A Bihari Naplóban 2014. április 8-án
megjelent A lelkész távozásáért tüntettek Hegyközújlakon címmel közölt
cikkre a következőket válaszolom: mindenkit megillet, tehát engem is a
méltányos és törvényes eljárás az emberi jogok chartája alapján.
S ezen jogok a Román Köztársaság
Alaptörvényeiben (alkotmány) szintén biztosítva vannak minden román
állampolgár számára. Ezt még az egyháznak is tiszteletben kell tartania.
Előrebocsátom, hogy minden híresztelés és nyilatkozat ellenére a mai
napig nem született meg az a munka törvénykönyvben előírt irat (decizie
de desfacerea unilaterală a contractului de muncă disciplinare), amely
jogalapot képez bárminemű végrehajtási folyamatnak, úgymint a parókia
ügyvitelének átadása, illetve a lelkészlakásnak az elhagyása. Téves
továbbá az a megjelent információ, miszerint ezután fordulok világi
bírósághoz, ez a folyamat már pár hónapja megkezdődött, de a fent is
jelzett, tőlem független hiányosságok miatt a megoldás késik. Erről
tudomása van mind az egyházközség elöljáróinak, mind az esperesi
hivatalnak, amennyiben ezekről személyesen iktatott iratban tettem
értesítést. Ámbár törvény garantálja, hogy az állam nem avatkozik be az
egyház autonómiájába, feltételként viszont megszabja, hogy a saját
statútumát be kell tartania. Ez a panaszom lényege, hogy esetemben a
fegyelmi eljárások mellőzik a statútum előírásait.
Kronológiai sorrendben röviden, a teljesség hiánya mellett ismertetem az események lefolyását:
1. Tavaly, 2013 áprilisában szabálytalan határozat alapján
eltiltottak a lelkészi szolgálat gyakorlásától, beszolgáló lelkészt
neveztek ki. Az állami fizetést (kongrua) megvonták, belőle
szabálytalanul az egyházközség tartozását levonták (lásd a munka
törvénykönyv rendelkezéseit).
2. Ideiglenes felfüggesztésemre csak ugyanaz év augusztusától
kerülhetett volna sor, amikor is az egyházi fegyelmi szabályzat
értelmében az egyházmegye elnöksége, mint vádhatóság ilyen határozatot
hoz, erről irat születik, ezt velem kiközlik, mind adalék a
munkaszerződésemhez.
3. A fegyelmi eljárás során az egyházmegyei fegyelmi bizottság és
annak elnöke, Szatmári Gergely Elemér tekinteten kívül hagyta, hogy nem
értesített ki szabályosan, aminek következtében megfosztott a vádirat
megismerésétől, a védelem megszervezésétől, tanúim felsorakoztatásától
és szakértők bevonásától.
4. Élve fellebbezési jogommal a fenti hiányosságokra hivatkozva az
egyházkerületi fegyelmi bizottság elé vittem az ügyet, ahol a következő
szabálytalanságokkal szembesültem, amiket azonnal szóvá tettem és
írásban iktattam, illetve a zsinati illetékes hatóságokhoz fordultam
jogsegély céljából. Annak ellenére, hogy még halasztást sem kaptam egy
három éve szabálytalanul működő és létező egyházkerületi fegyelmi
bizottság (elnöke Kerekes József, esperes Mikló Ferenc), mint
fellebbviteli szerv jogerőre emelte az alapfokon hozott határozatot.
Ezen testület szabályellenessége abban áll, hogy nem rendelkezik a
fegyelmi szabályzatban előírt jogásszal. Ugyanazon a napon, amikor az
ügyemet tárgyalta, hogy statutáris legyen, pont az az Orbán Mihály hívta
be póttagnak, akivel perben állok, így személye az ügyben jogi
összeférhetetlenség, mely tényt senki nem tudta, vagy nem akarta
megállapítani.
5. A fentieket mellőzve a lejárató hadjáratba és a családom
zaklatásába bekapcsolódott és részt vesz, sőt „zászlóvivő” szerepet
vállal a hegyközpályi község RMDSZ által támogatott polgármestere, aki
virágvasárnapon traktoron ül, mert számára nehéz kikeresni a református
énekeskönyvünk római számmal megjelölt zsoltárait. Ő ezen akcióját már
jó pár éve elkezdte, elfeledve, mennyi támogatást kapott tőlem és
segítséget, amikor bajban volt a családja. Most apjával együtt „védik”
az újlaki privatizáció gyümölcseit, amely családjaikat gazdagítja,
úgymint a Frigman-tanya, takarmánykonyha, pálinkafőző, tsz-raktár,
szelektor, ki tudja hány ház és hány hektár föld. Felteszem a kérdést,
hol van a bölény farm, a megígért munkahelyek sokasága és a községtől
kétes körülmények között eladott 130 hektár föld? Polgármesteri
tevékenysége sok olyan dolgot takar, amelyben „hathatós” barátai – még
védik, sok mindent kimagyaráznak, köztük azt a politikai fiaskóját,
amellyel az egyházunk egyetemét kétes hírbe hozta a zsidó hitközséggel
szemben, nem is beszélve a nemzeti román állam érdekeivel szemben,
amennyiben közpénzből finanszírozta a Horthy-szobor felállítását,
leleplezését és ünnepségét, amit szónoklatával hitelesített. Jobb
helyeken ilyenkor felszólítás nélkül távoznak az elöljárók… ott, ahol a
demokráciák működnek.
Továbbá megnyerte magának Sedevi Imre presbitert és a presbitérium
nagy részét, illetve olyan magukat egyháztagnak beállított személyeket,
akik a múltban sem egyházfenntartó járulékot nem fizettek, és templomba
sem jártak. Ugyanezen csoport etikátlanul konfirmandusok csoportját
használta fel önnön érdekük érvényesítésére. A lejárató akciók
vállalkozói elöljárója a „zászlóvivő” mellett Sedevi Imre, aki egyben
vállalkozó is, és akinek már rég el kellett volna számolnia a
gyülekezetben végzett munkákért kapott hatalmas összegeket (kb. 4,5
milliárd régi lej, közel 100 ezer euró), de ezt még a mai napig nem
tette meg.
Türelmesen várom
Huszonöt éves lelkipásztori szolgálatom alatt parókiát építettük, azt
többször modernizáltuk, hat szobája padlózott, padlócsempézett, két
fürdőszobája, vendégszobái nem azt az állapotot tükrözik, mint mikor a
gyülekezetbe érkeztem. Gyülekezetünk templomát kétszer újítottuk fel,
másodszorra teljes külső-belső felújítás mellett minden egyes elemét, az
utolsó padlószegig, a torony csillagát kivéve kicseréltük. Kétszer
javítottuk meg gyülekezetünk templomi orgonáját, mind a kétszer teljes
egészében, emellett népfőiskolát hoztunk létre és működtettünk 17 éven
keresztül, varrodát hoztunk létre munkahelyeket teremtve a
falubelieknek, és teljes egészében felújítottam a falu kultúrházát,
amely egy külön történetet ér meg. Ezek csak az anyagi javak, a szellemi
javakat és a feleségem húszéves önkéntes munkáját, amivel gyarapította a
gyermekek lelki és hitbéli növekedését, már nem is számoljuk.
6. Végezetül kijelentem, hogy esküdt tett lelkészként minden további
nélkül alárendelem magamat az egyházam szabályzata szerint tisztességes,
méltányos és törvényes eljárás során hozott határozatnak, de minden
úton és módon tiltakozom és élek törvény adta jogaimmal, hogy megvédjem
érdekeimet és méltóságomat. Ennek értelmében az ellenem folytatott
eljárást és annak büntető mértékét szabálytalannak és méltánytalannak
ítélem. Mikor szűnik meg a „kettős mérce”? Az erőseket védem, a
gyengéket támadom. Mintha a mi mesterünk másképp fogalmazna az
Evangéliumi magatartás követelményeiben.
2014. virágvasárnapján, tisztelettel Orbán Zoltán lelkész
Forrás : erdon.ro