Meghívó a hegyközcsatári hagyományos szüreti bálra

 

Forrás : Tóth Zsigmond Béla Facebook 

Meghívót kaptunk a hegyközcsatári szüreti bálra.Ezt olvashatjuk : "Szeretettel hívünk és várunk mindenkit a Hegyközcsatári Kultúrházban."A zenét Sláger Boys biztosítja,fellép a Szalmavirág Néptánccsoport,koreográfus Koma Tibor.A belépés ingyenes.

Jó szórakozást '

A hagyományőrzők idei utolsó találkozója

 

"Idén már nem találkoznak többször a partiumi hajdú és kuruc hagyományőrzők, akik szombaton Hegyközszentmiklóson tartották második táborukat és közgyűlésüket. A találkozóra kevesen jöttek el, a napirendi pontokra azonban így is sor került." - írja Rencz Csaba a Bihari Naplóban.Teljes cikk :

"A Hegyközszentmiklóst körülvevő dombok erdeinek fái, bokrai már felöltötték szemet gyönyörködtető, a sárga, a vörös és a barna számtalan árnyalatában pompázó őszi ruhájukat, és az időjárás is, bár nem volt az előző napokéhoz hasonló meleg, kedvezett a II. Partiumi Hajdú és Kuruc Tábor és Közgyűlés megtartásának. A szervezők ezúttal Hegyközszentmiklósra várták a hagyományőrzőket, kik az egykori Nyíri-kúria, későbbi TSZ-székház ma magánkézben lévő épületének udvarán sorakoztak fel. A Gellért Gyula ny. lelkész, hagyományőrző ezredes előzetes reményei, illetve a neki tett ígéretekhez képest jóval kevesebben voltak, de jöttek Diószegről, Hegyközszentimréről, Kisvárdáról, Élesdről, Székelyhídról, Tépéről – volt, ahonnan csak egy-egy személy, máshonnan kisebb csoport. A szabadtéri istentiszteleten Miklós Csaba csatári lelkész volt az igehirdető, aki egyebek mellett arról beszélt, hogy az ősz, szeptember-október az emlékezés hónapja számunkra, amikor sok egykori küzdelemről esik szó. A magyarság egy olyan nép, mely csak bizonyos nyomás alatt tudja az értékeit felmutatni, fejtette ki, hozzátéve: ehhez mindig erős kezű uralkodókra, vezetőkre is szükség volt. Hogy a küzdelmek végre sikerhez vezessenek, ahhoz arra van szükség a lelkész szerint, hogy „visszataláljunk Istenhez, az egyházhoz, a szolgálathoz, a magyarságunkhoz”, ekkor lesz értelme a hagyományőrzésnek is.

Eskütétel

A továbbiakban Gellért Gyula vette át a program vezetését, mely az őszi ellenőrzési seregszemlével folytatódott. Ez hajdanán a hajdúk/kurucok fegyverzetének, lovainak, lószerszámainak ellenőrzését jelentette, most ez a mustra nem tartott sokáig a megjelentek számából eredően (lovas nem is volt), de az erre hivatott rang-viselők elvégezték. Utána öten tettek esküt, a II. Rákóczi Ferenc partiumi kuruc dandár tagja lett Nagy Mátyás (Felvidék), Dezső János (Élesd), Miklós Csaba, Mészáros Károly (Csatár) és Birizdó József (Tépe). A hagyományőrzés határok felettiségének jegyében Vadász István h.ö. dandártábornok egy kardot adott át a felvidéki Nagy Mátyásnak, a Kisvárdáról érkezett hagyományőrzők pedig egy nemzeti zászlót a dandárt képviselő Vadász Istvánnak. A rendezvényeken mindig jelenlévő diószegi Kuruc Gabriella (kit tinédzser kora ellenére már neve is predesztinál erre a hagyományőrzésre) egy úgynevezett ujj-nélküli köpenyeget vehetett át kitartása jutalmául Gellért Gyulától. Minden momentumot a háromszoros vivát-kiáltás kísért, sőt, az utóbbi kard-, zászló és köpenyeg átadására még a déli harangszó is 

megkondult.

További tervek

Az esemény ezen pontján a szabadtérről a kúria egyik melléképületébe költözött, ahol előbb Oláh Attila tépei lelkész Bocskai Istvánról tartott vetített képes előadást, részletezve a fejedelem életútját, vallásos életét és a korabeli jogszabályokat. Meleg Vilmos színművész hazafias töltetű vers-csokra után Gellért Gyula kinevezéseket, előléptetéseket jelentett be – a vivát csak azoknak szólt, akik jelen is voltak. A közgyűlés folyó ügyeinek sorában kiderült: a hagyományőrzők nem szűkölködnek tervekben, hiszen kuruc énekkar és zenekar, lovas egyesület, az asszonyoknak hímzőkör, a fiataloknak alkotótábor létesítése van tervbe véve, hiszen, ahogyan Gellért Gyula (nem csak most) megfogalmazta: a fiataloké mellett az úgynevezett felnőttnevelés is rendkívül fontos. A hagyományőrzők idén már nem találkoznak szervezett formában, ám még tervezik részvételüket az október 28-án Budapesten tartandó II. Rákóczi Ferenc-ünnepségen. A vázolt tervek megvalósításának majd jövő tavasszal vágnak neki. A szombati találkozót közös ebéd zárta Hegyközszentmiklóson."

Forrás : erdon.ro

 

II. Hagyományőrző disznótoros fesztivál Síterben

  

Forrás : Szabó Kinga Facebook

Tartsanak a Mosoly Kommandó csapatával 2017 november 11-én egy igazi, nagyapáink korát idéző, falusi, disznótorra! A disznótoros programra azokat a kulináris élvezeteket kedvelő családokat, baráti társaságokat, vendégeket várjuk, akik szeretik a hagyományos ízvilágot és a sertésből készült ételeket, a falusi hangulatot!Lehetőséget biztosítunk, hogy a vendégek ne csak szemlélődő, de aktív részesei lehessenek a disznó feldolgozásának folyamatában. Program: Reggeli ( 8:00 óra), pörzsölés, kaparás, tisztítás, darabolás, ebéd, kézműves foglalkozások, hagyományos ételek fogyasztása párhuzamosan a feldolgozással, a disznó közös feldolgozása: kolbászés hurkatöltés stb...Vacsora (20:00 óra), bál disznótoros vacsorával. Büfé biztosítva.

A remek hangulatról az Euphoria Music Band gondoskodik! Menü: reggeli: Welcome drink, parasztreggeli. Ebéd: toros káposzta, üstben kisütött ropogós tepertő lila hagymával, házi kenyér. Vacsora: welcome drink, aranyló orjaleves csigatésztával, töltött káposzta, sült kolbász, véres hurka, májas hurka, házi kenyér, házi vegyes saláta. Desszert: Lekvárral töltött hájas sütemény. Helyszín: Síter - Művelődési ház udvarán felállított, fűtött rendezvénysátor.
A helyek korlátozott száma miatt, a belépéshez szükséges meghívót (melynek árával támogatják a Mosoly Kommandó munkásságát) a feltüntetett időpontig elővételben vásárolhatják meg!

A meghívók kaphatóak
Helyszín: Síter Művelődési ház udvarán felállított, fűtött rendezvénysátor. A helyek korlátozott száma miatt, a belépéshez szükséges meghívót (melynek árával támogatják a Mosoly Kommandó munkásságát) a feltüntetett időpontig elővételben vásárolhatják meg!
Érdeklődni a következő elérhetőségeken lehetséges:• e-mailben /sz.kingu@yahoo. com/ • telefonon 0745/548-479, vagy 0729/007-030.
A belépéshez szükséges Meghívók kaphatóak Nagyváradon a Kossuth utcai RMDSZ iroda (str. Independentei nr.11), illetve Síter központjában található boltban. Nagynagy szeretettel várunk mindenkit! Médiatámogató a Bihari Napló!

Szentjobb: fél évszázados hűség és szeretet

Egy közös fotón az ünnepeltek és a község két elöljárója

"Az 50 éves házassági évfordulójukat ünneplőket köszöntötték Szentjobbon a római katolikus templomban. A szentmise elején, Kurilla Gábor helyi plébános köszöntötte az ünnepelteket." - írja Tőtős Ágota a Bihari Naplóban.Teljes cikk :

"A jubileumi házasság ünneplése, hagyománnyá vált Szentjobbon, így minden év őszén, vissza megyünk az időbe hogy felelevenítsük a házasság kötelékét azoknak akik örök fogadalmat tettek egymásnak. Az idei évben öt pár ünnepelhette volna a kerek évfordulót, ám sajnos a férjek már nem élhették meg ezt a napot. A szentjobbi önkormányzat idén is, mint eddig úgy döntött, hogy azok számára is megszervezi az ünnepséget, akik már egyedül maradtak. A szentmise elején, Kurilla Gábor helyi plébános köszöntötte az ünnepelt hölgyeket, megemlékezve párjukról, akik nem élték meg ezt a különleges napot elmondván, hogy Isten mellett ők is párjukkal és családjaikkal ünnepelnének. „Mikor két ember örök hűséget és szeretetet fogad egymásnak, egy szívvé és egy lélekké válnak, és a házasságban egymás örömét és egyben egymás keresztje viselését is magukra vállalják. A szeretet egy szövetség nem rögtönözhető, tanulni és csiszolni kell.” – mondotta Kurilla plébános. 

Református lelkész
A szentmise végén, Joó Katalin helyi református lelkész, Márk evangéliumából idézett: „Jézus is meghallotta amit mondtak, és így szólt a zsinangógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!” Ez az ige arra bátorít, hogy bízzunk Jézusban, még akkor is ha kilátástalannak tűnik egy helyzet. A tiszteletes is erre buzdította az ünnepelteket. Molnár József szentjobbi polgármester köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy menynyire fontos az, ha az ember számára van valaki, aki mellette áll, élete párja, akivel boldogságát és bánatát is megoszthaja, akitől tanulhat, akire vigyázhat, akit örökre és feltétel nélkül szerethet. „Ezek mind olyan igaz emberi értékek, melyeket tovább kell vinni és irányt mutatni a jövő nemzedék számára.” – zárta beszédét az elöljáró. Zatykó Jácint alpolgármester a maga során örömét fejezte ki, hogy jelen lehet ezen a különleges eseményen, Isten áldását kérte az ünnepeltekre, és egészségben, boldogságban, szeretetben eltöltött további szép éveket kívánt nekik családjaik és szeretteik körében. A templomi köszöntések végén Matiz Szabina és Braun Ágnes szavalatai valamint a Hagyományörző népdalkör éneke tette még meghatóbbá az eseményt, majd az ünnepeltek életéről készült fényképekből összevágott kisfilm került levetítésre, melyben minden képhez egy-egy illő idézet elevenítette fel a meghitt pillanatokat, melyek igazán tartalmassá tették életüket. A templomi részt követően a szervezők, az ünnepeltek és azok családjai a plébánia nagytermében gyűltek össze, ahol Joó Katalin lelkész adta át az emléklapokat, valamint Molnár József polgármester és Zatykó Jácint alpolgármester egy-egy virágcsokrot nyújtott át az ünnepelt hölgyeknek, végezetül pedig koccintással, ünnepi tortával és vidám beszélgetéssel zárták az eseményt."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com

Kettős ünnep a tótteleki római katolikus templomban

 

 Az Egyháztanácstagok kaptak egy-egy plaketett munkásságuk elismerése jeléül

"A Hegyköztótteleki és Hegyközcsatári Római Katolikus Egyházközségek szervezésében, ünnepi szentmisére került sor a tótteleki templomban, amely keretén belül munkásságukat, elismerő érmeket adományoztak a hegyközi volt és jelenlegi egyháztanácsosoknak." - írja Tóth Zsigmond a Bihari Naplóban.

Szép őszies időjárás volt szombaton 2017. október 21én, habár a hőmérséklet elmaradt az előző napokéhoz képest, amely befolyásolhatta, hogy sokan ugyan, de mégis kevesebben voltak a megszokottnál az ünnepi szentmisén Tótteleken, amely szentmisét exc. Böcskei László Nagyváradi megyéspüspök mutatott be. A plébániáról átvonulva a püspök úr üdvözölte a kint várakozókat, egy-egy személlyel kezet fogott és mondott néhány kedves szót. Jelen voltak a község elöljárói, Bónisz Sándor Hegyközcsatár község polgármestere, Nagy István Róbert alpolgármester, valamit Borsi Lóránt, aki a megyei RMDSZ-t és Megyei Tanácsot képviselte. Miután Kruzslitz Imre a Hegyköz plébánosa köszöntötte a jelenlévőket, a szentmise bemutatása előtt, Böcskei László megyéspüspök örömét fejezte ki hogy együtt ünnepelve hálát adhatunk ma itt ebben a szépen, kívül belül felújított templomban, Istennek. „Hálaadás azért, mert láthatjuk munkánk gyümölcsét, hálaadás a templomért, amely nem csak kövekből áll, hanem élő kövekből is. Elismerésünket próbáljuk kifejezni, azoknak akik a háttérmunkát végzik, valamint tettek azért, hogy Isten élő egyháza legyen. Ezért elismerésünket fejezzük ki tudván azt, hogy minden Isten akaratával történik.”- hangsúlyozta a megyéspüspök. "

Négy épület
Idézetek hangzottak el a Szentírásból, Ezékiel próféta könyvéből, Szent Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt leveléből, valamint Szent Lukács Evangeliumából, amelyek alapját képezték a bemutatott szentmisének. A püspök beszédében rámutatott, hogy egy közösség életében négy épület az ami nagyon fontos, a templom, a plébánia, a közösségi ház, valamint a családi ház, majd külön-külön beszélt mindegyik fontosságáról, mely szerint a Plébánia nem kizárólag a lelkipásztor, plébános otthona, hanem a közösségé, így a pap otthona az emberek otthona is.

A szentmise bemutatását követően került sor az ünnepélyes ajándékok átadására, az egykori és jelenlegi, Hegyközújlak, Hegyközcsatár, Hegyköztóttelek, Hegyközpályi és Siter, Egyháztanácstagok munkásságának elismerése jeléül, amelyet a megyéspüspök személyesen adott át, egy-egy kedves szó kíséretében, Azok, akik valamilyen oknál fogva nem lehettek jelen, egy későbbi időpontban, otthonaikban vehették át.

A rendezvénynek még volt egy meglepetése, Exc. Böcskei László megyéspüspök Iványi Ilonát a Hegyköztótteleki Római Katolikus Egyházközség Egyháztanácsának elnökét a Szent László emlékéremmel tüntette ki a közösségért tett kiemelkedő munkásságának elismeréseként. Kruzslitz Imre, Imre atya, megköszönte a püspök úrnak a támogatást, a Polgármesteri Hivatalnak, a Megyei Tanácsnak és mindenkinek a sok kétkezű munkát, önkéntességet, a pozitív hozzáállást, mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult az évek során a plébánia, kultúrház, a templom, az egyházi épületek karbantartásában, modernizálásában, felújításában.
A köszöntéseket követően mindenki átvonult a plébánia épülete elé, majd Böcskei László megyéspüspök megáldotta a szépen felújított épületet.
 
A tóttelekiek híres vendégszeretetéről ma is meggyőződhettünk, hiszen mindenkit szeretetvendégségre hívtak a kultúrházba."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com

Szabó József : Szőlészet–borászat régen és ma

 

A bihardiószegi vincellérképezde 1943-ban. T. Szűcs Sándor hagyatéka 

Forrás : muvelodes.net

"A szentjobbi konvent és a nemesi családi levéltárak pusztulása megnehezíti az érmelléki borvidék Árpád- és Anjou-kori jelentőségének megítélését. Vélhetően ekkor még a váradi szőlőhegyek voltak jelentősebbek, bár szőlői voltak a szentjobbi (1169-es alapítólevelű) és egyedi apátságoknak is. A Zólyomyak adománylevelei (1393–1400) már általánosságban említik uradalmuk szőlőit, illetve arról is van adat, hogy Várad 1390-ben megtiltotta az idegen borok behozatalát. Egy monda szerint Érmelléken az első szőlőt Nagy Lajos király telepíttette Bihariószegen (id. Gajgó Sándor még látta az emléktáblát) vagy Székelyhídon (erről egy százéves cikk alapján tudunk). Diószegi mondák szerint Bethlen Kata vagy valamelyik Rákóczy lánya adta csertölgy erdejét a diószegieknek kivágásra (maradványát Cserhátnak, Rákóczy erdejének hívták), illetve a mai szőlőhegyen az első szőlőt állítólag egy bizonyos Fay pasa ültette. A debreceni és egyéb extraneusok figyelme a török terjeszkedés miatt a 16. századtól irányult Érmellékre, a váradi hegyre és Tokajra. A további török terjeszkedés miatt 1660 és 1692 közt a debreceniek zöme már Érmelléken (Diószeg, Jankafalva, Vajda, Szentimre), és nem Várad, Tokaj körül bírt szőlőt. A töröknek köszönhetjük azt, hogy az érmelléki és tokaji borok a 17. században széles körben ismertté váltak. Valószínű, hogy a bornagykereskedő Rákóczy-család is hozzájárult az érmelléki borok hírnevének öregbítéséhez ezek lengyelországi és cseh-morva exportjával. A váradi törökök is felismerték az érmelléki bor értékét. A debreceniek minden évben kemény csatát vívtak a nagyvezír birtokintézőjével a diószegi bordézsma miatt. Valós adat, hogy Debrecenben ekkor szüret idején szünetelt a közigazgatás, s hogy 1692-ben Diószegen termett a Bihar megyei szőlők fele. A szőlők lakosságmegtartó ereje Tokajhoz hasonlóan nálunk is kimutatható, a térség második legnagyobb települése 1692-ben Diószeg volt Debrecen után." - írja Szabó József diószegi helytörténész a Művelődés című hetilapban.Teljes cikk : 

"Bél Mátyás (1684–1749) országleíró művében (Notitia Hungariae, 1726) a diószegi borokat a legjobbnak tartotta Biharban. Hasonlóan írt Vályi András (1764–1801) is művében (Magyar Országnak leírása, 1796–1799). Ekkori érmelléki fajták: bakator, erdei, bihari boros vagy borosfehér (boros bial), juhfark, furmint, kecskecsecsű, szagos szőlő, bodonszőlő, Jenő-szőlő, Augusta vagy gohér. Bár voltak földpincék, a borok eltarthatósága (kezelési hibák miatt) ekkor még rossz volt. Borkereskedők megpróbálták már ekkor a tokaji bort érmelléki borokkal hamisítani. A diószeg-székelyhídi görög kereskedő társaság is érdekelt volt az érmelléki borral való kereskedésben (1737-es adat).

A 18. századi európai agrárforradalom hatására a reformkorban nálunk is kezdenek megjelenni a szőlészeti újítások: megjelenik a sárga muskotály (1792), a chasselas, terjed a soros művelés és a bor seprőről való lefejtése stb. A magyar borokat az 1746-os osztrák vámkorlátozás kiszorította a Német-római Császárságból. Ideiglenesen kedvező borkonjunktúrát teremtettek az osztrák örökösödési, az osztrák–török és a napóleoni háborúk. Görög Demeter 1829-ben magyarul, Schams Ferenc pedig 1833-ban németül ismertette meg Európával újra a magyar szőlőfajokat és borokat. Schams munkájából Érmellék kimaradt (a Görögében megtalálható), azonban Tatai Ferenc piskolti és Fazekas György félegyházi református lelkészek szakmai vitája a Tudományos Gyűjtemény 1835–1837-es évfolyamaiban az előbbieknél sokkal bőségesebb és ugyanolyan színvonalú anyaggal kárpótol bennünket. Az 1850-es évektől a borkereslet ismét fellendült a franciaországi rossz szüretek, a filoxéravész, a krími háború és a kedvező osztrák vámpolitika miatt. Ezen újabb szakmai pezsgés viszonyai közt születtek Havas József, Galgóczy Károly, Gyürky Ferenc, Barta János és a tóti Bük László szőlészeti leírásai, amelyekre a bihari Érmellék vonatkozásában dr. Miskolczy Mihály és Schvartzer Viktor munkái tették fel a koronát. Az 1870-es évek a kedvezőtlen időjárás, a német vámkorlátozás (1879), a SI-mértékegységrendszer bevezetése (1875) és a filoxéravész szilágypéri kitörése (1879) miatt ismét nem voltak szerencsések.

A filoxéra (szőlőgyökértetű) 1882-ben megfertőzte Szalacs, majd 1884 és 1887 közt a bihari Érmellék központi szőlőterületeit is. A hatékony védekezések közé tartozott, ha a szőlők pusztulását szénkéneges (CS₂) gyérítéssel késleltették, illetve ha az európai nemes szőlőt a filoxérának ellenálló amerikai szőlőfajokba oltották be, de érdemes még megemlítenünk a homoki szőlőtelepítést is. Ekkor alakult ki egy új szakma: a szőlőoltás. A filoxéravész utáni érmelléki szőlőrekonstrukció apostolai közül messze kiemelkedik Nagy Gábor Érmelléki Első Szőlőoltványtelepe (Nagykágya) és Nagy Imre Noé Szőlőoltványtelepe (Szalacs). A dualizmuskori bihari Érmelléken további nagyobb szőlőoltómesterek is voltak (Bihardiószegen 15, Székelyhídon 13, Nagykágyán 6, Margittán 4, Érmihályfalván, Kiskerekiben, Érsemjénben három-három, Kólyon két, Bagaméron, Érkörtvélyesen, Jankafalván, Szalacson és Vajdán egy-egy.) Áldásos tevékenységük árny­oldala volt a direkttermők propagálása (Nagy Gábor, Sándor József, Oltásos Szűcs Sándor a Delaware-t, Székely Gábor a Noah-t vagy Novát), amelyet előbb a monarchia apparátusa is támogatott. E direkttermő fajok visszaszorítása mai napig tartó küzdelem. Újlétán Szabó Lajos, Érmihályfalván és Érsemjénben Jakab Rezső hatására Érmelléken is felvirágzott a homoki szőlőkultúra, amelyet a földreformok és az 1928-as nagy fagy tett tönkre. Újabb felvirágzása volt a kommunizmusban, azóta vegetál.

Az első állami vincellériskola

Az első, kizárólag állami alapítású vincellérképezdét Diószegen hozták létre 1870-ben miniszteri rendelettel, IX. Zichy Ferenc támogatásával, aki gyakorlati célra ajánlotta fel mintaszőlőjét. Könyvtára is működött 1872-től. Ingyenes szállást, ellátást, oktatást biztosítottak évente 24 tanulónak, napi vincelléri munkájuk ellenében. Tanonc csak 16-ik évét betöltött, elemi iskolát végzett, jó erkölcsi bizonyítványú, munkabíró, motivált személy lehetett. A tanév októbertől augusztusig tartott. Általános műveltségi és szaktárgyakat tanítottak napi gyakorlati oktatás mellett, szigorú órarend szerint. Az oktatás kétéves volt, 1880 és 1886 közt egyéves gyümölcsészeti-szőlészeti vándortanító képzést is beindítottak. Az intézmény fenntartási költségeit, beruházásait állami támogatásból (6800–8400 forint/év) és saját forrásból biztosították. A vincellériskolát 1888-ban a minisztérium a filoxéravész miatti érdeklődéshiányra hivatkozva be akarta záratni, végül 1890 után középfokú intézményként működött tovább. Sikerrel vett részt az országos kiállításokon (1878, 1885, 1896, 1899) iskolai évkönyvekkel és tananyagokkal. A dualizmuskori vincellériskolában a következő személyek voltak igazgatók: kápolnásnyéki Balassa István, Gábor József, Lomjánszky Béla, Miskolczy Mihály Pammer Jenő; illetve segédtanárok: Bucher Alajos, Draskovits Kálmán, Engelbrecht Károly, Erdős Imre, Forster Sándor, Jablonszky György, Katócz Simon, Krä(m)mer/Krémer Fülöp (Viktor), Kiss Ernő, Koritsánsky János, Morágyi István, Munkácsy József, Petrovay György, Schöner Nándor, Szabó Lajos, szemerei Szemere Bálint, Tóth Kálmán.

Diószeg szőlészeti-borászati felügyelőségi központ is volt 1886-tól, ahol 1912-ig szénkénegraktár működött. A vincellériskola tanárai és tanítójelöltjei 1882-ig sikeresen tartóztatták fel a filoxérát Szalacs és Szilágypér között. Az iskola kivette részét a rekonstrukcióból is: téli tanfolyamokon tanították a szőlőoltást, amerikai anyatelepeket alakítottak 1898-ban Margittán, Jankafalván és Örvénden. A két világháború között román nyelven folyt a tanítás tovább az Erdélyi Kormányzótanács közvetlen felügyelete alatt. Nevezetesebb tanára volt ekkor Gavril Bogdan és Romulus Boieriu. Az iskola 1920-ban 25 hektár földet kapott, majd a Mihalache-törvény értelmében megkapta az Egyed-majort is 150 hold területtel. Az intézmény eredeti helyéről átköltözött 1930-ban a Zichy-kastélyba. Kísérleti szőlőparcellát alakítottak az irányítása alatt 1937-ben, amelyet a magyar hatóságok 1940-ben felszámoltak. Az uradalmi mintaszőlő nagyrészt szántóvá vált területe visszakerült az iskola kezelésébe (1945). Az oktatás 1946-ban indult újra: román (1946–1965) és magyar nyelven (1948–1953, 1955–1960), hároméves (1946–1950, 1954–1965) és kétéves (1951–1953) tanrenddel – 1955-ig szőlészetet, utána gyümölcsészetet és kertészetet is tanítottak. A magyar tagozatot előbb Csombordra költöztették, majd újraszervezték itt is. Igazgatója lett N. David (1946–1948), majd 1948 után Tempfli János. Itt kezdte oktatói pályáját id. Csávossy György is. Az iskolát 1965-ben költöztették át végleg Szilágysomlyóra, a mostani Ioan Ossian Technológiai Líceum jogelődjével összevonva.

A diószegi Zichy-uradalom mintaszőlészete és -pincészete

Gr. IX. Zichy Ferenc (1811–1900) a diószegi uradalom átvételekor (1860) 45 hold elöregedett, gyenge minőségű, régimódi művelésű szőlőt örökölt apjától, VII. Zichy Ferenctől. Előbb megnövelte szőlőinek területét, amely 1873-ban már 102 holdat (58,7 hektár) tett ki. Az uradalmi szőlő a Kishegy legtetején (190 m) terült el, háromfelé lejtve: ideális fekvésű volt, hiszen a nap egész nap sütötte. Az egész szőlőbirtok négy fő részre oszlott 1873-ban: az országút melletti nyúlványon gyümölcsöskert és -iskola (nyolc hold), felette szőlőiskola (egy hold), a felett fajta- és kísérleti szőlők (négy hold) voltak, legnagyobb részét azonban a haszonszőlők tették ki (89 hold). A kísérleti parcellában tanulmányozta a különböző művelési módokat a hazai és külföldi szőlőfajtákon, valamint alkalmazkodó és termő képességüket. Az ültetvény felújításának keretében haszonszőlőjét 10–12 részre (egyenként tíz holdas) osztotta, amelyből minden évben 6–10 holdat rigolíroztak (az új ültetvényeket ebbe a forgatott földbe tették), és a régi tőkék termésének fokozására bevezette a trágyázást. E munkát a gróf maga felügyelte, segédje volt ebben Szoller Károly erdőmester, Krämmer Fülöp pincemester és Brükl Károly. Krämmer 1867-ben került az uradalomba nyolc nassaui vincellércsaláddal, huzalos művelést vezetett be, a Guyot-féle metszésmódot alkalmazta, új alapokra helyezte a borkezelést, ő lett Zichy borainak aranykezű vincellére 1880-ig. Zichy átalakított szőlőtábláiban 1872-re az alábbi szőlőfajokat termesztették, hazaiak: sárfehér, bakator, kadarka és juhfark; külföldiek: rajnai rizling, olasz rizling, zöldszilváni, orthieber (Ottlieb?), ropogós gyöngyszőlő (Krachgutedel), osztrák fehér, fűszeres tramini, mosler, kora burgundi, veltelini, bauzeni (Bouzzy), ruhlander, kék burgundi. A később alkalmazott 40–50 helybeli vincellért 1870-től Zichy teljesítmény alapú díjazásban részesítette fizetésük mellett. Az uradalmi szőlők termékenysége 1873-ban (leszámítva a fajtáknak megfelelő ingadozásokat) 25–30 akó/hold, vagyis 2475–2965 liter/hektár volt.

Az 1240 akós nagyhordó. Kép: Borbély Gábor hagyatéka

A saját borokat kezdettől fogva a Nagy-pincében (egyik szárnyában az 1240 akós Nagyhordóval, 1980-ban temették be) és Hosszú-pincében tárolták, míg a dézsmaborokat a gabonaraktár földalatti pincéiben. Külföldi eladásra, illetve haszonszerzésre saját termését használta az uradalom, míg az alkalmazottak fizetésére és a kocsmán való méretésre a dézsmaborokat. A bordézsma örökváltságával egy fontos jövedelemforrástól esett el az uradalom 1857 után. Kiút ebből a korszerű szőlészet meghonosítása volt. A diószegi Zichy-uradalom pincészete 1860-tól külön egység volt az uradalmi könyvelésen belül. A szeszes italok nyilvántartása rendkívül pontos volt. Zichy 1873 és 1888 közt befejezte a kastély délnyugati szárnya alá is benyúló, T alakú, részben földfeletti pincét (kereskedelmi pince, 15000 akó kapacitással), amelyben pasztörizálással, derítéssel, palackozással stb. készítették elő a szállításra szánt borokat. A gróf a nagytételes bor­eladást szerette: 1870-re 20 000 akó eladó bora gyűlt össze, de 1873-ban ismét 9000 akó volt eladó. Voltak ritka évjáratok, amelyeket csak magának tartott meg (az 1811-es és 1827-es bakator).

Már az 1840-es években is külön hordókban tárolták az egyes évjáratokat. Az 1860-as évekig IX. Zichy Ferenc még maga árulta borait Európában Szentpétervárig, 1870-től megbízottja Lápossy és Löbmayer volt Pesten. Az 1870-es évekig ő is csak bakatort és közönséges bort palackozott szépen címkézett üvegekben, attól kezdve fajtánként árulta őket kis- és nagytételben. Borai Amerikába és Ázsiába is eljutottak. Számtalan nemzetközi borversenyen nyert arany- vagy ezüstérmet. Magyarországon szaktekintélynek számított, akinek a véleményére odafigyeltek. Részvényes volt a Champagne-i borvidéken, Chalons-sur-Marne-ban, a Jacquesson borvállalatban. Nekifogott konyakgyártásnak is, de hamar abbahagyta – ennek emléke az emeletes pince (nem azonos a megyei út melletti nagy MAT-pincével).

A Zichy-uradalom kisebb hordói Ringer István aradhegyaljai borkereskedőnél 1935-ben.
Géczi Imre felvétele

Sokat könnyített a bor szállításán a vasútvonal 1887-es megnyitása. IX. Zichy Ferenctől a diószegi uradalmat fia, Tivadar vette át 1886-ban. A szőlőket ő is nagy becsben tartotta. Sajnos, a szőlőbirtok a román agrárreform hatására, 1925 után feldarabolódott, hamar tönkrement. Csak egy nyolc holdas parcella élte túl Gavril Bogdan tanító jóvoltából. A Nagyhordót a többi hordókkal együtt Ring Istvánnak (Nagyősz, Aradhegyalja) adták el 1935-ben.

A bakator tragédiája és feltámadása

Érmellék vezető fajtája évszázadokig a bakator volt: borszőlő, asztali szőlő, aromás szőlő. Dominánsan nőivarú virágai miatt nehezen porzódott be: „Ravasz a bakar, terem, ha akar” – tartották róla a helyiek. Ezért az érmelléki kisgazdák természetes házasításban, egy jellegtelen bort adó fajtával ter­mesz­tették együtt – az erdeivel. Az érmelléki bakator piros héjú, kerek szemű, míg a váradi hegy bakatorja ovális szemű volt. Bogyója korán kezdett édesedni, de lassan ért, héja vastag volt, és ellenállt a szürkerothadásnak, ezért október második felében szüretelték. Fehér bora lassan ért, 7–15 év is kellett hozzá, de a kitűnő évjáratú években legendás borokat adott, például a következő években: 1811, 1827, 1834, 1848, 1852, 1862, 1864, 1885 és 1908. IX. Zichy Ferenc csak kivételesen adott el például az 1860-as években 1811-es és 1827-es bakatorjából. Csak két típusú bor létezett az 1870-es évekig Érmelléken: a bakator és a többi fajta vegyes bora. Érdekes kivétel volt a bihari boros. Ha ezzel keverték a bakatort, attól az még bakator bor maradt. Elég gyakran fehér aszúbort is készítettek a bakatorból, minőségben a tokaji aszú után következett – a kínai császár is rendelt belőle 200 üveggel 1872-ben.

Fröhlich Pál kádárműhelye. Kép: Borbély Gábor hagyatéka

Az 1850-es években előbb az osztrák fajták, az 1860-as években a német, majd az 1870-es években a francia és olasz fajták is kezdtek megjelenni a bihari Érmelléken IX. Zichy Ferencnek köszönhetően. Ezek közül máig bevált fajtának számít a rajnai és olasz rizling. A leányka és az ottonel muskotály későbbi szerzeménye vidékünknek. Az igazi konkurenciát jobb termőképességük jelentette, illetve évjárattól kevésbé függő testes boruk. De sem ezek, sem a filoxéra és az azután tömegesen elterjedt, az amerikai alanyba oltást nem igénylő, a filoxéra gyökérkárosításának eredendően ellenálló direkttermő fajták sem törölték le azonban teljesen a bakatort a térképről.

Nagy Gábor árjegyzéke

A bakator eltűnésének fő oka a szőlőtermelők szervezetlensége, az érdekvédelem hiánya volt. A Bach-korszakban meginduló szőlészeti fejlesztések hatására egy Érmelléki Részvényes Borászati Társaságot akartak a bihari Érmellék gazdái szervezni, amelybe nem akarták az általuk lenézett szatmári Érmelléket bevenni. Két borverseny megszervezésével (1857 – Diószeg, 1858 – Debrecen) a lelkesedés ki is fulladt. Személyes sérelmek miatt IX. Zichy Ferenc sem állt a kezdeményezés mellé. A sértett szatmári Érmellék szőlőgazdái aztán külön utat jártak az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület Szőlészeti Szakosztálya tagjaiként. Hosszú távon ők jártak jól. IX. Zichy Ferenc kezdeményezésére 1862-ben végül megalakult a borászati társaság, de ennek nevében a Zichy-uradalom felügyelője vásárolta fel a szőlőt a kisgazdáktól a szőlődézsmaváltsággal kiesett dézsmaborokat pótlandó; a társaság hamar beolvadt a Bihari Gazdasági Egyesületbe. Miután IX. Zichy Ferenc konstantinápolyi követ lett (1874–1878), továbbra is minden évtizedben volt egy-két önszerveződési kezdeményezés, de egyik sem volt életképes. A filoxéra sem kedvezett e szervezetlenségnek, majd jött a trianoni döntés.

A testes, szeszes vörös borokhoz szokott román szakembereknek Trianon után szokatlan volt a savanykásabb, zamatosabb fehér, érmelléki bor, így Érmellék borászata a peremvidékre szorult a Román Királyságban. A két világháború között megindult a borászati régiók magas színvonalú talajtani, időjárási és szőlőfajtaismereti tanulmányozása. Ez Diószegen a vincellériskola irányítása alatt indult meg 1937-ben, de a második bécsi döntés ezt megakasztotta, miután a magyar hatóságok felszámolták az itteni román kísérleti parcellákat. A tanulmányozás a Román Királyságban a háború ellenére is tovább tartott, mire a háború véget ért, Románia szinte kész volt a nagy munkával, míg Érmelléken ez a munka elmaradt. Helyi adatok hiányában, más helyekről extrapolált adatok alapján, a bakatort nem találták alkalmasnak az Érmelléken való további termesztésre, ráadásul az 1950-es években induló új közigazgatási rendszerben – amikor járásokra, községekre lebontva állapították meg a termesztésre javasolt és termeszthető fajok bevezetését – a bihari Érmellékről kiseperték azt. A szatmári Érmelléken (Tasnád és Avasújváros környéke) megtartották a termeszthető fajták között (mert kezdettől ők szervezettebbek voltak), míg Diószegen az ízét is elfelejtettük. Azaz, majdnem elfelejtettük.

Gróf IX. Zichy Ferenc fiatalon

A fajtát elsőnek Szeremley Huba termesztette újra a Balaton mellett nagyobb tételben (2008-tól újra elismert fajta az anyaországban is). A néhai Csávossy György buzdítására Ludróczki Sándor elnökletével megszervezett Szatmár megyei Bakator Hegyközség 20–25 gazdája kb. 10–12 éve termeszt bakatort Avasújvárosban és környékén. Innen hozott vesszőkkel telepítette újra a bakatort Heit József és fia, Lóránd Bihardiószegen 2013-ban, porzóként juh­farkkal vegyesen ültetve (ugyanis az erdei még nem áll rendelkezésre). Korábban Jakab László és Hegedűs Attila is kísérletezett a bakatorral. 2016-ban Mados Attila segítségével Monospetriben jómagam is találtam Hajas Attilánál 2016-ban két, Mados Attila segítségével genetikailag is igazolt bakator tőkét, amelyet gazdája még a Klobusiczky-grófok egy öreg tőkéjéről oltott. Szalacson, Szentjobbon és Élesden jelzett még potenciális bakator tőkéket Homonnai Gábor. Derecskéről kaptunk hírt vállas erdeiről is. A Kárpát-medencei magyar szőlőfajták genetikai vizsgálata kimutatta, hogy igazi bakatornak csak a piros és tüdőszínű conculta tekinthető – egymásnak bogyószín változatai –, a kék bakator nem. A Heit Pincészet bakator bora már kezdi megmutatni fantasztikus tulajdonságait. Maurer Oszkár vajdasági borász, aki maga is bakator termesztő – és a Vura Vinotéka támogatásával a Heit-szőlőből származó ingyenes szaporítóanyag segítségével akarják a bihari Érmelléken terjeszteni a bakatort. A leányka, királyleányka, rizlingek, muskotályok, chasselas ízéhez szokott gazdák még fenntartással fogadják a régi, mára ismeretlen ízvilágot képviselő bakatort.

Tervezzük a bakator felterjesztését az Erdélyi Értéktárba, majd hungarikummá nyilvánítását. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy Érmellék legendás bora ismét feltámadjon, és Érmellékhez kötődjön.

A jelen

A kommunista éra nagyüzemi termelése Érmelléknek csak asztali borok és vermut (egyfajta fűszeres bor) készítését engedte meg. Igaz, a diószegi vermut volt a legjobb az országban. Minőségi borok hiányában Érmellék nem vehetett részt országos és nemzetközi borversenyeken. E tapasztalat hiánya még most is nagyon érezhető. Újabb csapás volt a tulajdon-visszaszolgáltatás, talán még nagyobb, mint azelőtt a filoxéravész. A nagyüzemi szőlőparcellák nem megfelelő sorszerkezete, a kisbirtokosok gépparkjának akut hiánya, a tapasztalatlanság az ültetvények feldarabolásához vezetett, területük szántófölddé vagy legelővé alakult.

Az Érmelléki Első Szőlőoltványtelep borcímkéi. Arany Béla gyűjteményéből

Az 1989. decemberi rendszerváltozás utáni két évtizedben mégsem pusztultak ki teljesen a szőlők a bihari Érmelléken, s ez annak a néhány fanatikus gazdának köszönhető, akik szervezeti formában vagy egyéni törekvésükből minden nehézség dacára szívügyüknek tekintették a hagyományok továbbvitelét. A 2002-es bortörvény kidolgozásakor csak kemény lobbizás árán sikerült kiharcolni, hogy a szőlőterületek jelentős pusztulása ellenére (kb. 400 hektárról 30-ra csökkent) Diószeg borvidékközpont maradjon. A 2004-es, 2011-es Debreceni Borkarneválon a díszmeghívott Érmelléket még csak Diószeg képviselte. Egy hajdúsági civil szervezet 2006 májusában megszervezte az I. Érmelléki Borutat, maradandó hatás nélkül. A Debreceni Borozó az érmelléki borvidék szaklapja is.

A szőlőművelés még döntően kézi, vegyszeres növényvédelemmel, de már létezik bioborászat is. A globális felmelegedésnek köszönhetően termeszthetővé váltak az Émelléken eddig ismeretlen vörös szőlőfajok is (Merlot, Shiraz stb.). A háztájiba szorultak a direkttermők, bár még van két borverseny, ahol lehet azokat is „versenyeztetni” (a De­la­ware-ról jó véleménye volt Csávossy Györgynek is). Kihaltak az utóbbi tíz évben az egykori szőlőoltó mesterek utolsó képviselői, ezzel együtt pedig az oltványültetvények gondozásának tudása is. Termelőink közt dominál a kézműves, a hordós, az oxidatív borászat, bár már terjed a reduktív borászat is. Palackban érlelt bor még kevés van, általában hordós érlelés után palackoznak. Bár a jogi és intézményi feltételek adottak, a sok vesződés és költség miatt kevesen használják az eredetvédettség lehetőségét. A divatnak és a borok kelendőségének köszönhetően a boros gazdáknál nincs óbor, néhány nagyobb bortermelő tárol csak néhány éves óborokat. A helyi termelőktől vett borok 90-95%-ban helyi tőkén termettek (5-10%-ban máshonnan is vesznek szőlőt), nem jellemző a borszőkítés. Diószegen található Partium egyetlen borászati eszközszaküzlete.

