Hegyközcsatár

Hegyközcsatárról a következőket olvashatjuk a Wikipédián:

Hegyközcsatár (románul Cetariu) község Bihar megyében, Romániában.Nagyváradtól 15 km-re északkeletre, Hegyköztóttelek és Hegyközújlak között fekvő település.
A Réz-hegységhez nyugatról csatlakozó Hegyköz dombvidék a tengerszint felett 211 méteren fekszik. Kis patakja dél-délnyugat felé haladva a falu alatt folyó Kösmő (Tábor) patakkal egyesül. A Kösmő, amely előbb nyugatra, majd északi irányba folyik, Paptamási (Tamaseu) felett a Berettyó bal oldalába ömlik. Északon a Morcó, mögötte a Nagy-Latabár erdő, északkeletre a Kis-Latabár erdő, keletre a Bihari (volt: Uradalmi) erdő nevű határrészek húzódnak. Ez utóbbin az Ágoston tető (249-2,6) emelkedik, dél, délkeleten a Hajnal hegy (196-1), körülötte pedig a Csipkés nevű határrész található. Délnyugaton a Nagyrét nevű határrész terül el, nyugaton pedig az Őrhegy (214-2,9). Ugyancsak nyugaton fekszik a Nagy hegy (227-1,6), és az Őrhegytető nevű dombvidéki határrész (200–230 m közötti magaslatokkal). Végül északnyugaton a Hegyalja nevű határrész húzódik.
Hegyközcsatár magas dombtetőre épült település, mely az égtájak mind a négy irányában terjeszkedett a völgyek felé. A községközpontban található a református és tőle néhány száz méterre délkeleti irányban a katolikus templom, mely szomszédságában a Község Háza (része a Polgármesteri Hivatal, Rendőrség). Vele átellenben két emeletes tömbház, alatta üzletsor, az épület mellett található a Kultúrotthon, mely különböző rendezvényeknek és kulturális eseményeknek ad otthont, valamikor magába foglalta a község Könyvtárát is. Sík vidékein mezőgazdasági területek, míg domboldalain szőlőtermesztés alakult ki. Gazdag legelőin állattartás, legeltetés folyik. A község keleti határában erdőség húzódik, mely öt falu között összekötő kapocs. A község határait képezi még: északon Szalárd község (Sălard), északnyugaton Hegyközkovácsi (Cauaceu), nyugaton Bihar község (Biharea), délen és délkeleten Hegyközpályi (Paleu) község és Hegyközszáldobágy (Saldabagiu de Munte).

A település nevét az oklevelek 1213-ban villa Catar néven jegyzik először, majd 1291-1294 között Scathar volt a neve, ezt követően 1294-től Chathar néven említik, 1332-ben Thatar, majd 1335-ben sacerdos de villa Thatar néven jegyezték, 1569-ben Czÿatar-ként említik, 1581-ben Chatariensis a neve, 1587-ben Chyathar, 1588-ban Chyatthar, 1598-ban Chiator-ként jegyzik, 1599-ben Chyatharh, 1600-tól pedig már Chatar a neve, majd 1851-ben Csatár, 1913-tól pedig Hegyközcsatár (rom. Cetariu) néven szerepel.
Az 1200-as évek elején Chepán nádor birtoka volt, aki II. András király megerősítő levele szerint a templomos rendnek adományozta. Később a település a váradi püspökség birtoka volt, és - a hagyomány szerint - a püspök lovas nemesei (csatárai) lakták.
1466-ban a püspökségen kívül a Zólyomiak is szereztek itt birtokrészt, majd a Zólyomiak és rokonságuk révén a Mikófalviak is.
Az 1552- es adóösszeírás szerint püspöki birtok volt, ez év után nemsokkal lakói reformátusok lettek.
1659-ben a faluban nagy tűzvész pusztított.
1674-ben a Wesselényi összeesküvés bukása után itt gyűltek össze a bujdosó kurucpárti magyar urak Forgách Miklós és Orlay Miklós elnöklete alatt és választották vezérükké Wesselényi Pált.
1688-ban itt volt a hadak téli szállása.
1691-ben a település birtokosának a Baranyi, 1740-ben pedig a Dobozy családot írták.
1809-ben tűz pusztítja ezután újjá építették.
1839-1873- között az Osztrák–Magyar Monarchia részeként Bihar vármegye Váradi-járásához tartozik, majd 1873-1880- között a Szalárdi-járás része.
1880-1920 Csatár néven a Nagyváradi Papi Püspökséghez tartozik.
A XIX. században lakosai közt virágzott a fazekas ipar.
1913-ban kapta a Hegyközcsatár nevet, melyet a mai napig visel.
1920-1941 rom. Satul Cetariu (Hegyközcsatár) néven szerepel, Románia része.
1941-1947. február 10-ig ismét Magyarország része, Bihar vármegyében a Szalárdi-járásban.
1947-1956 rom. Satul Cetariu néven újra Romániához csatolják.
1956-ban községi rangot kap - rom. Comuna Cetariu (Hegyközcsatár község)
Teljes cikk : hu.wikipedia.org 
Hivatalos honlap : www.cetariu.ro


Hegyközcsatár : facebook.com/hegykozcsatar.cetariu 
                           hegykozcsatar.lapunk.hu 
                           biharihegykoz.5mp.eu  

Fotók Hegyközcsatárról  

Forrás : facebook.com

Csatár. Chatar. Thatar. A váradi püspökség birtoka. Már az Árpádok korában fennállt. Nagy-Váradtól északra fekszik. A Csáki-féle és a debreczeni uradalmak közt, a Berettyó termékeny lapályán nevezetes uradalmak egész sora alakult ki.
Forrás: (Csánki Dezső/ Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. köt. Bp., MTA, 1890. 788 p./ A Történelmi Bizottság megbízásából.)

Csatár. Csatáre. Magyar mezőváros Bihar vármegyében, földesura a Nagy Várady Püspökség, lakosai katolikusok és reformátusok. Újlaknak szomszédságában fekszik, Bihartól 3/4. mérföldnyire, határa termékeny, bora középszerű, a természet egyéb javaival is megáldatott, első osztálybéli.
Forrás: (Vály András/Magyarország leírása (1796) c. művéből).

Csatár. Magyar mezőváros Bihar vármegyében, Váradhoz 1 mérföldre található egy dombon, 148 római katolikus és 1435 református lakja, s mind a két felekezetnek helyben van anyaszentegyháza. Határa 4340 hold, melyből szántó 1200 hold, rét 620, legelő 200, szőlőhegy 1000, (1100 ölével), erdő 1320 hold (1600 négyszögölével). Ezekből úrbéri szántó 240, rét 80, majorsági szántó 8, majorsági rét 8 hold, a többi irtvány és erdő. A két fordulóban levő föld el van soványodva, leginkább csak rozsos életet terem; de bora híres, és sokan tartanak itt vidékiek szőlőket. Vize a Kösmő patak. Vásárokat soha nem tartott, szabadalma sincs rá. Bírja a váradi deák püspök.
Forrás: (Fényes Elek / Magyarország geográfiai szótára / Pest, 1851 c. művéből).

Makay János, Bihar vármegye alispánjának feljegyzése

Makay János közvetlen utódjairól nincs tudomásom, valószínű, hogy ágazata kihalt a XVIII. század első felében, ezért a Makay család Bihar vármegyei ágának magszakadása következtében gróf Pálffy János nádor a Régen és Vajda helységekben levő birtokrészeket, valamint a csatári területen levő Cservölgy nevű erdőséget, mint a koronára visszaszállottakat, 1744-ben többeknek eladományozza.
Forrás: / (Turul - 1883-1950 / 1896 - A Csanád nemzetség Waffa és Bogyoszló vonala / Második közlemény).

Hegyközcsatár a XIX-ik század elején

Az érmelléki hegyek elágazásánál, hegytetőn fekvő magyar kisközség, túlnyomóan evangélikus református vallású lakosokkal. Házainak száma 287, lakosaié 1672. Postája, távírója és vasúti állomása Bihar. A község a pápai tizedjegyzék szerint már a XIII. században megvolt. Ősi, szabados község, melyben a püspök lovas nemesei, csatárai laktak. Egyesek szerint innen veszi elnevezését is. A püspökség uradalmához tartozott, azonban 1484-ben a Zólyomiaknak s ezekkel való atyafiságok révén a Makófalviaknak is volt itt birtokuk. Ősi egyházának helyén áll a mai református templom, melynek átalakításánál a régi templomnak egy falrészletét meghagyták. A csatári római katolikus templom 1809-ben épült. A lakosok községi hitelszövetkezetet és olvasó-kört tartottak fenn. Itt volt a szalárdi járás egyik körjegyzősége. Az ide tartozó Latabár-puszta IV. László alatt egyházas község volt s Miklós vajda volt a földesura. Ettől elkoboztatván 1557-ig, mint a váradi püspök birtoka szerepel. 1576-ban Konczos Pál nevű bíráját is említik.  

Forrás : biharihegykoz.5mp.eu 

Szerző : Orendt Mihály

Térképen maps.google.hu 

Ünnepeltek Hegyközcsatárban – nyolcszáz éves a település 

Ökumenikus istentiszteletre hívta az embereket Hegyközcsatár református temploma a múlt hétvégén. Szépen öltözött fiatalok és idősek foglalták el az istenháza padjait. Így kezdődött el az ünnepség, amelyet a hegyközi település nyolcszázéves fennállásának alkalmából tartottak a helybeliek. A templomban már érezni lehetett a meghitt, családias légkört. Megannyi szép szó, gondolat és lélekemelő ének hangzott el, csendült fel az istenháza falai között. A szertartás, a köszöntők és az énekszó után a templomkertben folytatódott az ünnep, ahol leleplezték a két világháborúban elesett hegyközcsatári hősök tiszteletére emelt emlékművet. Alkalomhoz illő beszédeket hallhattak a jelenlévők, szép momentumoknak lehettek a tanúi. Ezután elkezdődtek a sport- és szórakoztató rendezvények a Kismezőn, ahol csupa finomság, étel és ital várta az odaérkezőket, valamint tánc és mulatság, illetve koncertek hazai és magyarországi előadókkal.

A képriportot Ladányi Norbert készítette.

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét az aznapi ünnepi istentiszteleten. „Nehéz nyolcszáz esztendőt összefoglalni. Megijedhetünk, de nem szabad azt hinnünk, hogy Isten elengedte, illetve elengedi a kezünket, még ha olykor annak is tűnik, így is érzünk. Ez az ünnep azért jöhetett el, mert az Úr nem hagyta el az embereket” – fogalmazott. Isten a történelem meghatározó Ura. A nyolcszáz év alatt volt sok bánat, de sok boldogság is. „Miért nem lehet meghosszabbítani az örömöt?” – tette fel a kérdést. Válaszképpen kijelentette, követni kell az Urat, hogy a boldogság állandósuljon. Elmondta, amikor panaszkodunk, amikor kárvallottnak tekintjük magunkat, tegyük fel a kérdést, mi mennyire vagyunk hibásak ebben. Isten szeret minden embert, mellettünk akar lenni, mint ahogy az elmúlt nyolcszáz évben, és a jövőben is.

Miklós Csaba Péter hegyközcsatári lelkipásztor köszöntötte a szép számban összegyűlt jelenlévőket – közel százan jöttek el az ünnepi istentiszteletre. Üdvözölte a Csatárból elszármazottakat is, valamint az egyházi képviselőket, politikusokat, környékbeli polgármestereket és lelkésztársakat. Bartalis János Isten kezében című, az ünnepi alkalomhoz igencsak illő versét olvasta fel a lelkipásztor. Köszöntőt mondott még Mészáros Károly helybeli főgondnok is. A magyar zászlót és a település lobogóját kitartóan fogta két cserkészlány az istentisztelet ideje alatt, a helyüket a csatári református kórus vette át, mely szép énekekkel töltötte be az istenházát.

Tóth Zsigmond Béla (a képen balra, kezében Csatár monográfiája) helybeli presbiter felkonferálta, illetve bemutatta a jelenlévőknek Orendt Mihályt (a fotón jobbra), aki egy könyvvel érkezett, méghozzá a sajátjával, melyben összefoglalja a település történetét, az elmúlt nyolcszáz esztendőt. A szerző örömmel és büszkeséggel ismertette e hiánypótló kiadványt. Elmondta, az általa megkérdezettek történetei teszik személyes hangvételűvé, színessé a könyvet, emellett természetesen vannak benne történelmi információk, tudnivalók. A könyvben bemutatja, milyen volt Hegyközcsatár régen, és milyen most. Csak a helyszínen volt kapható a monográfia, amit szívesen dedikált is az író.

Az ünnepség részvevői az istentisztelet után a templomból az istenháza kertjébe vonultak. A település nyolcszáz éves fennállása alkalmából a helyi önkormányzat egy emlékművet emeltetett az első és a második világháborúban elesett hegyközcsatári hősök tiszteletére. Vitályos Barna, az ünnepelt település polgármestere és Csűry István királyhágómelléki református püspök leplezte le a magyar huszárok „őrizte” emlékművet.

Az emlékoszlopon azoknak a hegyközcsatáriaknak a nevei szerepelnek, akik az első, illetve a második világháborúban az életüket vesztették el. Nevük felolvasásakor megkondultak a harangok. Megható és fájó pillanatok voltak ezek. Az emlékmű egyik márványlapján Sajó Sándor Magyarnak lenni… című versének egy részlete olvasható: „Féltőn borulni minden magyar rögre,/ S hozzátapadni örökkön-örökre!…”

Mikló Ferenc (jobbról balra a második)

Cseke Attila

Szabó Ödön

„Isten tartotta meg Hegyközcsatár magyarságát” – jelentette ki fennszóval Mikló Ferenc, a Bihari Egyházmegye esperese. Hozzátette, az Úr kegyelméből emeltetett az emlékoszlop, és erre van szükség a jövő építéséhez is, hogy a magyarság továbbra is megmaradjon. Leszögezte, a közös múlt, jövő nem képzelhető el Isten nélkül. „Mi ennek a nyolcszáz évnek a tanulsága, mit üzennek nekünk ezek az esztendők?” – tette fel a kérdést Cseke Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő . Feleletképpen elmondta, a válasz az, hogy van dicső múltunk, de figyelmeztetett, ez még nem elég. Továbbra is meg kell tenni mindazt, amit tettek az elődeink is a közösségért. „Sokan a vérüket is adták azért, hogy itt legyünk” – hangsúlyozta. Szabó Ödön parlamenti képviselő rámutatott, miben rejlik a csatári erő: a holnapban való reménységben. Elmondta, noha háborúkat nem nyertünk, azonban a közösségben való hitünk megőrződött. „Az emlékoszlopon el kell képzelni azoknak a nevét is, akik maradtak, hogy gyermeket neveljenek, továbbvigyék az életet” – tette hozzá. „Nem sok település büszkélkedhet ilyen múlttal” – fogalmazott elismerően.

Vitályos Barna csatári polgármester meghatódva, könnyekkel a szemében mondott bátorító és ünnepélyes beszédet. Nem sok elöljáró büszkélkedhet egy ilyen nagy múltú településsel, kiváltképpen pedig azzal, hogy mandátuma alatt ünnepeljen egy kerek évforduló alkalmából. Kijelentette, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, illetve összefogásra bátorította az egybegyűlteket, hegyközieket, erdélyieket, magyarokat.

Farkas András hegyközcsatári római katolikus plébános megáldotta az emlékművet. Nem sokkal ezután ki-ki elhelyezhette a koszorúkat, virágokat. Nem mindenki tudta tartani magát: a csokrokat sírva tették le az emlékoszlop előtt többen is. Érzelmek vegyültek: mély szomorúság, illetve a hősökkel szembeni alázatos tisztelet, a büszkeség és a hála.

A délutáni sport- és szórakoztató rendezvényeken mindenki megtalálhatta a neki tetsző programot. Többek között fellépett az Ámokfutók nevű magyarországi együttes frontembere, Kozsó a csinos táncosával. Az ismert számokat együtt énekelte a közönség a „slágergyárossal”, akit vissza is tapsoltak. Szívesen énekelt még az „ámokfutó”, illetve a koncert után örömmel engedte meg, hogy közös fotót készítsenek vele a rajongói.

Forrás :  reggeliujsag.ro