Geszti László költő

Geszti László, Geszthy (Tóttelek, ? – 1548 és 1560 között): költő. Bihar, utóbb Gömör vm.-i köznemes, esztergomi várkapitány. 1526 után János király híve. 1525-ben írta a hatvani ogy.-en részt vevő urak számára a török veszéllyel és a frakcióharcokkal kapcsolatos, intelemül szolgáló, töredékesen ránk maradt énekét. – M. G. L. éneke (Szilády Áron kiadása: Régi Magy. Költők Tára L, Bp., 1877). – Irod. Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása (Bp., 1935); Gerézdi Rabán: A magyar világi líra kezdetei (Bp., 1962).

Forrás : Magyar Életrajzi Lexikon mek.oszk.hu

A törökellenesség és pártérdek íratta meg a Mohács előtti utolsó propagandaverset, Geszti László énekét. Szerzője művelt középnemes lehetett, Mohács után Várdai Pál esztergomi érsek familiárisa és kapitánya, mígnem megszedve magát, 1529-től kezdve gömöri birtokán élt haláláig (1560 után). Éneke az 1525-ös rákosi országgyűlést követően készült. Nemcsak dominusa, hanem a nemzeti párt nevében is beszél, amikor felszólítja a rendeket: fogjanak össze a török ellen, tegyék félre egymás közötti sérelmeiket, szüntessék meg a torzsalkodást. Geszti Mátyás király egykor erős országát állítja példaképül hallgatói elé, rámutatva, hogy egy ilyen államszervezet milyen sikerrel vette elejét a belső egyenetlenkedéseknek, s mily eredményesen tudta összpontosítani erejét a külső ellenséggel szemben.
Versformája négyesrímű 12-es, első példája ennek a később oly népszerű strófának. A Mátyás-kultusz felhasználása, az énekben felbukkanó stíluselemek és magának a költeménynek az adhortatióra emlékeztető műfaja mind olyan jellegzetességek, amelyek már a humanista irodalmi műveltség közelébe hozzák Geszti László alakját.

Teljes cikk : mek.oszk.hu

A Mohács előtti időből megmaradt utolsó propagandavers, a Geszti László éneke az 1525-ös rákosi országgyűlés után készült, összefogást sürget a török ellen, Mátyás kir. országát állítja példaképül. E 3 deák-ének versalakban az egyh. latin költészetet utánozza, ugyanakkor az iskolában tanult versgyakorlatokat, a rekordálás alkalmával előadott énekek tapasztalatait is hasznosítja. Itt jelentkeznek először a hazai verstani irod-ban „magyaros verselés”-nek, „nemzeti versidom”-nak nevezett ritmusfajták, melyek egy-két évtized múlva kiszorítják a kötetlen szótagszámú és ingadozó cezúrájú sorokat mind a vallásos, mind a világi költészetből.

Forrás : Magyar Katolikus Lexikon lexikon.katolikus.hu

Geszti László éneke

(1525)[1]

1. Ez vég pusztaságról megemlékeznétek,

..……………………..... el ne vesznétek,

az régi jó nevet megelevenítnétek,

az keresztyénségnek jó vérti lennétek.

2. Szegén Mátyás király vala békességben,

mert országa vala... egyességben,

vitézek valának nála tisztességben,

az urak valának nagy egyenességben.

3: Tü Úristen ellen ne háborganátok,

régi dekrétomot csak megtartanátok,

az dézsmát igazán kiszolgáltatnátok,

koroskint Istennek vele áldoznátok.

4. Isten, Szűz Mária háborútól védjen,

Hatvanban gyűléstek hogy jó végre legyen,[2]

jó Lajos királyonk[3] diadalmat vegyen,

minden tanácstokban ő jó véget tegyen.

5. Pesti Beke Ferenc szíve kéttségében,

ki az vendég népnek bízik erejében,

török császárt töri hízelkedésében,

minden ennek ő elvetett beszédében.

6. Geszti László diák szerzé ez éneket,

Magyarország vala nagy fő szükségében,

az végek valának mind elveszendőben,

ezerötszázhuszonöt esztendőben.

 Forrás : magyar-irodalom.elte.hu