Gr. IX. Zichy Ferenc egyik érdemérme.
Simon Lajos tulajdona

Érmelléken és környékén jó értelemben véve ösztönzően versengenek egymással a borászok, szőlészek abban, hogy szakágazati múltja, illetve jelenlegi fejlődési dinamizmusa révén melyik település legyen tekinthető a szakma éllovasának. Ennek a versengésnek lecsapódása volt a számtalan borverseny is 2016 januárja és márciusa között: XXII. Érmelléki (Székelyhíd), XVIII. Szentjobbi (rendező a Csáki Miklós Borbarátok Köre), XIX. Diószegi (Zichy Gazdakör) és Monospetri, XIV. Létavértes Városi (Létavértesi Szőlősgazdák Egyesülete) és Bihar községi (RMGE, Vincellér Egyesület), XIII. Élesdi vagy Sebes-Körös menti (eleinte Mezőtelegdi, Castrum Egyesület és Poynár Miklós Borbarátok Köre), IX. Hegyközszentimrei, III. Biharpüspöki (Vincellér Egyesület). Érmihályfalván a Nyíló Akác és Dióverő Szíp Napok fesztiválok idején szerveztek évente borversenyeket. Hosszú évek belterjes versenyzése után a bihari érmelléki gazdák magasabb szintű és távolabbi vidékek borversenyein is részt vesznek már. Ilyen a. III. BORUM – Kárpát-medencei Református Borászok Találkozója (Diószeg, 2016), a Hajdú és Bihar Megyei (Hajdúhadház, 2016), a szilágypéri Erdélyi Szőlőhegyek Borverseny (a XV. Nagykárolyban, 2014, a XVI. Diószegen, 2015), a Pákozdi Gasztro Fesztivál, a rangos Bihar megyei borversenyek és találkozók stb. Sajnos, helyi borversenyeinken még nem kizáró tényező az, ha valakinek nincs saját szőlője. A borversenyeknek és Dorin Popának, a Román Borkóstolók Társasága alelnökének köszönhetően borainkból a kezelési hibák eltűntek. Évről évre egyre több bor vesz részt valamennyi borversenyen. A Partiumban legelőször Wilhelm Sándor és Vasadi József szervezett Székelyhídon borversenyt (az első hatot még Wilhelm Sándor vezette le, majd átadta a stafétát másoknak). Az érmelléki és bihari borászok egyik nagy seregszemléje volt az I. Bihari Borszalon Dorin Popa szervezésében, 2016 decemberében a nagyváradi vár monumentális környezetében.

Az érmelléki szőlészeti-borászati régió befolyási övezete jóval túlterjed(t) földrajzi határain. Időben lemaradva Szatmár és Arad megyék mögött, de megindult Bihar megyében is a kivágott szőlők újratelepítése EU-s vagy saját forrásokból. Mára kb. 400 hektár szőlő található Biharban (szőlőhegyeken és háztájiban), ebből Érmellékre 250 hektár esik, amelyből Diószegre kb. 80 hektár. A bihari Érmellék üzemi szintű bortermelői a hegyközszentimrei Úr Zsigmond kb. 50 hektárral és saját üzletlánccal, valamint a diószegi Fábián Tibor 17 hektárral. Érmellékre azonban a kisebb, illetve a közepes családi szőlőbirtokok jellemzők, és ezt is tartják a jövőben járható útnak, látványpincészetek és borturizmus kialakításával. Sok kisgazda foglalkozik szőlővel. A teljesség igénye nélkül soroljuk fel azokat, akik szőlővel rendelkeznek és rendszeresen arany fokozatú pontozást értek, érnek el boraikkal versenyeinken. Bihardiószegen: T. Balog József, Dan Corbuţ, id. C. Füzesi József és fia, id. Hadadi László, id. Hegedűs Árpád és fia, id. Hegedűs István és fia, Heit Pincészet, Jakab László, Kun Barna, Kun Géza, Mados Családi Pincészet, Seres Géza, Szakál József, Szilágyi József, id. és ifj. Szőnyi László, ifj. Szőnyi József, Tolnai Gábor, Tolnai László, Tolnai István stb; Biharon (a szőlők Kovácsiban): Chifiriuc András, Pap Zoltán. Biharpüspökiben: Ádám Gergely, Fét Imre; Berettyószéplakon: Helmeczi József; Élesden: Homonnai Gábor, Kajántó Pál, néhai Török Mihály és fia, Attila; Érmihályfalván: Hegedűs Attila; Hegyközszentimrén: Nagy Sándor, Szilágyi Elek; Jankafalván: Adrian Anca, Piheni Annamária, Rittner Tibor, Várdai József; Margittán: Ioan Petrică; Monospetriben: Tánki József; Székelyhídon: Béldi Lajos, Czapp Árpád, dr. Domahidi Sándor, Hasznosi Sándor, Kovács Lajos, Kovács Zoltán; Szentjobbon: Kiss István, Kollák József, László Sándor, Zatykó István; Vajdán: Békési Lajos, Kalmár Gyula, id. és ifj. Nagy Zoltán. Nagyvárad és Élesd környéke része Érmellék befolyási övezetének és az innen kisugárzott borverseny-mozgalomnak.

Zichy Tivadar

Bihar megyében szinte nincs olyan közösségi rendezvény, ahol a Bihardiószegi Zichy Gazdakör tagjai egyénileg vagy testületileg, valamint más érmelléki települések termelői ne szerepelnének borokkal. A bihari helyi borversenyek közül a diószegin a legszínvonalasabb a választék, ezekre a hangulatos rendezvényekre évek óta sok magyarországi vendég is eljön. Mindig itt jelentek meg az újítások, például a disznótoros vacsora, a számítógépes adatfeldolgozás és megjelenítés, a 100-as skála szerinti pontozás (2016-tól) stb. A Heit Lóránd Szent Orbán-napi rendezvényéből kinőtt II. Bihardiószegi Pincefesztiválon (nevét Borfesztiválra kellett változtatni) 2013-ban megszervezték az I. Bihar Megye Borásza versenyt is. A Borfesztivál és XIX. Diószegi Napok (2016) keretében megszervezett Zichy Borudvar összevonásával egy Bor- és Gasztrofesztivált tervezünk indítani 2017 májusától. A bakatort a bihari Érmelléken Diószegen telepítették újra először. Minden jel arra mutat, hogy Bihardiószeg ismét méltóvá vált arra, hogy „Érmellék borászati fővárosa” legyen.

Lassan halad a bormarketing hátteréhez szükséges kulturális-néprajzi miliő újrateremtése, amely az érmelléki borászatot mindig is körülvette. Elődeink elméleti-gyakorlati tudása (Csávossy György) és a történeti adatok mellett (Papp Klára és dr. Szabó József magyarul, Adrian Apan románul), Borbély Gábor, Kéri Gáspár, Kuruc Albert, Varga Gyula néprajzi feltáró és értékmentő kutatásai is fel lesznek használva. A tárgyi emlékeket 2003-tól Borbély Gábor és Sófalvi István fotókiállítása is bemutatta itthon és külföldön egyaránt. A 19. századi bihari érmelléki szőlészetről és borászatról átfogó feldolgozásom megjelenése várható 2017 folyamán a kolozsvári Sapientia – EMTE kiadója gondozásában. Talán 10-20 év múlva elmondhatjuk, hogy a bihari érmelléki szőlők filoxéravészt, politikai pálfordulásokat, emberi hanyagságot túlélve ismét régi fényükben ragyognak, és hogy egy legenda feltámadt."

Forrás : muvelodes.net

Megemlékezés Hegyközszáldobágyon

A 2017-es esztendő az 500 éves Reformációra való emlékezéssel telik. Amint előttetek ismert, a Reformáció emlékünnepét azért szoktuk minden évben október 31-én ünnepelni, mert a Reformáció hosszú (ma is folytatandó!) folyamatát az a nevezetes esemény indította el, amikor dr. Luther Márton 1517 október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára közszemlére kiszegezte híres 95 vitatételét. Erre az eseményre való méltó megemlékezés jegyében zajlik egy program Reformmaraton 500 néven. A dunántúli Zalaegerszeg református gyülekezetéből indul el az a csoport, amely lelkipásztoruk, Bardócz Csaba vezetésével a Kárpát-medence néhány magyar református egyházközségébe elviszi a híres 95 tételt újból kiszegezni közszemlére (Bardócz Csaba csapatával Wittenbergből indul és hazafelé tart a Kovászna megyei Ikafalvára). El fogják hozni Száldobágyra is, hogy kiszegezzék templomajtónkra, hogy mindenki olvashassa. Erre az eseményre Száldobágyon október 16-á, hétfői nap kerül sor. Az érkező karavánnal a falu bejáratánál, a helységnévtáblánál lehet majd találkozni. Onnan a csoport a „maraton” elnevezéshez illően futva érkezik a templomkapuhoz, ahol a jelenlévők szeme láttára kiszögezik a 95 Tételt egy nagyon rövid szertartás keretében. Az esemény szeretetvendégséggel fog zárulni a vendégek tiszteletére minden jelenlévő részvételével. Ezután a vendégek tovább fognak „futni”, hogy más egyházközsége is eljussanak. Kérjük, hogy minél többen jöjjenek el tehát, október 16-án, hétfőn a falubejárathoz, illetve ide a templomhoz. – Igy téve nevezetessé és emlékezetessé nálunk is a Reformáció 500. évfordulóját." - írja Kelemen István hegyközszáldobágyi református lelkipásztor.

Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com

Szüreti bál lesz Szalárdon

"Október 7-én, szombaton 20 órától szüreti bált tartanak a szalárdi kultúrházban. A zenét szolgáltatja a Retro Band. A belépő ára 7 lej, a tomboláé 5 lej."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com

Hagyományos szüreti mulatság volt Hegyközújlakon

 

"Az eddigi hagyományokhoz híven Hegyközpályi és Hegyközszáldobágy után szombaton, Hegyközújlakon került sor a szüret megünneplésére." - írja Tarsoly Normen a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

"Esős, hideg reggelre ébredtek a hegyközújlakiak, a gyerekek el voltak szomorodva, hogy nem mehetnek szekéren hívogatni, ennek ellenére, vidám hangulatú, izgalmas szüreti mulatság kerekedett a nap végére.

A hegyközkovácsi és az újlaki táncosok

Lelkes összefogásnak lehettünk tanúi a szüreti mulatság alkalmával Hegyközújlakon, a szülők, a hegyközpályi körzeti RMDSZ elnöke, Somogyi Lajos, a helyi tanácsosok és még sokan mások, akik önként szerepet vállaltak a mulatság előkészítésében egy déltől kezdődő és a hajnali órákig tartó őszi szüreti ünnepélyt készítettek elő.

A hívogatok a hegyközpályi szoborparkban

Az újlakiak Hegyközkovácsiban

A szüreti mulatság 11 órakor a hegyközújlaki református templomban istentisztelettel kezdődött, amelyen Papp Szabolcs lelkipásztor szolgált. A jelenlévő fiataloknak és szüleiknek János evangéliuma (2.,1– 11 igeversek) alapján hirdette az igét lelkipásztor, aki feltette a kérdést, hogy meghívjuk-e Krisztust a mi ünnepségeinkre, életünk eseményeire, menyegzőkre, keresztelőkre, hiszen Jézus nem ellensége az örömnek. A felolvasott igében szereplő menyegzőben elfogyott a bor, nem tudták kiszolgálni a jelenlévőket. Jézus édesanyja, Mária szól Jézusnak, aki végül a vizet borrá változtatta. nem rám tartozik! Jézus segít, ha szükség van rá, ha nem is azonnal, de mindig segít. Jézus együtt érez a nélkülöző emberrel, a vizet ünnepi itallá változtatta. A tanítványok kedvéért történik a csoda, hogy bizonyosságot szerezzenek arról, akit követtek, az valós csodákra képes. A mi életünkhöz is hozzáadja a mennyei részét, a borhoz hozzáadja a vérét. Jézus a hétköznapokat ünneppé változtatja ezért tegyük olyanná ezt az ünnepet, hogy ő maga is megjelenjen számunkra – hangzott.

Az újlakiak Paptamásiban táncolnak

Az újlakiak hívogatás közben Hegyközkovácsiban

Mivel nagyon esett az eső és hideg volt, t úgy gondolták, lerövidítik a hívogatást, viszont mindenki nagy meglepetésére ellátogattak az újlaki kultúrházba a hegyközkovácsi fiatalok hívogatni. Csodás szüreti táncukkal és önfeledt vidámságukkal elkápráztatták a jelenlévőket. Ezt követően a fiatalok elindultak a hegyközpályi kultúrházba, ahol népes közönség várta őket válogatott finomságokkal. A táncot követően Hegyközszáldobágyon folytatták a hívogatást, szintén a kultúrházban. Sokan várták őket, nagy örömmel és meleg szeretettel. Onnan Hegyközkovácsiba mentek tovább a hívogatók, ahol szintén a kultúrházban fogadták őket. Fergeteges hangulat alakult ki a táncot követően, majd együtt mulatva, táncolva, nótázva időztek az újlakiak a kovácsiakkal. A fiatalok az autóbuszban eldöntötték, hogy meglátogatják a paptamási szüreti táncosokat is, ahol nagy szeretettel fogadták őket, bemutatták egymásnak táncukat, majd visszaindultak Hegyközcsatáron keresztül Újlakra.

Az éjféli tánc

A fiatalok megajándékozták felkészítőjüket, Mester Anikót

A tizenöt hívogató páros megérkezett Hegyközújlak központjába, ahol nagy közönség nézte táncukat A hívogatáson Habinyák Szilárd és Hári Henrik volt a kisdobos, a legfiatalabb táncos pedig Lukács Dzsenifer és Petrán Dániel, mindketten nyolc évesek.. Az esti bál a hagyományokat követve szalmaégetéssel vette kezdetét, az  újlaki kultúrházban folytatódott a mulatozás egészen az éjféli táncig. A fiatalok, a szüleiket és a jelenlévőket egy addig még nem előadott tánccal köszöntötték, a közönség többször vissza is tapsolta a őket. Az éjféli táncot követően a táncosok megajándékozták felkészítőjüket, Mester Anikót – aki három éve tanítja a táncokat – és megköszönték a törődését és áldozatos munkáját. A köszöntőket követően több mint kétszázan mulattak hajnalig."
Forrás : reggeliujsag.ro

Képek és szöveg: Tarsoly Normen

Egy ezredév áll Hegyközkovácsi mögött

 

"A Nagyvárad–Margitta országút mellett terül el, mintegy 16 kilométerre a megyeszékhelytől, közigazgatásilag Bihar községhez tartozik. Még I. István korában alapították Hegyközkovácsit, minden bizonnyal a közeli bihari vár és az ott megalakult püspökség kovácsmesterei lakták." - írja Deák F. József a Biharországban.Teljes cikk :

"Évezredes múltra tekint vissza a Szent István idején alapított Hegyközkovácsi. Története a kezdetektől kötődik jelenlegi községközpontjához, Biharhoz. Az első írásos dokumentum a településről 1291–1294-ből származik, ekkor Kuachy néven említik, későbbi névalakjai: 1470-ben Kowachy, 1501-ben Koachy. Földesura a XVIII. században szikszai Kiss Péter volt. A század második felében innen látta el hivatalát Szilágyi Sámuel debreceni református püspök. Ma mellszobra a művelődési ház előtt áll. A református templomot 1786-ban emelték, a tornyát 1867-ben. A múlt század elején békési parasztok vettek itt földeket és műveltették, később ide is költöztek. A település történetéhez tartozik még, hogy 1792 karácsonyán a kovácsi templomban prédikált legátusként Csokonai Vitéz Mihály; az eseményről márványtábla tanúskodik az istenházában. Az anekdota szerint megvendégelték, és a jó hegyközi bortól elnehezedve nem talált vissza a parókiára, ezért útközben az emberektől kérdezte meg, hogy merre kell menni. Elküldték egy irányba, de csak nem talált a faluba, s újra megkérdezte, de akkor már humorosan: „Bácsi! Messze van Kovácsi?” A mondás a mai napig fennmaradt a környéken. Csokonai nevét viseli a kovácsi általános iskola, az óvodát pedig egyik verséről nevezték el Szamócának.

