Jakó Zsigmond Bihar megye török pusztítás előtt adattárában olvashatunk Bihari Hegyköz településeiről ABC sorrendbe.Több információért kattintson a forrásra '
Forrás : Jakó Zsigmond Bihar megye török pusztítás előtt
Bihar. 1220. Bichor. (Biharea). A megyének nevetadó község a magyar honfoglalás elbeszélői szerint már őseink meg- jelenésekor állott. Itt volt a vidék fejedelmének, Ménmarótnak a székhelye és erős vára. (Anonymus, Scriptores, I. 70. l.) Előkelő helyét az új uralom alatt is megtartotta és a Szent István alatt kialakult megyei szervezet egyik legkeletibb egységének lett a köz- pontja, (Holub c. Szent István Emlékkönyv, II. 73. l.) Épségben maradt várának köszönhette, hogy a választás reáesett A keleti részek térítésére rendelt bihari püspökség felállításával egyházilag is központja lett a környéknek. (Hóman—Szekfű, I. 199. és k. l.) Itt a földvárban állott az első szerény, szentistvánkori püspöki egyház. (Arch. Ért. 1901. 69. és k. l.) A püspökséget Szent László Váradra helyezte át, de a hatalmas királyi ispánság igazgatása a szervezet általános bomlásáig innen történt. (1220: VárReg. 265.) A XIII. században a váradi egyház tulajdonába került s ott maradt az egész vizsgált korban. A név délszláv, közelebbről bolgár- szláv személynév, amely azonban a magyarban és bolgártörökben is el volt terjedve. (Melich Honf. Mo. 224. l.) Alapítói tehát valószínűleg bolgárszlávok, illetőleg mindenesetre magyarok előtti idegenek, de településüket a magyarok itteni megszállásuk után tüstént birtokukba vették. Rendkívül jellemzőnek tartjuk, hogy Ménmarót bolgárszláv birodalmának középpontjában mindeddig csak honfoglaláskori régészeti leletek kerültek elő. (Arch. Ért. 1903. 66., 450. l.) A mindvégig városias község középkori életét alig ismerjük. Több temploma, papja mutatja jelentőségét. A lakosság főként földműveléssel foglalkozott, s már akkor is nagyban űzte a szőlőtermesztést. Napsütötte hegyoldalain messze környék, még Debrecen polgársága is igyekezett szőlőt szerezni. (1299: H. O., VII. 275. l. — XVI. sz. bordézsma jegyz.) Nemzetiségi viszonyaira csak a XVI. század végéről maradtak adatok, de a jobbágynevekből kialakuló egységes kép meggyőz arról, hogy a korábbi állapot is ilyen lehetett. 1588-ban volt benne egy Tót-utca, lakosai azonban akkor már magyar nevűek. (Dec.) Az utca első lakóit délszláv menekülteknek és nem az itt talált lakosság maradékának tartjuk. Plébániatemplomát Szent Péter tiszteletére emelték, s benne őrizték a tízezer vértanú katona relikviáit. (1438: Lukcsics, II. R. 563. — 1472: Teleki, I. 114. l.) Szent Mihály tiszteletére épített kápolna is volt a községben. (1472: id. okl.)
Bors. 1215. Bors. (Bors.) 1215-ben néhány lakója felett a váradi püspök udvarbírája ítélkezett, tehát akkor már, legalább részben, egyházi birtok volt. (VárReg. 132.) A királyi uradalom megszervezése után meginduló korai telepítéseknek köszönheti lé- tét. A várszervezet bomlása idején részben a püspökség, részben pedig a Sartyivánvecse nemzetség kapta meg. Az ebből a nemzetségből származó Borsi család és a váradi székeskáptalan birtoka. (1319: Anjou, I. 497. l. — 1342: Anjou, IV. 232. — 1430: Mérey lvt. I. 31.) Határában állhatott az 1319-ben említett Udvarnokteleke puszta. Tudjuk ugyanis, hogy a XIII. század elején a közeli Biharkeresztesen is királyi udvarnokok laktak. (VárReg. 285.) A mellé- kelt névanyag színmagyar lakosságról tanúskodik. — SzN: 1215. (VárReg. 132.)
Csatár. 1213. Catar, 1291. Chatar, Scathar. (Hegyközcsa- tár, Cetariu.) Valószínűleg még Szent László király adományából került a püspökség tulajdonába. Nevét egy 1213-ból származó fel- jegyzés említi először. (VárReg. 23.) Neve a szláv sčitary (pais- készítők) szóból ered, tehát a falu alapját az itt talált szláv nép- ség rakta le. (Iczkovits i. m. 52. l. — Kniezsa i. m. 414. l.) Első lakói a közeli várban szolgáló fegyverkovácsok lehettek. A minden ol- dalról magyar településekkel körülvett község beolvadása igen korán megtörtént. Földesura állandóan a váradi püspökség volt. (1459: Arch. regn. C. Várad. I. lad. — Dl. 17079. — 1291: Jakubovich, 357., 358. l.) A XVI. századvégi névsorok a lakosságot teljesen és vegyítetlenül magyarnak mutatják. — SzN: 1213. (VárReg. 23.) M: Micou. — 1588. (Dec., gab.)
Kovácsi. 1291. Kuachy, 1470. Kowachy, 1501. Koachy. (Hegyközkovácsi, Regele Ferdinand I.) Bár csak a XIII. század végén tűnik fel, keletkezése legalább másfélszázaddal korábbra tehető. (1291: Jakubovich, 358. l.) Közvetlenül a bihari földvár mel- lé települt községet a kovácsmunkákat végző várnépek lakhatták. A királyi ispánság bomlásakor Hodos várjobbágy birtokosai kezébe került, s attól kezdve azzal élt egy gazdasági szervezetben. (Dl. 17079., 21075.) A XVI. század elején erősen néptelenedni kezdett és 1513-ban már pusztának mondták. (Orczy lvt. Act. num. 1058.) Lakossága magyar volt.
Latabár. 1291. Latabar. 1221-ben egy Latibar nevű vitéz ügyét is feljegyezték a váradi tüzesvaspróba-lajstromba. (VárReg. 318.) Nem lehetetlen, hogy a kétségtelenül várbirtokon keletkezett falu nevét ettől a katonától vette. A királyi ispánság bomlásakor a Geregye nemzetség kapta adományul, de 1277 körül, lázadása leverése után, IV. László kárpótlásul az elszenvedett károkért a váradi egyháznak adta. (Stat. 41. l.) Ettől kezdve birtokosai a váradi püspökök voltak, bár a káptalan is jogot formált hozzá. (Stat. 41. l. — 1291: Jakubovich, 300. l.) Csak a török háborúk alatt néptelenedett el. A Csatárról Szalárdra vezető út jobb oldalán állott Tóttelek közelében. (Bunyitay, III. 258. l.) Neve magyar személynév. Lakossága még a XVI. század végén is teljesen magyar volt.
Pályi, Hegyköz-. 1291. Pauli, Fulpauli, 1334. Felpaly. (Paleu.) Először a püspökség XIII. századi tizedjegyzéke említi, de legalább félszázaddal előbb kialakult a váradi egyház birtokán. (1291: Jakubovich, 300., 358. l.) Földesura végig a káptalan. (Stat. 36. l.) Itt volt a megye nemességének egyik gyülésezőhelye. (1334: Ujh. Dl. 38148. — 1338: Dl. 26555.) A névsortöredékek egyöntetű bi- zonysága magyarságát vitathatatlanná teszi.
Püspöki. 1273. Pyspuky. (Biharpüspöki, Episcopia- Bihorului.) Már a tatárjárás előtt a váradi püspökség és kápta- lan birtoka. (1273: Zim.-Wer., I. 122. l.) Földesura később egyedül csak a püspökség. (1552: Dica.) Megalapítását okleveles adatok hiányában is a bihari püspökség felállítása utáni időre (XI. sz.) kell tennünk. Kiterjedt szőlőshegyein a síkföldi lakosság is igyekezett birtokot szerezni. (1387: Dl. 7235. — 1342: Dl. 3480. — 1402: EME. törzs. — 1417: Dl. 10558.) Városias jellegű színmagyar település volt.
Siter. 1291. Suhtur, 1421. Sether, 1489. Seyther. (Şişterea.) Elsőízben a XIII. század végén említik, de a környék betelepülését ismerve biztosra vehetjük, hogy a bihari vár terjeszkedő népei egy századdal előbb megülték. (1291: Jakubovich, 300. l.) A mondott század második felében a kialakuló adorjáni uradalom része lett, s ettől kezdve osztozott annak sorsában. Nemzetiségét akkor is megtartotta, amikor a XIV. században az adorjáni és sólyom- kői uradalom hegyes részeire megindult a vlachok tervszerű be- telepítése. Életerejére jellemző, hogy e század fordulóján a hegyekbe felnyúló határában létrehozta Sitervölgyet és Férgeságat.
Sitervölgy. 1489. Seytherwelg. (Şuşturoj.) Eredete azokra a pásztorszállásokra megy vissza, melyekről 1372-ben az adorjáni várhoz és Battyánhoz tartozó erdők miatt kitört viszály alkalmával hallunk. (Wesselényi lvt.) A perre éppen az erdők népesedése adhatott okot. A magyar határneveken kívül érdekes adatunk van arra, hogy a XIV. század utolsó negyedében az adorjáni uradalom népei alapították. Ma a község mellett találunk egy „Ritul Surdului” nevű határrészt, melyet kapcsolatba hozhatunk az 1372. évi viszálynál szereplő „Petrus et Andreas de Surdula” adorjáni várnagyokkal. Nem valószínű ugyanis, hogy a név a „surd” (süket) szóból eredne. 1412-ben, az oklevél átírásának idején már nem ők voltak a várnagyok, tehát a falunak a közbeeső időben kellett megtelepülnie, hogy emléküket a lakosság megőrizhesse. A románság fokozatos és lassú beszivárgására mutat, hogy e helynevet átvették. Nem véletlen, hogy a XV. század vége óta határozottan vlachnak mondott község lakossága még 1625-ben is többségében magyar nevű volt s a közte levő Hajas család bizonyíthatólag a középkorban is ott élt. A siteri magyarság településének tartjuk még a XV. század végén feltűnő Férgeságat, ahol akkor szintén egy Hajas nevű familia élt. Nevét a Kösmő völgyében Sitervölgy és Hegyközújlak között egy dűlőnév őrzi.
Szalárd. 1291. Zalard. (Sălard.) Első ízben 1291-ben említik. (Jakubovich, 298. l.) Királyi várbirtokon alakulhatott ki a XIII. század előtt. A mondott század végén a Geregye, majd a Barsa nemzetség nyerte adományul és az adorjáni uradalom része lett. (Fejér, V/3. 259. l.) Ettől kezdve sorsa elválaszthatatlanul összeforrott azéval. (1395: Csáky, I. 172., 217. l.) Már a XV. században az uradalom legjelentősebb helysége, Szűz Máriának szentelt ferences kolostor, sókamara, vásár volt benne és bizonyos önkormányzattal is rendelkezett. (1421: Csáky, I. 311. l. — 1387: Dl. 7283.) Korán túlszárnyalta Adorjánt és az uradalom tulajdonképpeni gazdasági központja lett. Színmagyar jobbágyság lakta.
Száldobágy. 1226. Scaldubag, 1236. Zaldubag. (Hegyköz- száldobágy, Săldăbagiul-de-Munte.) 1226-ban említik először. (Vár- Reg. 351.) Nehezen megközelíthető helyre, erdők közé települt és Kérhez hasonlóan katonai szempontok játszhattak közre megalapításánál. Jenő 1236. évi határjárásából úgy látszik, hogy akkor még várnépek lakták. (Kubinyi, I. 13. l.) A XIV. században már a váradi püspök birtoka és lakói főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. (Stat. 52., 56. l.) A XVI. század végén is keveretlenül ma- gyar, bár a hegyvidéki román hatásoknak erősen kitett területen állott. Neve magyar és hársfával benőtt helyet jelent.
Szentjobb. 1469. Zenthjogh. (Sâniob.) Keletkezése és neve első szent királyunk kultuszával kapcsolatos. Az elbeszélő források variánsaiból annyi egészen bizonyos, hogy Szent László király István szenttéavatása után (1083) a csodatevő jobb őrzésének helyén bencés monostort alapított, melyet gazdagon ellátott birtokokkal. (Bunyitay, II. 317. és k. l.) Az apátság körül lassan kialakult a barátok szolgáiból a későbbi falu. Fejlődését az Árpádok szívéhez közel álló monostornak tett kiváltságok segítették elő. (Fejér, VII/1. 161. l.) Már Szent László vásárjogot adott neki. Apátjai várkastélyt építettek benne, mely később a török elleni küzdelemben nagy szerepet játszott. (1475: L. o. lt. 18.) 1490-ben a világi commendatorok alatt elárvult konventbe pálosok költöztek. (Bunyitay, II. 471. és k. l.) Régi neve ugyanazt jelenti, mint a mai (jog = jobb. Oklsz.). Magyarok lakták.
Tóttelek. 1291. Toutteluk. (Hegyköztóttelek, Tăutelec.) Először azok között a falvak között említik, melyeket IV. László király 1277 körül a váradi püspökségnek adott a Geregye nemzetség birtokaiból az elszenvedett pusztításokért. (Stat. 41. l. — 1291: Jakubovich, 300. l.) A királyi uradalom telepíthette a XIII. század elején, s onnan került a várszervezet bomlásakor a Geregyék birtokába. Földesurai végig a váradi püspökök voltak. Magyarok lakták.
Újlak. 1291. Vylak, 1588. Ujlakfalua. (Hegyközújlak, Uileacul-de-Munte.) A XIII. század végén említik először. (1291: Jakubovich, 300. l.) A váradi egyház közeli birtokairól való magyar jobbágyok ülhették meg a XII—XIII. század fordulóján. Földesura végig a káptalan. (Stat. 36., 38. l.) A hegyek között meghúzódó falu népe nagyban hozzájárult, hogy a Berettyó és Sebeskörös völgye közti hegyvidék olyan erős magyar hatás alatt állott.
Forrás : adatbank.transindex.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése