Egy ezredév áll Hegyközkovácsi mögött

 

"A Nagyvárad–Margitta országút mellett terül el, mintegy 16 kilométerre a megyeszékhelytől, közigazgatásilag Bihar községhez tartozik. Még I. István korában alapították Hegyközkovácsit, minden bizonnyal a közeli bihari vár és az ott megalakult püspökség kovácsmesterei lakták." - írja Deák F. József a Biharországban.Teljes cikk :

"Évezredes múltra tekint vissza a Szent István idején alapított Hegyközkovácsi. Története a kezdetektől kötődik jelenlegi községközpontjához, Biharhoz. Az első írásos dokumentum a településről 1291–1294-ből származik, ekkor Kuachy néven említik, későbbi névalakjai: 1470-ben Kowachy, 1501-ben Koachy. Földesura a XVIII. században szikszai Kiss Péter volt. A század második felében innen látta el hivatalát Szilágyi Sámuel debreceni református püspök. Ma mellszobra a művelődési ház előtt áll. A református templomot 1786-ban emelték, a tornyát 1867-ben. A múlt század elején békési parasztok vettek itt földeket és műveltették, később ide is költöztek. A település történetéhez tartozik még, hogy 1792 karácsonyán a kovácsi templomban prédikált legátusként Csokonai Vitéz Mihály; az eseményről márványtábla tanúskodik az istenházában. Az anekdota szerint megvendégelték, és a jó hegyközi bortól elnehezedve nem talált vissza a parókiára, ezért útközben az emberektől kérdezte meg, hogy merre kell menni. Elküldték egy irányba, de csak nem talált a faluba, s újra megkérdezte, de akkor már humorosan: „Bácsi! Messze van Kovácsi?” A mondás a mai napig fennmaradt a környéken. Csokonai nevét viseli a kovácsi általános iskola, az óvodát pedig egyik verséről nevezték el Szamócának.

Az 1880-as népszámlálás 766 lakost jegyzett itt fel, 700 magyar, 42 román nemzetiségűt, közülük 586 volt református, 64 ortodox, 53 római katolikus, 47 izraelita. Az 1992-es cenzuskor 603-an laktak a faluban, 590 magyar, 7 román; felekezeti megoszlás szerint 543 református, 30 római katolikus, 19 baptista. Jelenleg 772 lakosa van, 95 százalékuk magyar. A világháborúkban elesettek és a kommunizmus idején felszámolt, egykor Kovácsihoz tartozó Mezőfalva tanyabokor tiszteletére emlékművet állítottak a templomkertben.

Kisebb község jobban boldogul

„Aki rég nem járt itt, az nem ismeri fel a települést” – ezt a kijelentést Forró László, a Hegyközkovácsi Református Egyházközség lelkipásztora tette, amikor egy szép júliusi napon kilátogattam a faluba, és vele meg Nagy Gizella mérnökkel, Bihar község polgármesterével és Barczag Tiborral, a községi tanács egyik helybeli tagjával beszélgettem Kovácsi mindennapjairól. Kérdésemre a polgármester kifejtette, nagyon jót tett a községnek, hogy 2003-ban levált róla Paptamási, Nyüved, Pelbárthida és Kügypuszta, önálló közigazgatási egységbe tömörültek, és Bihar mellett csak Hegyközkovácsi maradt.

– Mert nem mindegy, hogy a kenyeret hatfelé vagy kétfelé vágja az ember – magyarázta Nagy Gizella. – A levált települések nem nagyon hoztak jövedelmet a házhoz, hiszen az akkoriban érvényes adók nem voltak olyan magasak, hogy azokból komoly beruházásokat lehetett volna végezni. A község bevételének 85 százaléka származik a cégek adójából, és csak 15 százaléka a magánemberekéből, a cégek pedig mind a községközpontban vannak. A szétválást főleg azok akarták, akik elmentek, mi ennek nagyon is örültünk abban az időben. A levált települések abból a szempontból jártak jól, hogy a községközpontig nem kell 15 kilométert megtenniük. Bihar is jól járt, hogy csak Kovácsival maradt. Hegyközkovácsit éppen úgy szeretem, mint Bihart. Ezt egy anya tudná a legjobban megmondani, akinek két gyereke van. Most azon dolgozunk, hogy a faluban lévő közintézményekben megoldjuk a téli fűtést. Mivel sajnos itt még nincs bevezetve a földgáz, és nem is látom, hogy mikor lesz, ezért a tanintézetekben át fogunk térni a villanyárammal való fűtésre. A gyerekeknek minden kényelmet meg akarunk adni.

Az elöljárótól azt is megtudtuk, hogy a faluból csütörtökönként szállítják el szervezetten a háztartási hulladékot, egyébként a köztisztasághoz a segélyezettek is hozzájárulnak takarítással. Kovácsiban még nincs csatornázás, ennek kiépítése távlati terv, s ha ez meglesz, akkor a földgáz bevezetése következik. A jelenlegi törvények szerint csak saját költségvetésből lehet ezt megoldani, talán addig változik a jogszabály, reménykedik a polgármester.

– A kovácsi emberek mellettem álltak, amikor szükség volt rá, ezt sokszor tapasztaltam. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni mind a tiszteletessel, mind az itteni két tanácsossal, mind a lakossággal – tartotta még fontosnak hozzátenni Nagy Gizella.

Befogadó lelkületű falu

Forró László református tiszteletest nyugodtan nevezhetjük a lelkek ápolója mellett a falu gazdájának is, hiszen a legtöbb itteni eseménynek – helybeli munkatársainak segítségével – ő a főszervezője. Felvetésemet azonban igyekszik elhárítani.

– Egyszemélyes gazdaság nincs még a háztájiban sem, egy településen ez többszörösen is igaz. Az elmúlt 16 év alatt, amióta itt szolgálok, együtt tudtunk élni a falubeliekkel. Mivel kicsi a település, az egyházra hárul a feladat, hogy az ittenieket összetartsa, és ez így van jól. Az első perctől, amit az akkori kurátorral és presbiterekkel leszögeztünk, azt meg is valósítottuk. Ma 80-85 százalékban ugyanazok képviselik az egyházat, a munka gyakorlatilag megszakítás nélkül folytatódott. Csak akkor voltak személyi változások, ha valaki kiöregedett vagy elhalálozott. Tehát másfél évtizede ugyanazokra az emberekre lehetett és – hangsúlyozom – lehet számítani ma is. Nemrég a vasárnapi istentiszteleten olyan igét választottam, melynek alapgondolata az, hogy a gyülekezet jóléte egyben a település jóléte is. Mi egy pillanatig sem választottuk külön a gyülekezet és a falu életét, hiszen ez a kettő gyakorlatilag ugyanaz. Ha a településről beszélünk, abban is mi vagyunk, ha a gyülekezetről, abban is, mert nagyon kevés itt a más vallású, de azoknak a zöme is ide, közénk tartozik, ez sohasem volt kérdés.

A református egyházközségnek 501 tagja van, a létszám az elmúlt 16 évben alig változott. A természetes fogyást a faluba költözött fiatal családok ellensúlyozzák, ezek többnyire a gyülekezethez is csatlakoztak. Ahogy a lelkipásztor mondja, azért, mert a falu hangulata, lelkülete befogadó.

– A megújuló presbitérium új, fiatal tagjainak legnagyobb része más településről származik. Minden további nélkül integrálódnak itt, és hozzák a gyermeket is, hiszen nem a nyolcvanéves, hanem a fiatal költözik ide. Előfordult, hogy a 10-16 konfirmáló közül alig kettő mondhatta el magáról, hogy anyja-apja kovácsi. A konfirmandusok számát illetően egyébként most vagyunk a mélyponton, hatan vannak, de innen felfelé fog ívelni a létszám, általában 14-16 fiatal konfirmál évente. A templomlátogatás szerintem elfogadható, 14-15 százalékos részvétel az átlag. Házasságkötés évente négy volt és van, de a temetés sok, általában évente 12.

A lelkipásztor elmondása szerint a kulturális rendezvények az évek alatt kialakult rend szerint követik egymást. Az eseménynaptár a fiatalok farsangi báljával kezdődik. „Tudomásom szerint az egész környéken csak nálunk mutatnak be egy színdarabot is a fiatalok bál előtt, a készülődés már decemberben elkezdődik” – jegyzi meg Forró László. Aztán következik a március 15-i ünnepség előkészítése, ez a férfiak dolga, katonadalokat is énekelnek. Később iskolai produkciók jönnek sorra, majd kora ősszel tartják a szüreti bált tánccal, hívogatással. Évről évre kirándulást is szerveznek a gyülekezetnek. Idén Magyarországra, a Tiszántúl északi részére látogatnak el.

Az eseménynaptárt más rendezvények is kiegészítik: tavaly a kultúrház névadása, idén megemlékezés az 500 éves reformációról. A Varga Vilmos színművész nevét viselő kultúrházat a gyülekezet koncesszióba vette 49 évre – mondta Forró László. Arról is beszélt, hogy a helybeliek nagy tisztelettel adóznak a tavaly elhunyt Varga Vilmosnak, aki mindig is hegyközkovácsinak tartotta magát, a gyülekezet úrvacsorás tagja volt mindig.

Megváltozott a kép

– Aki rég nem járt itt, az rá sem ismer a falura, minden utcája aszfaltozott, az ivóvíz be van vezetve a házakhoz – mondja még a lelkipásztor.

Szavait Barczag Tibor is megerősíti, aki az RMDSZ színeiben képviseli Hegyközkovácsit a bihari községi tanácsban. A legutóbbi helyhatósági választások után, két éve lett önkormányzati képviselő, s mint mondja, mind a döntéshozó testületben, mind a polgármesterrel nagyon jól megértik egymást. „Támogatnak bennünket a tanácstagok, elképzeléseinket a legtöbb esetben – ha van rá jogi lehetőség – meg tudjuk valósítani.”

Arról is beszélt, hogy a kovácsiak főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, kalászosokat, kukoricát, napraforgót termesztenek, zöldséget inkább csak saját fogyasztásra. Többen dolgoznak Váradon vagy Biharon, a közeli bútorgyárban.

Hegyközkovácsiban osztatlan elemi iskola van, 26 tanulóval. Amint a tanácsostól megtudtuk, sokan váradi iskolába viszik gyermeküket. Az óvodában 28-30 aprósággal zárták az elmúlt tanévet.

A fentieket figyelembe véve nyugodtan leírhatjuk, hogy az ezeréves múltú Hegyközkovácsinak igen, van jövője, mivel vannak jó gazdái, akik mindent megtesznek a település érdekében."

Forrás : biharmegye.ro