Az 1880-as népszámlálás 766 lakost jegyzett itt fel, 700 magyar, 42 román nemzetiségűt, közülük 586 volt református, 64 ortodox, 53 római katolikus, 47 izraelita. Az 1992-es cenzuskor 603-an laktak a faluban, 590 magyar, 7 román; felekezeti megoszlás szerint 543 református, 30 római katolikus, 19 baptista. Jelenleg 772 lakosa van, 95 százalékuk magyar. A világháborúkban elesettek és a kommunizmus idején felszámolt, egykor Kovácsihoz tartozó Mezőfalva tanyabokor tiszteletére emlékművet állítottak a templomkertben.

Kisebb község jobban boldogul

„Aki rég nem járt itt, az nem ismeri fel a települést” – ezt a kijelentést Forró László, a Hegyközkovácsi Református Egyházközség lelkipásztora tette, amikor egy szép júliusi napon kilátogattam a faluba, és vele meg Nagy Gizella mérnökkel, Bihar község polgármesterével és Barczag Tiborral, a községi tanács egyik helybeli tagjával beszélgettem Kovácsi mindennapjairól. Kérdésemre a polgármester kifejtette, nagyon jót tett a községnek, hogy 2003-ban levált róla Paptamási, Nyüved, Pelbárthida és Kügypuszta, önálló közigazgatási egységbe tömörültek, és Bihar mellett csak Hegyközkovácsi maradt.

– Mert nem mindegy, hogy a kenyeret hatfelé vagy kétfelé vágja az ember – magyarázta Nagy Gizella. – A levált települések nem nagyon hoztak jövedelmet a házhoz, hiszen az akkoriban érvényes adók nem voltak olyan magasak, hogy azokból komoly beruházásokat lehetett volna végezni. A község bevételének 85 százaléka származik a cégek adójából, és csak 15 százaléka a magánemberekéből, a cégek pedig mind a községközpontban vannak. A szétválást főleg azok akarták, akik elmentek, mi ennek nagyon is örültünk abban az időben. A levált települések abból a szempontból jártak jól, hogy a községközpontig nem kell 15 kilométert megtenniük. Bihar is jól járt, hogy csak Kovácsival maradt. Hegyközkovácsit éppen úgy szeretem, mint Bihart. Ezt egy anya tudná a legjobban megmondani, akinek két gyereke van. Most azon dolgozunk, hogy a faluban lévő közintézményekben megoldjuk a téli fűtést. Mivel sajnos itt még nincs bevezetve a földgáz, és nem is látom, hogy mikor lesz, ezért a tanintézetekben át fogunk térni a villanyárammal való fűtésre. A gyerekeknek minden kényelmet meg akarunk adni.

Az elöljárótól azt is megtudtuk, hogy a faluból csütörtökönként szállítják el szervezetten a háztartási hulladékot, egyébként a köztisztasághoz a segélyezettek is hozzájárulnak takarítással. Kovácsiban még nincs csatornázás, ennek kiépítése távlati terv, s ha ez meglesz, akkor a földgáz bevezetése következik. A jelenlegi törvények szerint csak saját költségvetésből lehet ezt megoldani, talán addig változik a jogszabály, reménykedik a polgármester.

– A kovácsi emberek mellettem álltak, amikor szükség volt rá, ezt sokszor tapasztaltam. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni mind a tiszteletessel, mind az itteni két tanácsossal, mind a lakossággal – tartotta még fontosnak hozzátenni Nagy Gizella.

Befogadó lelkületű falu

Forró László református tiszteletest nyugodtan nevezhetjük a lelkek ápolója mellett a falu gazdájának is, hiszen a legtöbb itteni eseménynek – helybeli munkatársainak segítségével – ő a főszervezője. Felvetésemet azonban igyekszik elhárítani.

– Egyszemélyes gazdaság nincs még a háztájiban sem, egy településen ez többszörösen is igaz. Az elmúlt 16 év alatt, amióta itt szolgálok, együtt tudtunk élni a falubeliekkel. Mivel kicsi a település, az egyházra hárul a feladat, hogy az ittenieket összetartsa, és ez így van jól. Az első perctől, amit az akkori kurátorral és presbiterekkel leszögeztünk, azt meg is valósítottuk. Ma 80-85 százalékban ugyanazok képviselik az egyházat, a munka gyakorlatilag megszakítás nélkül folytatódott. Csak akkor voltak személyi változások, ha valaki kiöregedett vagy elhalálozott. Tehát másfél évtizede ugyanazokra az emberekre lehetett és – hangsúlyozom – lehet számítani ma is. Nemrég a vasárnapi istentiszteleten olyan igét választottam, melynek alapgondolata az, hogy a gyülekezet jóléte egyben a település jóléte is. Mi egy pillanatig sem választottuk külön a gyülekezet és a falu életét, hiszen ez a kettő gyakorlatilag ugyanaz. Ha a településről beszélünk, abban is mi vagyunk, ha a gyülekezetről, abban is, mert nagyon kevés itt a más vallású, de azoknak a zöme is ide, közénk tartozik, ez sohasem volt kérdés.

A református egyházközségnek 501 tagja van, a létszám az elmúlt 16 évben alig változott. A természetes fogyást a faluba költözött fiatal családok ellensúlyozzák, ezek többnyire a gyülekezethez is csatlakoztak. Ahogy a lelkipásztor mondja, azért, mert a falu hangulata, lelkülete befogadó.

– A megújuló presbitérium új, fiatal tagjainak legnagyobb része más településről származik. Minden további nélkül integrálódnak itt, és hozzák a gyermeket is, hiszen nem a nyolcvanéves, hanem a fiatal költözik ide. Előfordult, hogy a 10-16 konfirmáló közül alig kettő mondhatta el magáról, hogy anyja-apja kovácsi. A konfirmandusok számát illetően egyébként most vagyunk a mélyponton, hatan vannak, de innen felfelé fog ívelni a létszám, általában 14-16 fiatal konfirmál évente. A templomlátogatás szerintem elfogadható, 14-15 százalékos részvétel az átlag. Házasságkötés évente négy volt és van, de a temetés sok, általában évente 12.

A lelkipásztor elmondása szerint a kulturális rendezvények az évek alatt kialakult rend szerint követik egymást. Az eseménynaptár a fiatalok farsangi báljával kezdődik. „Tudomásom szerint az egész környéken csak nálunk mutatnak be egy színdarabot is a fiatalok bál előtt, a készülődés már decemberben elkezdődik” – jegyzi meg Forró László. Aztán következik a március 15-i ünnepség előkészítése, ez a férfiak dolga, katonadalokat is énekelnek. Később iskolai produkciók jönnek sorra, majd kora ősszel tartják a szüreti bált tánccal, hívogatással. Évről évre kirándulást is szerveznek a gyülekezetnek. Idén Magyarországra, a Tiszántúl északi részére látogatnak el.

Az eseménynaptárt más rendezvények is kiegészítik: tavaly a kultúrház névadása, idén megemlékezés az 500 éves reformációról. A Varga Vilmos színművész nevét viselő kultúrházat a gyülekezet koncesszióba vette 49 évre – mondta Forró László. Arról is beszélt, hogy a helybeliek nagy tisztelettel adóznak a tavaly elhunyt Varga Vilmosnak, aki mindig is hegyközkovácsinak tartotta magát, a gyülekezet úrvacsorás tagja volt mindig.

Megváltozott a kép

– Aki rég nem járt itt, az rá sem ismer a falura, minden utcája aszfaltozott, az ivóvíz be van vezetve a házakhoz – mondja még a lelkipásztor.

Szavait Barczag Tibor is megerősíti, aki az RMDSZ színeiben képviseli Hegyközkovácsit a bihari községi tanácsban. A legutóbbi helyhatósági választások után, két éve lett önkormányzati képviselő, s mint mondja, mind a döntéshozó testületben, mind a polgármesterrel nagyon jól megértik egymást. „Támogatnak bennünket a tanácstagok, elképzeléseinket a legtöbb esetben – ha van rá jogi lehetőség – meg tudjuk valósítani.”

Arról is beszélt, hogy a kovácsiak főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, kalászosokat, kukoricát, napraforgót termesztenek, zöldséget inkább csak saját fogyasztásra. Többen dolgoznak Váradon vagy Biharon, a közeli bútorgyárban.

Hegyközkovácsiban osztatlan elemi iskola van, 26 tanulóval. Amint a tanácsostól megtudtuk, sokan váradi iskolába viszik gyermeküket. Az óvodában 28-30 aprósággal zárták az elmúlt tanévet.

A fentieket figyelembe véve nyugodtan leírhatjuk, hogy az ezeréves múltú Hegyközkovácsinak igen, van jövője, mivel vannak jó gazdái, akik mindent megtesznek a település érdekében."

Forrás : biharmegye.ro