19. sz. – A bihari egyház alaprajza.
Adorján
Váradtól Margita felé menve, Szalárd mellett magas romok emelkednek.
Az a hír rólok, hogy monostor romjai s a közőlök kimagasó torony a régi
egyház tornya.* E helyen azonban nem monostor, hanem a történeti emlékeinkben annyiszor fel-felmerülő Adorján vára {182.}
állt egykoron, s a már féloldalán ledőlt torony e várnak öreg-tornya
volt. A vártól délre, hol ma is magas földhányások látszanak, s hol
kövérebb a mező, bujább a vetemény: ott állt ki egyházával Adorján, a
falu.
Keletkezése, mint neve mutatja, már nemzetünk
keresztény korába esik, s nevét valószinüleg egyháza védszentjétől,
Szent-Adorjántól vette, ki alapítójának is védszentje lehetett.
Központja volt egy terjedelmes nemzetségi birtoknak, mindemellett
Adorján végig szerény község maradt; helyette a vele tőszomszédos
Szalárd emelkedett fel várossá.
Bihar
Biharnak, mint községnek, nevét a XIII-ik század elején olvassuk először történeti forrásainkban,*
de ha birnók püspökségünk alapító levelét, kétségkivül már abban is
olvashatnók azt, mert Bihar egyike volt a püspökség első alapításu
birtokainak. És egyházilag is Bihar {204.}
lehetett az a hely, hol mingyárt Várad után, először emeltek oltárt a
kereszténységnek s ahonnét nyerte megszenteltetését Biharnak egész
vidéke, mely épen azért róla nevezteték el bihari főesperesi kerületnek.
Lakosai még a XIII-ik század első éveiben is vendégeknek neveztetnek,*
mely körülmény nyilván arra vall, hogy mint Várad s általában egyházi
városaink, ugy Bihar alapítói, vagy legalább első lakosainak egy része,
nevezetesen kézműves osztálya idegen gyarmatosokból állt, és igy már
kezdetben városias elemekből alakult.Ilyen községeknek rendszerént, már épületökre nézve is, előkelő egyházaik szoktak lenni; olyan volt kétségkivül Biharnak is már alakulása korszakában. Irott emlékek erről nem szólanak, elfeledte régen már a néphagyomány is; de azon egyház, mely jelenleg prot. atyánkfiainak birtokában van s melynek alaprajzát (19.szám) mellékeljük, már első tekintetre elárulja, hogy keletkezése régibb a XVI-dik századnál, közelebbről megtekintve pedig még oly nyomokat is láttat, melyek e városka fennállásának első korszakába vezetnek vissza.
Tovább
Bors
Története a XIII-ik század elején kezdődik, mikor neve két izben is
felmerül; ugyanekkor a váradi püspöknek is lehetett benne birtoka,
legalább erre mutat az a körülmény, hogy lakosa felett a váradi püspök
udvarbirája látott törvényt.
Egy század mulva a Sartyvanveze nemzetség egyik ágának birtoka,*
mely épen e községről Borsi-nak irta magát, s melynek egyik utolsó
ivadéka István, Mátyás, Zsigmond s Lajos fiainak és Katalin s Krisztina
leányainak nevében is borsi részbirtokát 1505-ben eladta a váradi
káptalannak.* E vétel azonban, bár ahoz Ulászló király is {212.} hozzájárult jóváhagyásával,[*-] nem soká maradhatott érvényben, mert Borsot 1552-ben egészen Szentiványi Ferencz kezében látjuk.
Csatár
Ős püspökségi birtok, hol a középkor szokása szerént tisztán püspöki
lovas nemesek, harczképes szabadosok laktak, kiknek késő ivadékai, a
Szeles, Bihari, Bereczki, Győri, Hegedüs stb. nemzetségek a XVI. század
végén említtetnek.* E hadi rendeltetéséről vehette a község nevét is.
Várad püspökeinek gondoskodása alatt ugy maga
a község, mint egyháza félreeső helyzetéhez képest előnyösen
kifejlődött: papja a XIII. század végével egy fertó szeretetadományt
szokott beszolgálni, Jakab lelkésze pedig az 1332–1337-iki tizedszedés
idején hol husz, hol tizenhat garast fizetett évenként.Tovább
Fel-Pályi
Biharmegye területén hajdan négy Pályi volt s mind a négy a bihari
főesperesi kerületben esett. Három sik földön állt, a negyedik fent a
Rézhegység kiágazásainak egyik legszélsőbb halmán emelkedett s azért
Fel-Pályinak hivatott. Törzsnevét Pál nevü birtokosáról vagy egyháza
védszentjéről, Szent-Páltól vehette. Ma Hegyköz előnevet visel.
Hodos
Biharmegyében egykor négy Hodos létezett: kettő Belényes vidékén, egy Várad felett s a negyedik a Berettyó bal partján. Itt ez utolsóról van szó, mely Jakó-Hodosnak neveztetik.
{240.} Hodos, mint személynév is, a középkorban nagy keletnek örvendett; magának e község ős birtokosainak, a Gutkeledeknek családfáján is nem egyszer találkozunk vele.*A Jákó (= Jakab) előnév pedig valamelyik földesuráról szállott rá, mely néven Hodosnak nem egy középkori birtokosa ismeretes.*
Hodos már a XIII-ik században derék község: püspöki tizede hetvenhat, utóbb nyolczvanhárom kepe, lelkészének szeretetadománya pedig egy fertó. Hasonlóan kedvező arányt tüntet fel a következő században papjainak pápai tizedösszege is, kik közől Miklós 1332-ben tizenhárom garast fizetett, de utódja, Péter a következő években kilenczet.
Tovább
Kovácsi
A bihari főesperesi kerület határai között két Kovácsi község
létezett, melyek egyike Bihar város keleti oldalán ma is áll, a másika
Berettyó-Ujfalu szomszédságában jelenleg csak mint puszta létezik.
Nevök után itélve, eredetileg e
községekben is, mint annyi más helyütt, királyi kovácsok telepei
lehettek; de a XIII-ik században már mint nemesi birtokok tünnek fel.
Nevezetesen a Berettyó-Ujfalu melléki ugyanazon Apa birtokában van, ki a
már emlitett s ezen Kovácsi szomszédságában állott Bócsot együtt birta
Derssel, és azért Apa-Kovácsinak is neveztetett. E Ders, ha talán
testvér volt Apával, akkor a Nadányiak, kik ez Apától származnak,* a Hunt-Pázmán nemzetség egyik oldalágát képezik, mert Ders e nemzetségnek volt tagja.
Kügy
Ős magyar személynév, mely valamely birtokosáról ragadt rá, talán épen
arról a Quidről vagy annak hasonnevü őséről, ki a XIII-ik {258.}
század elején, mint Bihar- és krasznamegyei birtokos szerepel.
Kétségkivül ez birta akkor községünket is, mint birta a vele szomszédos
Nyüvedet;* legalább Kügy és Nyüved még a XV-ik században is együvé tartoznak ugyanegy család birtokában.
Latabár
Nevében a Latibor személynév van megörökitve, mely a középkorban nagy kelendőségnek örvendett.*
Első ismert birtokosa a IV. László korából ismeretes Miklós vajda, Pál
comes fia, de akitől széltében üzött hatalmaskodásai miatt a király
egyéb biharmegyei birtokaival együtt elkoboztatta, s azon károkért,
melyeket a váradi püspöknek s káptalannak okozott, ezeknek itélte oda.
Igy jutott a váradi püspök birtokába, hol 1557-ig megmaradt.
Püspöki
Történetének legrégibb adatát nevében viseli, mely egyenesen arra
vall, hogy már kereszténységünk korában, s nevezetesen a váradi
püspökség megalapittatása után keletkezett. Mindemellett a váradi püspök
nem birta kizárólagosan, hanem káptalanával együtt s ily közös birtok
gyanánt szerepel 1273-ban, sőt még 1374-ben is;*
de, mint mondani szokták, az elnevezés mindenkor az előkelőbbtől (a
potiori) vétetik. Később egészen a püspök birtokába ment át.
{290.}
Földesurához való viszonya s kötelezettségei csekély eltéréssel egészen
ugyanazok valának, mint Bihar városáé, s lakosai között szintugy
találunk egyszerü jobbágyokat, továbbá szabadosokat és püspök nemeseit.
Nevezetesen a XVI-ik században, mikoron Püspöki 83 háznépből állt, ezek
közől 61 egyszerü földmivelő jobbágy, 14 szabados, t. i. az uradalom
számára dolgozó mesterember, belső szolga, gazdasági felügyelő, hajdu
stb., s végül 8 püspök nemese.
Siter,Sitér
Már egészen gyökeret vert a vélemény, legalább Biharban, hogy nevét a latin «S. iter»
(szent ut) szavaktól vette azon okból, mint indokolólag mondják, mert a
búcsusok, kik Szent-László sirjához vagy Szent-István jobbjához
zarándokoltak, e községen keresztül vették szent utjokat.*
E vélemény alaptalanságának igazolására, egyebeket mellőzve, elég csak
annyit emliteni, hogy e község még a harmadrendü utvonalaktól is távol,
egészen félreeső, még napjainkban is, mondhatni, uttalan helyen, magas
hegytetőn áll. Neve kétségkivül párja a zalamegyei Söjtörnek, mely
hajdan, mint egy 1259-iki oklevélben olvasható, Sehtyr vala,* de a Dunántul, hol az ö betü szaporábban kelendő, Söjtör lőn belőle, ellenben a Tiszántul, hol az i hangzó a kedveltebb, Siter-ré alakult. És csakugyan községünk neve még a XVI-ik század közepén is «Sejter»,* ami tökéletesen megfelel felül közlött, még régebbi névalakjainak.
Szalárd
E középkori kis városnak a már bemutatott klastromon s egyházán kivül*
más egyháza is volt, mely a klastrom alapitása előtt jóval, e község
alakulásakor keletkezett. A már emlitett Varga-utcza mellett,
párhuzamosan haladt egy másik, szintén már elpusztult utcza, melyet
történeti emlékeink «Egyház-utczájának» neveznek,*
s melynek helyén, a mai «Madarászkert»-ben a hantok romokat s nagyobb
mennyiségü emberi csontokat takarnak. E romok a község plebániai
egyházának, s a csontok ez egyház hajdani temetőjének maradványai.*
Szántó
Emlités van róla már a XIII-ik század elején, midőn lakosai közől Unoka
nevü lopással vádolja Pált, s perökben Agárd poroszló ügyvédkedik, ki
szintén szántai lakos.*
Különben egymás mellett két Szántó község van, valamint volt a
középkorban is, eredetileg kétségkivül egy birtokos kezében, de utóbb
több birtokos között megoszolva. Birtokosai közől nevezetesebbek: azon
Ördög, kinek fiai Péter és Pál a XIII-ik század második felében többször
előfordulnak,*
s kiről a mai Nagy-Szántó Ördög-Szántónak is neveztetett; továbbá
1453-ban a Pázmányok s ezek közt néhai Pázmány István hajadon leánya
Margit,* s 1514-ben Kecsety Tamás özvegye Éva, ki hitbére fejében birt a két Szántón.*
Eszerént Kecsety Márton veszprémi püspök nemzetségének szálait bizvást
kereshetjük Biharmegyében, hol egykor Kecset falu, a mai Gyéres mellett
különben is létezett.
Szent-Imre
Eredetileg, mint láttuk, apátságos hely volt;*
a XIII-ik század végén már csak egyszerü kis község, melynek püspöki
tizede mindössze tiz kepe. Az 1332–1337-iki pápai tizedjegyzékek is mint
szerény hitközséget tüntetik fel, melynek lelkésze, János a tizedszedés
első két évében, s másik lelkésze, Márk az ötödik évben csak öt garast
fizetett. Kegyurait Várad püspökeiben tisztelte.
Szent-János
Monostori egyházán kivül*
községi egyháza is volt, melynek plebánosa a helybeli apáttal együtt
Várad püspökének egy márka szeretetadománynyal szolgált. Mennyiben
járult e tekintélyes összeghez a plebános? nincs kimutatva, de
mindenesetre jó része lehetett benne, {310.}
mert Szent-János már ekkor nem utolsó község volt: püspöki tizede nem
lévén kevesebb, mint negyvenkét kepe. A következő század pápai
tizedjegyzékei is kedvezőleg szólanak Szent-Jánosról: az 1332–1337.
években folyton egy lelkésze van, Domokos, ki a jelentékenyebb
tizedösszegek egyikét fizette, évenként tizennégy garast.
Szent-Miklós
Az 1332–1337-iki pápai tizedjegyzékek a bihari főesperes kerületben
Mikola hitközségen kivül Szent-Miklóst is emlitenek. Amazt fentebb a
Szent-Jobb melléki Szent-Miklósban kerestük, emez lehet a {312.} Derecske melléki, hol, nevezetesen Derecske és Szent-Kozma közt, a Kékkálló ér mentén ily nevű község egykor létezett.* 1311-ben Dósának, a későbbi nádornak birtoka.
Tamási
Biharmegye területén két Tamási ismeretes: egyik Várad alatt most
puszta, a másik Bihar városa felett derék község ma is. Itt az utóbbiról
van szó, mely, mint tudjuk, a váradi székeskáptalan birtoka volt már
1374-ben Szent-István nevü pusztával együtt.*
Ez utóbbi középkori szokás szerént talán azért neveztetett igy, mert a
székesegyházban Szent-István király oltárának birtoka volt.
Tóttelek
Biharmegye multja két Tóttelek falut ismer. Ezek egyike Bereg-Böszörmény táján állt s mint láttuk, Pázmányféle birtok volt.*
A másik, vagyis inkább a tulajdonképeni, mert minden előnevet nélkülöző
Tóttelek Váradtól éjszakra, Csatár és Siter közt állt és áll mostan is.
Ez a XIII-ik században Eachy unokáinak: Miklós vajda, István és
Geregennek birtoka, de mivel ezek a IV. László király alatt lábrakapott
fejetlenségben bizakodva, sok hatalmaskodást követtek el s egyebek közt a
váradi székesegyház birtokait is feldulták: László király a nevezett s
végre megfékezett Eachy-unokák elkobzott birtokaiból nyujtott a váradi
egyháznak kárpótlást, annak adván egyebek közt e Tótteleket is.*
Ujlak
Főesperesi kerületünk két ily nevü községet zárt magába. Egyik
Berettyó-Szent-Márton közelében állt, s minthogy 1552-ben Pázmán Péter
és Gáspár birtoka volt,* kétségkivül ugyanaz az Ujlak, mely mint biharmegyei község és szintén a Pázmán nemzetség birtoka már 1334-ben említtetik.* A másik Ujlak, mely Hegyköz előnevet visel, {334.} Várad felett, Csatár közelében esik s már a XIV-ik században mint a váradi székeskáptalan birtoka tünik fel.*
A bécsi codex tizedjegyzéke szintén két
Ujlakot emlit a bihari főesperesi kerületben, melyek egyike hét, majd
tizenhét, másika pedig husz, majd negy kepe püspöki tizedet adott; de
hogy közőlök melyik az egyik, s melyik a másik Ujlak? meg nem jelöli. A
pápai tizedjegyzékek ellenben már egy Ujlakot sem emlitenek a bihari
főesperességben, pedig hogy legalább a mai Hegyköz-Ujlak egyházas község
volt, azt bizonyitja középkori egyháza, mely ma is áll.
29. sz. – A siteri egyház alaprajza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése