A hagyományőrzők zászlótartót avattak az esemény keretében
"A III. Adorján-vári Népünnepélyt tartották meg szombaton Hegyközszentimrén, melyet idén már hagyományőrző fesztiválnak is neveztek, s mely a nap második részében falunap-jelleget öltött. Idén is voltak lovasversenyek, este pedig koncertek várták a publikumot." - írja Rencz Csaba a Bihari Naplóban.Teljes cikk :
"Tavalyelőtt
augusztusban, tavaly júliusban, idén pedig az elmúlt hét végén
tartották meg Hegyközszentimrén az Adorján-vári Népünnepélyt. Mint
megtudtuk, a dátumot korábban annak reményében jelölték ki, hogy
egyúttal sor kerülhet annak a kápolna-kilátónak az avatására, melynek
éppen 10 évvel ezelőtt, 2007 szeptemberében volt az alapkő-letétele. A
témáról idén tavasszal ejtettünk szót legutóbb, azzal, hogy a helyeik az
anyaországból újabb ígéretet kaptak támogatásra (onnan eddig mást se…),
s ha a pénz május végéig megérkezett volna, megtörténhetett volna az
avató. Könnyű kitalálni, mi történt, de állítólag jövőre megejthetik az
avatót, mert újabb, ezúttal nagyon tuti ígéretet kaptak, mire a helyiek
csak ennyit mondanak: hisszük, ha látjuk. Visszatérve a hétvégi
eseményre, vasárnap reggel a szentimrei református templomban tartott
istentiszteleten Oláh Attila tépei lelkész volt az igehirdető
(Kucharszki Zoltán helyi lelkész Csíkszentimrén szolgált). A Hajdú Bihar
megyei lelkész egyebek mellett arról beszélt, hogy manapság nekünk úgy
kell helytállnunk, ahogyan Krisztus tanította: a szeretet hatalmával
kell uralkodnunk. A templomkertbeli Szent Imre szobornál először a helyi
Vay Ádám hagyományőrző kurucezred tagjait „fegyverezték fel”, azaz a
tagok átvehették kardjaikat (melyek az egyesületként bejegyzett
hagyományőrző csapat tulajdonában vannak).
„Nincs miért bujdokolnunk”
A
megjelenteket Cseke Attila szenátor köszöntötte, kifejtve: olyan időket
élünk, amikor „jelentős erők akarják elhitetni velünk, hogy mi csak úgy
itt vagyunk és nem is lenne baj, ha elmennénk erről a földről”, holott
nekünk itt van ezer éves múltunk, hagyományaink, kultúránk és nekünk
nincs miért elbujdokolnunk. Az RMDSZ megyei elnöke gratulált a
szervezőknek a nép ünnepévé lett népünnepélyhez, ugyanakkor a
hagyományőrzőknek, akik értékmegőrzők is egyben. Gellért Gyula ny.
lelkész, az esemény egyik főszervezőjének moderálásával ezután –
citeraszó hangjai mellett – megkoszorúzták a szobrot. Az ünnepség az
Adorján vár romjának közelében folytatódott, azon a mintegy 3 hektáros
területen, melyet a szalárdi önkormányzat bocsátott a hagyományőrzők
rendelkezésére. Ezen most is álltak azok a sátrak, melyek alatt egyrészt
több száz emberre készült az ebéd/vacsora, másrészt az étket el is
lehetett fogyasztani, de aki lacikonyha-jellegű ízekre vágyott, az sem
maradt hoppon. Ugyancsak volt egy nagyszínpad, illetve mellette volt
kijelölve a nemzetközi kettesfogathajtó, e körül pedig a lovasverseny
pályája. A területre bevonuló hagyományőrzők a színpad előtt sorakoztak
fel, hogy Fábián Tibor nagyszántói lelkész előmondására esküt tegyenek,
előléptetéseket jelentettek be a hagyományőrzők ranglétráján, majd egy
zászlótartót is felavattak, hagyományos lobogókat állítva bele. „Akik e
zászlók alatt összegyűlnek, a lobogókat mindig az igazságért és a
békéért vigyék előre”, mondta áldásában Gellért Gyula. Ezek után
kezdődtek a térségi lovasversenyek. A II. Rákóczi Ferenc Vár Kupáért tíz
lovas szállt nyeregbe, 3–3–4 fős selejtező után hatan jutottak a
középdöntőbe, onnan hárman a döntőbe. A végső futam előtt azonban
lezajlott a két fordulós (akadály- és vadászhajtás) nemzetközi
kettesfogat-hajtó verseny a Szent Imre Vár Kupáért, melyet a szalontai
Birta Csaba állatorvos „vezényelt le”.
Tíz éve…
A
résztvevőket Cseke Attila köszöntötte, megköszönve nekik nemcsak az
erő-, de a jelentős anyagi befektetést is, ami ehhez a sporthoz kell,
mely igen nagy lendületben van Bihar megyében. A 21 versenyző 15
fogattal hajtott, a 740 méteres pályát 20 akadály nehezítette (a
vadászhajtáson kevesebb), a szintidő 200 mp volt. A verseny jó pár órát
igénybe vett, volt idő akár az Adorján vár romját megtekinteni, vagy
akár a Berettyó töltésén sétálgatni, ahonnan megkapó látvány volt a
belátható tábor, illetve fegyverbemutatón részt venni (igaz, a lovak nem
vették jó néven az ezt kísérő patron-durrogtatásokat). Közben mindig
sürgés volt a sátrak alatt, nóta is csendült, a közeli Szalárdról,
Szentimréről kerékpárokkal, szekerekkel, autókkal jöttek-mentek az
érdeklődők. Késő délután lett, mire a lovasversenyek eredményét
kihirdethették (lásd keretes írásunkban), ami után dr. Nagy Miklós
polgármester zárszóként megköszönte a résztvevők versengését, illetve az
egész esemény szervezésében részt vállalók munkáját, Kőrösi Kristóf
hagyományőrző elmondta Kovács Sándor: Porlanak a kövek című versét, majd
Csontos János, a Hajdú-Bihar megyei hagyományőrző huszárok vezetője
emlékezett arra, hogy 10 évvel ezelőtt zajlott le és ért véget
Szentimrén a herceg nevét viselt emléktúra. A „térség legnagyobb lovas
eseményéhez” és az azóta is kitartó hagyományőrző munka elismeréseként
oklevelet adott ár Gellért Gyulának és dr. Nagy Miklósnak, kiemelve: a
„Facebook-korban” sokan megmosolyogják a hagyományőrzőket, de ez nem
baj, senkinek ne szegje kedvét.
Esti mulatság
Az
eseménysor ezután fordult át a megszokottnak mondható falunapi
programba. Elsőként a Tiszacsegéről érkezett önkéntes tűzoltók dalárdája
sorakozott színpadra. Ők egész nap jelen voltak, sőt, szószólójuk
szerint a délután már „a sátrak alatt ordítottak”, ezért a publikum
nézze el nekik, ha produkciójuk nem lesz tökéletes. Elnézték. A kilenc
tagú dalárdát a szalárdi és szentimrei gyerekek előadása követte, Marza
Anna, Böndi-Mohácsi Júlia és Szabó Mónika pedagógusok tanítványai
énekeltek, táncoltak, és a községi mazsorettek is bemutatták műsorukat.
Mivel a sztárvendégnek nevezett előadók idejekorán megérkeztek, az
átlagos falunapoktól eltérően nem később, hanem előbb kezdték meg
műsorukat. A Székelyföldről érkezett Felszegi Annamari este 8-ra volt
hirdetve, de 7.40-kor már túl is voltunk diszkósított nótákból,
népdalokból és műdalokból állt műsorán, a közönséget a pár perces eső
sem tántorította el, hogy együtt énekeljen az előadóval, sőt, voltak,
akik táncra is perdültek. Ugyancsak a mulatós műfajt képviselte Kaly
(Kalányos Csaba), aki ugyancsak székelyföldi és néhány mindenki által
énekelt mellett saját slágereit is előadta, melyeket az egyik
magyarországi tévécsatorna is sugároz állítólag (ám ezt a magam részéről
sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom). Némi izgalmat hozott a
produkcióba egy pár perces áramszünet (a helyszínen áramfejlesztőkből
került elő az energia), addig a Kalyval érkezett egyszemélyes zenekar,
bizonyosa Roli gitárjátéka helyettesítette a fél-playbacket. Ezek után
már csak a falu felé kellett fordulnunk, a templom tornyának
kivilágítását a valóban színpompás tűzijáték homályosította el pár
percre, hogy azzal befejeződjön a népünnepély."
Forrás : biharinaplo.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése