2017. szeptember 19., kedd

Hegyközcsatáriak a Vizsolyi Biblia nyomában

Az egyik Tokaj-hegyaljai szőlőskert a falu határában 
Az egyik Tokaj-hegyaljai szőlőskert a falu határában

"Szeptember 2-án egy élménydús kiránduláson vettek részt a hegyközcsatáriak, a honismereti, történelmi, egyháztörténelmi kirándulásokat kedvelő baráti társaság tagjai. Elsőként a szépséges Diósgyőri várat keresték fel, megcsodálva a középkori erődítményt." - írja Tóth Zsigmond a Bihari Naplóban.Teljes cikk :

"Majd Károli Gáspár gönci lelkipásztor, a Vizsolyi Biblia szülőatyjának nyomdokaiba léptünk, megismerkedve Vizsoly és Gönc településekkel. A kakasok még aludtak a falvakban, amikor a szalárdi Otgaby autóbuszai behajtottak Hegyközcsatárba, hogy felvegye a kirándulókat és elindulhasson velünk az anyaország irányába. Még sötét volt, amikor átléptük az államhatárt, hogy ne csak lelkületileg, de a valóságban is ott legyünk a magyar történelem, egyháztörténelem eseményeinek egyes helyszínein. Kicsit szomorkásan indult a nap, hiszen alig indultunk el máris elkezdett az eső cseperegni, az indulási jókedv alább hagyott, nem sokáig, hiszen ahogy haladtunk észak felé az eső felhők kezdtek eltűnni, elő-elő bukkantak a Nap melengető lágy sugarai. A kényelmes buszokkal hamar odaértünk a Diósgyőri vár falai alá, amely a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombra épültek. Anonymus a 13. századi Névtelen krónikás említi, hogy itt már a honfoglalás idején állt egy földvár, amelyet 1241 körül a tatárjárás idején pusztíthattak el. IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a helyet. Ernye bán fia, István nádor volt az első, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott kővár építtetője.A virágzó középkorban a „Lovagkirály”-ként emlegetett Nagy Lajos (1325-82) 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, a nemzetségi vár helyén pedig itáliai és dél-francia mintára pompás, négy saroktornyos, gótikus várkastélyt építtetett. A falakat körülölelő vizesárokkal, négy hatalmas, bevehetetlennek látszó toronnyal, a tornyokat összekötő emeletes lakosztályokkal valamint a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermével Diósgyőr vára az ország legszebb és legpompázatosabb erődítménye volt.

Királyi székhely
Buda, Visegrád és Zólyom mellett Diósgyőr királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta. A vadban gazdag bükki erdők szélén fekvő várkastély évente több hónapon át Lajos király kedvenc tartózkodási helyeként szolgált, ahová saját udvartartásával együtt gyakran elkísérte a két királyné is, édesanyja és hitvese. Lengyel királlyá való koronázását is Diósgyőrben ünnepelte Nagy Lajos, majd itt töltötte ugyanazon év karácsonyát. A Diósgyőri vár falai között olyan fontos politikai események is zajlottak, mint 1381-ben a király velencei háborúit lezáró turini (torinói) béke ratifikálása. A béke külön rendelkezéseként Velence arra is kötelezte magát, hogy függősége jeléül minden vasár- és ünnepnapon a Szent Márk téren felvonja a magyar király lobogóját. A bükki vadászatok fénykora szintén erre az időszakra tehető. Nagy Lajos idejében szarvas, őz és vaddisznó mellett medve és bölény is élt a bükki rengetegben. A várban tartózkodó fényűző udvartartás ellátását nagyszámú vadász, solymász, íjász és pecér (kutyavezető) segítette. A várban külön termeket alakítottak ki a felújítás alkalmával, ahol az idelátogató kellően betekinthet az elmúlt évszázadok történelmébe. Megtudtuk továbbá, hogy a Diósgyőri vár a királynék jegyajándéka volt. Lajos király halála után Diósgyőr a továbbiakban a királynék javadalma volt. A mohácsi csatavesztésig (1526) hat királyné – köztük Mátyás felesége, Beatrix – jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegették akkoriban Diósgyőr várát „a királynék jegyruhája”-ként. Mátyás király és Aragóniai Beatrix idejében tovább folyt a vár reneszánsz stílusban történő díszítése. Utolsóként Habsburg Mária, II. Lajos (1516-26) felesége volt királynéi birtokosa a várnak.

Zálogos birtokosok
A mohácsi csatavesztés után a vár zálogos birtokosok kezére került. Balassa Zsigmond birtoklása idején még történtek erődítési munkálatok, de hamarosan megkezdődött a 300 éven át tartó pusztulás. A XIX. századi festmények, fotográfiák már csak romokat mutatnak, a táj csodálatos szépsége azonban mit sem változott. A diósgyőri naplemente ihlette a tornyok alatt megpihenő Petőfi Sándort „Alkony” című verse megírására. Több nekibuzdulás után 1962-ben Czeglédy Ilona régész vezetésével kezdődött az a tíz éven át tartó feltárás, amelynek eredményeként rom állapotában került konzerválásra a Diósgyőri vár. Alig derékig ért a Diósgyőri vár, amikor 2013-ban a Diósgyőr-Lillafüred komplex kulturális és ökoturisztikai fejlesztése projekt keretében arra vállalkoztak, hogy a vár teljes épületrészeit rekonstruálják. A műemlékvédelemben úttörőnek számító vállalkozásnak az volt a célja, hogy a vár minél többet eláruljon a történelméről, azokról az uralkodókról, eseményekről, emberi sorsokról, amelyek falaihoz kötődnek, tudtuk meg a helyszínen. Mindezek ismeretében indultunk útra a Diósgyőrtől alig 55 kilométerre, a Hernád völgyében fekvő Vizsolyba, ahol az előzőleg egyeztetéseket követően már vártak bennünket. Idegenvezetőnk a nyugdíjas Czentár Ilona tanárnő önkéntesként dolgozik a Vizsoly – Református Betlehem látogatóközpontban, nagyon sok ismeretekkel látott el bennünket, elmondta, hogy a település királynéi német telepesek ispánságának székhelye volt. Neve, feltételezhetően a német Visili személynévből származhat.
A középkorban nagyobb jelentőségre tett szert, annak köszönhetően, hogy közel feküdt a Kassa, Lengyelország és Oroszország felé vezető úthoz, tulajdonképpen a településen haladt át. 1300 körül Amadé nádor törvénykező helye lett, 1322-től pedig Drugeth Vilmos nádor és bírája Perényi Miklós is itt ítélkezett az alája tartozó hét vármegye ügyeiben, és itt vívták meg a perdöntő gyalog- és lovas párbajokat is, és olykor itt tartották a megyegyűléseket is. A legnevezetesebb esemény, ami a községhez kapcsolódik, Károlyi Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának kinyomtatása a vizsolyi nyomdában 1590-ben. Károlyi Gáspár Göncön volt tiszteletes és munkatársakkal dolgozott a Biblia fordításán. A falu birtokosai ekkor Ecsedi Báthory István szatmári és szabolcsi főispán, később országbiró, és felesége Homonnay (Drugeth) Euphrosina voltak, akik Mantskovits Bálint könyvnyomtató segítségével 1588-ban itt Vizsolyban alapították meg Magyarország egyik legrégibb könyvnyomdáját, abból a célból, hogy abban a Károlyi Gáspár gönci prédikátortól fordított bibliát nyomtassák. Ez időtájt itt Göncön volt tanuló Szenczi Molnár Albert is, aki gyakran hordozta Károlyi Gáspártól a nyomdába és onnan vissza a kéziratokat és korrekturákat. A látogatóteremben néhány lelkes fiatal, akik a csoport tagjai voltak, az akkori kor nyomdászruháját magukra öltve kipróbálhatták, hogyan is történt a Biblia nyomtatása 427 évvel ezelőtt, amelyet ajándékba haza is hozhattak.

Református templom
A múzeumból a református templomba vezetett utunk, előbb a templomkertben álló öreg diófa árnyékában, majd a templomban folytatódott Czentár Ilona tanárnő történelemi és egyháztörténelmi órája. Elmondta, hogy a vizsolyi református templom három nagyobb téregységre – toronyra, hajóra és szentélyre – oszlik. Négyzetes alaprajzú tornya a nyugati homlokzat előtt emelkedik, a szentély pedig önmagában is egy többsejtű térrendszert alkot. A szentélynégyzethez egy keskenyebb meghosszabbítás és egy még keskenyebb félköríves apszis csatlakozik. A zömök torony háromemeletes. Földszintjét három oldalon nyitott, csúcsívvel tagolt előtér képezi. Az alsó két emeleten lőrésszerű, a harmadik emeleten már csúcsíves ablakok vannak. A hajóba a toronyaljból nyíló ajtón át juthatunk, a hajó déli oldalán lévő korábbi bejáratot befalazták. A hajót sík mennyezet fedi, megvilágítást déli irányból, négy keskeny, csúcsíves ablakon át kap. A terület betelepüléséből és az épület formai kialakításából következtetve a 12. század legvégén, esetleg a 13. század elején kezdhették építeni, de 1220-ban már állnia kellett, mert abban az esztendőben „Igyházasvisl”-t is említenek az oklevelek.

<p>A csoportunk nyomdászinasa az idegenvezetőnk segítségével kinyomtatja a Biblia első oldalát</p><p />
<p>A féltve őrzött eredeti Vizsolyi Biblia, amelyet néhány éve elloptak</p><p />
<p>A templom falán található freskókról magyaráz Czetnár Júlia idegenvezetőnk</p><p />
<p>A Vizsoly Református Betlehem múzeum főbejárata</p><p />
<p>A vizsolyi református templom mennyezetén lévő egyik kazetta tartalma magáért beszél</p>
<p>A vizsolyi Bibliát Hungarikummá nyílvánították</p>
<p>A vizsolyi református templomkertben hallgattuk idegenvezetőnk lelkes magyarázatát</p><p />
Később az eredetileg kisméretű templomot bővítették a mai hajóval és a toronnyal. A templom típusa (egyhajós, homlokzati tornyos, nyugati karzattal, síkmennyezettel), gótikus részletformái (bordaprofil, mérvű). Szintén ekkor, vagy a következő évtizedekben épült a szentélynégyzet déli oldalára a sekrestye, melynek alapjaira 1942-ben ásatások során bukkantak. (Folytatjuk)"
Forrás : biharinaplo.ro 
Olvasható : erdon.ro

"Itt szeretném megköszönni mindenkinek az egész kiránduláson a fegyelmezett hozzáállást, az Otgaby busztársaság autóbusz vezetőinek a higgadt és türelmes vezetést, a Diósgyőri vár menedzserének Tisza Hajnalkának csoportunkkal való figyelmes fogadtatást, a Vizsolyi Református Egyházközséghez tartozó Múzeum összes munkatársának, különösképpen Molnár Imréné Editkének és az ottani önkéntes idegenvezetőnknek Czentár Júlia tanárnőnek a szívélyes fogadtatást és idegenvezetést, a Gönci Református Egyházközség lelkipásztorainak, Nt. Csomós Józsefnének a határon túlról érkezett testvérekkel tanúsított kedvességet, illetve a fogadásunkkor éppen szolgálatot teljesítő Nt. Jánvári Bélának, akitől hallhattunk a Gönc és a gönci egyházközség történetéből, a Gönci Károli Gáspár Múzeum fiatal tárlatvezetőjének, aki elmondása szerint mi voltunk itteni munkahelyének első csoportja, akit végig vitt a múzeumi termeken.
Illesse köszönet Talpos Maria asszisztensnőnket, aki 35 éve dolgozik a helyi családorvosi kabinetben, és elkísérte a két busznyi kiránduló csoportunkat a mintegy 600 kilométeres utunkra, ha netalán valakinek sürgősségi ellátásra lenne szüksége, pedig náluk éppen házfelújítás van. Nem véletlenül hagytam a köszöntések végére Nt. Miklós Csaba Péter lelkipásztorunkat, aki családjával együtt, annak ellenére, hogy nem tudtak velünk jönni, mindenben a segítségünkre voltak, hiszen ő készítette, festette azokat a szép magyaros és helyi jellegzetességű motívumokat azokra a tányérokra és pálinkásüvegekre, amelyeket ajándékként vittünk magunkkal. Tiszteletes úr köszönjük szépen!!! Köszönet mindenkinek, aki bármivel hozzájárult a sikeres kirándulásunkhoz.
"
Forrás : Tóth Zsigmond Béla Facebook

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése