztankovics Gyula : Szép magyar leventék, aranyos vitézek

A SZEBB JÖVŐT! c. újság volt a leventék képes heti lapja. Ezen a borítón az 1943. májusi első számot látjuk, melyen a "Két nemzedék a hazáért" c. kép látható.

  A következő oldal képes-szöveges összeállítást közölt különböző katonai és levente rendezvényekről.

   A harmadik oldalon a Főméltóságú asszony, köszönő szózata volt olvasható. Az újság további lapjain elbeszéléseket, hazafias írásokat és verseket talált az olvasó sok-sok illusztrációval.

  Leventeoktatás Hegyközcsatáron (1940-41)

   A múlt magyar világban a magyar fiataloknak kötelező leventeoktatáson kellett részt venniük, ami minden hét csütörtök  délutánján 1 órától estig tartott. Hegyközcsatárban a leventeoktatók Bányai József római katolikus tanító és Nagy Géza reformátustanító voltak.

  A községben amikor az idő rosszra fordult a leventeoktatók elméleti oktatást tartottak az ifjaknak, ahol becsületre, tiszteletre, hazaszeretetre tanították őket. Volt három csoport: kisleventék 12-15 éves korig, középcsoport 15-18 éves korig és a felső csoport, amely 18-21 évesek voltak.

   Jó időben az Avas-gazon folyt a gyakorlati oktatás, mivel ott volt kialakítva az oktató pálya. A képzési formák a következőket foglalták magukba: katonai kiképzés, puskafogás, céllövészet, harcászat, stb. A hegyközi emberek megfigyelték, hogy ez alatt a négy év alatt nem volt vita, vagy verekedés a fiatalok között. Szigorúság volt, ami meg is hozta a maga jótékony gyümölcsét. Vasárnaponként, kötelező volt templomba járni, aki ezt elmulasztotta annak a következő vasárnapon át kellett menjen Szalárdra és a részvételről igazolást kellett hoznia. 

Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu     

Orendt Mihály: A hegyközcsatéri leventék útja Abádszalókról szülőfalujuk felé album

Ez a térképegyüttes azt szeretné érzékeltetni, hogy milyen viszontagságos úton kellett bujdokoljanak a leventék úgy a német, mint az orosz hadsereg elől, hisz mindkettőtől kellett tartaniuk. A berajzolt gyalogutak nem teljesen fedik a valóságot, hisz számukra az egyenes út volt a legelfogadhatóbb, ugyanakkor kerülniük is kellett a főbb útvonalakat. Elgondolkodtam azon, hogy mi is játszódhatott le a lelkükben ezeknek a fiatalembereknek, akik semmi mást nem akartak, csak minél hamarabb hazatérni szeretteik körébe. A szülőföld szeretete hatalmas erőt ad az embernek a szenvedések leküzdéséhez. Mindenki ott érzi magát a legnagyobb biztonságban, ahol született, ahol szülei, rokonai, ismerősei és barátai élnek, hisz kire számíthat az ember ha bajba jut, ha nem a közvetlen hozzátartozóira, ha nem az igaz barátaira. Ezek a kiéhezett, lerongyolódott, elfáradt fiatalok sem szerettek volna mást, mint az otthon biztonságát és az otthon melegét. Nekik végül szerencséjük volt, - mert Istennek hála - mindannyian hazaértek különösebb sérülések nélkül. A lelki sérüléseket most nem vitatnám, mert valószínűleg mindnyájukat érte. Hajtsunk most viszont fejet azok előtt, akik nem tértek vissza és soha többé nem érezhették szerető rokonaik, barátaik meleg ölelését, akik nem láthatták szeretteik szemében a viszontlátás forró könnyeit.

Forrás : facebook.com    

                

Ez a teljes menekülési útvonal. A viszonyított idő természetesen ennél jóval nagyobb mértékű, hisz számos alkalommal meg kellett pihenjenek és aludniuk is kellett a leventéknek.

Abádszalók - Nagyiván - Nádudvar 

Ez az egyik legbalószínűbb útvonalterv a két település között (2 óra 59 perc).

Ez a kékkel bejelölt útvonal (10 óra 57 perc) is nagy valószínűség szerint pontos mása a leventék visszavonulási útjának.

A leventék Biharkeresztesről Bedőig menekültek.

Bedő településtől fél órai járásra található Nagyzomlin, ahol a leventék pihenésre hajthatták fejüket egy pajtában, mielőtt hajnalban Kis Szántó felé vették volna az irányt.

Ezen a térképen a bejelölés nem hellyénvaló. Valószínűleg a két település közötti útszakaszt választották a leventék, ami nem lehet több, mint 20-25 perc.

Az előző térkép bejelöléséhez képest ez sem fedi a valóságot a leventék útját figyelembe véve. Kis Szántóról valószínűsíthetően kb. 40 perc alatt Biharra érhettek légvonalban, kisebb kerülőkkel is.

Elérkeztünk az utolsó térképrészlethez is, amelynek a középső útvonalát vehetjük alapul. Ez az útvonal az Ör-hegyre, innen pedig a Kis-utcán keresztül a faluba vezet. A 15 levente valószínűleg elcsigázva, fáradtan, kimerülten megérkezett végre szeretett szülőfalujába szüleik, rokonaik, szeretteik nagy örömére. Vége.

Köszönet a szerzőknek '