Jó hangulatú szüreti mulatság Hegyközcsatárban

 

" A tíz párból álló hegyközcsatári Szalmavirág néptánccsoport tagjai lovas szekereken indultak el hivogatni a község falvaiba, elől lovas legénnyel, aki egyben a kisbíró szerepét is betöltötte. Az idén október 28-án tartották Hegyközcsatárban a hagyományos szüreti mulatságot." - írja Tóth Zsigmond a Bihari Naplóban.Teljes cikk :

"Hegyközcsatárban és környékén a szeptember végétől novemberig tartó időszak, Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Simon – Júdás (október 28.) napjáig, legfontosabb gazdasági, és egyben társadalmi eseménye a tengeri szedés mellett a szüret volt, amely hagyomány mai napig is él. Még az elmúlt században is (a kollektivizálás előtt, mert eben az időben több szőlőhegyet felszámoltak (pl. a Szentillyés, Kurczina) a csatári szőlőhegyen szorgoskodók éneklésétől, tréfálkozásaitól, volt hangos a vidék, amelyet a szüret befejeztével evés-ivással, mulatozással ünnepeltek meg. A Hegyközi szőlősgazdák a szőlőszedés utolsó napján nagy mulatságokat, felvonulást tartottak, amely este bállal zárult. Az egykori szüretelők elmaradhatatlan kísérője volt a rezesbanda, amely gazdától-gazdáig haladva elhúzta a szüretelők nótáját, a fizetség a gazda belátására volt bízva, általában szőlőből, mustból állott. Ma már ugyan elmaradnak a nagy szüretelések és a rezesbanda, de a maguk módján ezt a hagyományt próbálják átmenteni fiataljaink, már több évtizede, hogy a legfiatalabb generáció is tovább vihesse szülei, nagyszülei szokásait, ezért minden évben a megrendezendő szüreti mulatságok a mai kor fejlődésével is megtartják a régmúlt idők szokásait. A hideg őszies időjárás sem szegte kedvüket a hegyközcsatári Szalmavirág néptánccsoport tagjainak, akik már hónapokkal ezelőtt készülődtek a nagy napra, 2017. október 28, amikor egy hagyományos szüreti mulatságba, szüreti bálba hívogathattak Hegyközcsatárban, Hegyköztótteleken, Hegyközpályiban és Hegyközújlakon.

A templomban
Már a kora délelőtti órákban gyülekeztek a kultúrházban, hogy egy bőséges reggeli elfogyasztása után a templomban, Isten házában mondjanak hálát a bő termésért és kérjék Isten áldását a mai rendezvényre. A kultúrházból, a szép magyar népviseleti ruhákba öltözött lányok és fiúk, átvonultak a református templomba, ahol egy ökumenikus hálaadó istentisztelet keretén belül Miklós Csaba református lelkipásztor és Kruzslitz Imre római katolikus plébános áldásaival indulhattak behívogatni az esti bálba, szüreti mulatságba. Miklós Csaba Péter a hálaadó istentisztelet igemagyarázatát a Nehémiás 8,10-re alapozta. „(…) Szép dolog a hagyományőrzés, amit őseink reánk hagytak, tovább vinni, de milyen öröm lenne, ha tovább vinnénk őseink hitét és ragaszkodásaikat is egyházaikhoz.” – prédikálta a lelkipásztor. Jó érzés volt látni, azt az odafigyelést és szeretetet, amelyben részesítették a fiatal táncosokat minden faluban, ők ezt érezték is, még odaadóbban táncoltak és mutatták meg tehetségüket. Már jól beesteledett, amikor visszaértek a hívogatásból, egy jó és finom vacsora elfogyasztása után, amelyet a gyerekek szülei és a Polgármesteri Hivatal alkalmazottai készítettek a kultúrház konyhájában, megkezdődött az igazi szüreti bál. A kultúrotthon egy adott pillanatban már úgy nézett ki, hogy kicsinek bizonyul, örültek is a szervezők, rendezők, hiszen több százan jöttek el múlatni. Idén a szüreti bálosokat Koma Tibor készítette fel aki maga is tagja volt a Szalmavirág néptánccsoportnak. A legfiatalabb táncosok Nagy Tamara és Jámbor Zsombor fáradhatatlanul járták a táncot nagyobb társaikkal, nem akartak lemaradni az őket körülvevő élménytől és fogadtatástól. A szüreti bál fénypontja éjféltájban érte el csúcspontját, amikor a néptáncosok bemutatták erre az alkalomra betanult néptánc összeállításukat, valamint megköszönték felkészítőjüknek Koma Tibornak a sok türelmet, amely bevallásuk szerint kellett, amíg megtanulták a tánc fortélyait."
Forrás : erdon.ro

Te tudod mi a mindenszentek és a halottak napja?

 

Forrás : nlcafe.hu 

"Sokan a halottak napját és a mindenszenteket szinonimaként, egymás helyettesítésre használják. Pedig ez óriási tévedés, két egészen külön ünnepnapról beszélünk. Amiatt ugyanakkor valóban megtévesztő lehet a két fogalom, hogy előbbit november 1-jén, míg a másikat november 2-án ünnepeljük, így gondolhatják sokan, hogy ugyanarról az ünnepről beszélünk mindkettő esetében. Hogy ezentúl ne kavarogjatok az ünnepnapokban, és pontosan tudjátok, mi a mindenszentek és mi a halottak napja, cikkünkben helyretesszük a meghatározásokat." - olvashatjuk a Nők Lapja Café honlapon.A két ünnep összemosódott,mert egymáshoz közel van,és nagyon sok keresztény nem tudja a két ünnep lényegét.A Bihari Hegyközben biztosan jobb az arány,mert jobban ragaszkodnak a valláshoz és az ünnepekhez.Bárkinek hasznos lehet a cikk tartalma.

Milyen ünnep a mindenszentek?

"A mindenszentek vagy mindenszentek napján az üdvözült lelkekről emlékezik meg a katolikus egyház. Gyakori tévedés, hogy november 1-jét nevezik a halottak napjának, pedig ezen a napon a mindenszentek napját ünnepeljük.

A mindenszentek ünnepét sokan összetévesztik a halottak napjával. Pedig egészen másról szól ez a megemlékezés. A mindenszentek ünnepe a történelem folyamán szorosan összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel. Úgy hitték, az elmúlt évben meghalt emberek lelkei ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az ünnepen a lelkeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék számukra a vándorlást. A keresztény közösségek egyes településeken a pogány hagyományt követve, szintén ünnepeket rendeztek az elhunyt katolikus szentek tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep mindenszentek ünnepeként élt tovább.

Hogy mit is ünneplünk pontosan halottak napján?

A halottak napja keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az ünnepet minden évben november 2-án tartják, amely a naptárakban is szerepel. Halottak napján szinte mindenki gyertyát, mécsest gyújt meghalt szeretteikre emlékezve, és a temetőkbe is nagyon sokan látogatnak ki, hogy virágot vigyenek a sírokra.
Egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza a halottak napi ünnepkör. A rómaiak őseiket és a csatározásokban elhunyt hőseiket istenekként tisztelték. Igaz, nem november elején, hanem február 22-én ülték meg a családok a caristiát, avagy a kölcsönös szeretet ünnepét, amelyek a halottakról is megemlékeztek, de egymást is megajándékozták, és inkább vidámsággal, mint mélabúval ünnepeltek.
A keresztény egyház hivatalosan 998-ban celebrálta először önálló ünnepként a halottak napját, de a liturgiákban már az időszámításunk szerinti 3. századtól megtalálhatók az ünnepre vonatkozó feljegyzések. Széles körben pedig a 11. századtól terjedt el a keresztény világban."
Forrás : nlcafe.hu

A Mosoly Kommandó a közösségért tesz

 

"Siteri fiatalok – és nem csak ők – „parancsnokuk”, SZABÓ KINGA vezetésével sokat tesznek a helyi közösségért és a rászorulókért. Igyekeznek tovább éltetni a falubeli régi hagyományokat, emellett jótékonysági rendezvényeiken adományt gyűjtenek gyermekotthonok lakóinak" - írja a Biharország.Teljes cikk : 

"A Mosoly Kommandó hasznos adományokkal megrakodva eljutott már a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Bihar megyei gyermekvédelmi központokhoz: a gálospetri Szentháromság, a nagyváradi Szent Angéla, a nagyszalontai Szent Antal, a székelyhídi Gyermek Jézus otthonokba. De tevékenységük nemcsak ebből áll, hiszen legfőbb céljuk a siteri közösség szolgálata. A csapat „parancsnoka” Szabó Kinga, ő az elemi iskolát szülőfalujában járta ki, majd Nagyváradon a Művészeti Középiskolában érettségizett, a Partiumi Keresztény Egyetemen szociális munkás szakon mesterfokozatot szerzett, közben ugyancsak mesterfokozaton vallástudományból is diplomázott. Ahogy ő fogalmazott, mindazt, amit tanult, ebben az önkéntes tevékenységében fel tudja használni.

Siterben, a helyszínen, a központban található üzlethelyiségben kerestem fel Szabó Kingát, hogy a kezdeményezésről kérdezzem. Elmondta, már egyetemistaként foglalkoztatta a gondolat, hogy a falu érdekében tevékenykedő önkéntes csapatot szervezzen. „Miután szüleimmel kibéreltük ezt a helyiséget, volt hely arra is, hogy valami pluszt tegyünk le az asztalra, és azt mondtam, megpróbálom. Az első felhívásomra, a mézeskalácssütésre tizennyolcan jelentkeztek, 650 mézeskalácsot készítettünk. A süteményt a gálospetri gyermekotthonba, Székelyhídra, Nagyváradra vittük, de jutott belőle a váradi bazilikába a gyertyagyújtásra, a Szent Erzsébet és a Szent Márton Idősek Otthonába is. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket, a gálospetri gyermekotthonban visszatérők vagyunk.”

A „kommandósok” főleg helyi fiatalok, de egy 58 éves tagja is van a csapatnak, a legfiatalabb pedig négyéves. A legtöbben Váradon dolgoznak, a diákok nagy része vagy a megyeszékhelyen tanul, vagy a hegyközcsatári iskolában – Siter közigazgatásilag Hegyközcsatárhoz tartozik. „A szüleink minden támogatást megadnak, hogy amit eltervezünk, elképzelünk, meg is valósuljon. Némelyikük tagja is a kommandónak.”

Rendezvényeiken mindig sokan vesznek részt, és az eseményeknek rendszerint jótékony jellegük van. Ezenkívül együtt járnak kirándulni, zongorakoncertekre. A kirándulásokat általában saját zsebből állják, hogy ne terheljék ezzel is a szülőket. Azok a tagok, akik már keresnek, hozzájárulnak a költségekhez.

A Mosoly Kommandó fogadtatásáról is kérdeztem beszélgetőtársamat. „A helybeliek általában elfogadják mindazt, amit teszünk, a legtöbben támogatják tevékenységünket. Vannak, akik nem nézik jó szemmel, de én bízom abban, hogy ők is megváltoztatják a véleményüket, ha belátják: a közösség érdekében cselekszünk. A Hegyközcsatári Polgármesteri Hivataltól sok támogatást kapunk, például ingyen használhatjuk a kultúrházat, de előfordult az is, hogy az elöljárók is szerepet vállaltak a rendezvényünkön, s besegítettek a főzésbe is.”

Az összegyűjtött ajándékok célba juttatásához maguk szervezik meg a szállító járműveket is. A disznótoros rendezvényükön csatlakozott a csapathoz például a biharfélegyházi Sebestyén Szabolcs, és azt is felajánlotta, hogy segít az ajándékok szállításában. Karácsonykor Hegyközpályiból is kaptak segítséget egy elszármazott siteritől. „Sohasem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire segítőkészek – osztja meg tapasztalatait Szabó Kinga. – Amikor valamire szükségünk van, nagyon sokan megmozdulnak, Nagyváradról is jönnek. A sütéshez-főzéshez felhasznált alapanyagokat pénzadományokból szerezzük be, innen is, onnan is kapunk kisebb összegeket erre a célra. Mivel jogilag is be vagyunk jegyezve közösségi kulturális egyesületként, pályázni is tudunk. Eddig a megyei tanácshoz nyújtottunk be pályázatot egy augusztusi rendezvényünkre, nyertünk is, ez sokat segít rajtunk. A Máltai Szeretetszolgálat is felvette velünk a kapcsolatot, ha kapnak valamit, akkor kihozzák ide, és mi szállítjuk majd tovább az adományt.”

A csapat magját alkotók szinte minden délután találkoznak, hogy megbeszéljék a terveket vagy az időszerű tennivalókat. „Az ingázó diákok legtöbbje az általunk bérelt üzlethelyiség közelében száll le a buszról, jönnek, és elmondják nekem, hogy mi történt az iskolában, milyen jegyet kaptak. Ez a bolt és kávézó amolyan székhelye is a Mosoly Kommandónak; a nagyterembe gyűjtjük az adományokat.”

A Mosoly Kommandó parancsnoka Szabó Kinga, ezt a fiatalok az első perctől elfogadták. „Azt mondják, arra szükség van, hogy legyen egy elöljáró, aki összefogja az egész tevékenységet, s a fiatalok ezt a szerepet rám bízták. Az első pillanattól megvoltak az íratlan szabályok, hogy figyeljünk fel azokra, akiknek szükségük van a segítségünkre, és mindent szívvel-lélekkel tegyünk. Senkinek sem kötelező ez, és lényeges, hogy szabadidőnket fordítjuk erre a tevékenységre. Most már eljutottunk arra a szintre, hogy senkinek sem kell mondani semmit, mindenki végzi a rábízott feladatot.”

Hosszú volna a lista, amely a Mosoly Kommandó teljes tevékenységét részletezné, ezért csak néhányat említünk meg. Kirándulásokra vitték a gyerekeket a faluból – az idén Barátkára –, a csapat további tagjai Jósikafalván (Beliș) jártak; az útiköltségre és az ennivalóra valót maguk gyűjtötték össze. Tavaly először rendeztek Siterben szüreti mulatságot, három napig tartott, a csapat „nagymamája” mintegy 450 fánkot sütött. Hagyományos kolbásztöltést is szerveztek, az elkészült „műveket” estére megsütötték, és aki betért a kommandósok „táborába”, azt megkínálták. Aki akart, adakozott a kitett perselybe, de az sem jelentett gondot, ha nem adott semmit."

Forrás : biharmegye.ro