A Bihari Hegyköz szülöttei - Homonnai András

Részlet az előszóból 

Mint édesapám visszaemlékezéseinek élő ismerője, megpróbálom mindazokat a személyes élményeimet megfogalmazni, amelyek e könyvben leírtakhoz kapcsolódnak. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi lett volna tájainkon, ha nem a kommunista „szférába” kerülünk? Mi történt volna, ha Németország nyeri meg a 2. világháborút, vajon miként alakult volna ez a további hatvan év?

    A történelemmel kacérkodók ennél a pontnál mindig zsákutcába jutnak. Mi lett volna, ha? Talán jobb? Talán rosszabb? Egy bizonyos: a világbirodalmak (római, tatár, náci, szovjet stb.) nem tartottak örökké.

   Napjainkban mintha egy amerikai-kínai váltásnak lennénk szemlélői! „ Hátulsó pár előre fuss ” gyerekjátékszerű mozgásban van az emberiség. A jóléti társadalom egy adott pontban­ - meglehet - saját magának a sírásója, legnagyobb ellensége lesz. És a világbirodalmak leginkább belülről buktak meg. Az első világháború befejezése talán a legjobb példa erre.

   Ezek után sokan úgy gondolják, hogy e könyvben megjelenő kisemberek bátorsága teljesen értelmetlen volt. Miként remélték, hogy amit ők akarnak, az mindenkinek elfogadható lesz? Hiszen a történelemben még sohasem sikerült megvalósítani az igazságos társadalmat. Maga az emberi természet olyan, hogy ezt nem fogadja el.

Képtöredékek apám életéből ...

   A képen négy hegyköztótteleki családos fiatalembert láthatunk - 1950-ből - a helybéli katolikus plébános társaságában. Ülnek: Bruncsák József (1922-2007), Drozdovszky Géza (1914-1992), Noveczki Károly (1920-1961). Hátul állnak: Homonnai András (1920-2007) és Homonnai Béla (1921-1962)

   A csoportképen látható öt férfi közül három az ellenállási mozgalom tagja volt: Bruncsák József, Drozdovszky Géza és Homonnai András. Bruncsákot a helyi szervezkedés vezérét 15 év börtönre ítélték. Drozdovszkyt a tótteleki katolikus plébánost 11 évre, - annak ellenére, hogy talán nem is volt a mozgalom tagja. Azzal vádolták, hogy nem kellett volna megőriznie a gyónási titkot, fel kellett volna jelentenie a Securutate-nál a többieket. A harmadik elítélt Homonnai András pedig 9 évet kapott. Az enyhébb büntetés talán azzal magyarázható, hogy nem volt annyi földje, mint a többieknek.

   A jobboldali képen állva láthatjuk Homonnai Andrást és jobbról Gálik Albertet (1922-1984) aki a szervezet 4-ik tagja volt. Gálik volt a falu ezermestere, de nem utolsó sorban ő volt a lányok kedvence. A fiatalember egy igen szép gesztust tett letartóztatása és vallatása során.

   Erre a tettére már korábban felkészülhetett, mivel egy váradi órásnál korábban egy aranyórát helyezett letétbe. Letartóztatását követően a bizonylattal megvesztegette az őt vallató tisztet.

   Úgy tervezte, hogy - mivel ő még nem nős - magára vállalja társai bűneit, hogy mentse azokat. Igen ám, de a többi vallató tiszt hamar rájött a turpisságra, mivel hogy emberünk nem igazán lehetett egyszerre két helyen!

  Következzenek rövid idézetek a Homonnai András életét bemutató kiadatlan könyvből.

A következő kép 25 éves korában készült Németországban, amerikai fogsága alatt.

   …

   Belépés

   1949 februárja volt. Egyik este barátunk, Bruncsák József pincéjében gyűltünk össze. Borozgatás közben beszélgettünk, és a mi Jóska barátunk elárulta, hogy ő valami szervezetnek a tagja, de még nincs itt az ideje, hogy erről többet eláruljon. Meghallgattuk, amit mondott és nem kérdezősködtünk.

  Egy másik este Jóska barátom felhívott engem a hegyen lévő pincéjébe, és újra elmondta, hogy ő egy titkos szervezetnek a tagja, és most kapott éppen utasítást arra nézve, hogy szervezzen be új, megbízható tagokat. A szervezet neve “ Ellenállási Mozgalom”, majd így folytatta:

  - Sokat nem tudok, de még azt a keveset sem mondhatom el most, mert titok.

   Engem igazán meglepett. Nem tudtam mit mondjak. Majd kétnapi gondolkozást kértem.  Abban állapodtunk meg, hogy két nap múlva újra találkozunk.

   Nehéz két nap volt, dönteni kellett, hogy igen, vagy nem. Ekkor harminc éves voltam, két éves házas és alig egy hónapja született meg a fiam. Ha igennel válaszolok, akkor számolnom kell azzal, hogy rájönnek, és ebből nagy baj lesz. Meghurcoltatás, börtön.

  Ha viszont nemmel válaszolok, akkor gyávának tartanak, és én is annak érezném magam. Igen vagy nem? Végig gondoltam mindent, az életemet, a háborút és ennek borzalmait, az „új életet”, ami ránk virradt. Két nap hányódás után az igent választottam.

  Úgy gondoltam, tartozok ezzel az őseimnek, a bajtársaimnak, akik az életüket áldozták, és magamnak is. Hogy őszinte legyek, itt nagy szerepet játszott az, hogy a csendőrségnél szolgáltam. Az ott kapott nevelés folytán a nemzeti öntudat billentette a serpenyőt az igenre.

  Két nap múltán, Jóska barátom megint jelentkezett, és felmentünk a hegyre. Megkérdezte, mire határoztam? Igen vagy nem?

  - Igen – válaszoltam határozottan.

  Akkor a pincének az egyik befalazott részéből kivett egy nagy csomag iratot. Felhívások, plakátok, röpcédulák. A láda fenekén, külön csomagban egy kereszt, és az eskü szövege.

Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu