Az első keresztények ünnepelték Jézus születését?

Több mint egymilliárd keresztény valamely formában ünnepli Jézus születését.Az egyik fő kérdés : Az első keresztények ünnepelték Jézus születését?A történelmi bizonyítékok szerint,azt mondhatjuk,hogy nem. Mit ünnepeltek meg?Az utolsó vacsorát : "Az utolsó vacsoráról rendszeresen megemlékeztek, amely mellett az oktatásból, imákból és közös étkezésekből álló agapé és úrvacsora állt. Az imádkozáshoz és igehallgatáshoz naponta egybegyűltek. Az úrvacsora ünneplése a magánházakban kapott helyet, a nyilvánosság kizárásával, vagyis azok kizárásával, akik még nem jutottak el a Krisztusban való hitre."Forrás : hu.wikipedia.org

Ezt olvassuk Simén Domokos írásában :

"Az egyházi Íróknál semmi nyomára nem akadunk annak, hogy az ős keresztények az első három évszázban a Jézus születésére ünnepet szenteltek volna.Még alexandriai Kelemen sem szól róla, a ki pedig mintegy undorral emliti, hogy „vannak, a kik túlságos érdeklődéssel igyekeznek meghatározni Jézus születésének nem csak évét, hanem még a napját is". Szerinte „némelyek azt mondják, hogy Jézus Augustus 28-ik évében, pachon hó 2 5-én, vagy is május 20-án született; mások azt, hogy pharmuthi hó 25-én, vagy is april 19-én vagy 2 0-án.

Karácson, mint ünnep, legelébb a Konstantin idejében tűnik fel. A Jézu születését elébb január 6-án a keresztség napján ünnepelték. December 25-én Rómában kezdették elébb megünnepelni Gyula püspök idejében a 4-ik évszáz közepe táján. Innen aztán átvették a keleti keresztények is, daczára annak, hogy keleten, a mint Chrysostom, ántiókiai pap, s később konstantinápolyi püspök,mondja, teljesen ismeretlen volt. „Nincs tiz éve annak" — mondja Chrysostom a Jézus születéséről tartott prédikátiójában 386 körül — „hogy ezt az ünnepet velünk megismertették.

Eddig nyugton ünnepelték. Onnan származott ennek ismerete". Ebből világos, hogy ez ünnep teljesen újság volt keleten a 4-ik évszáz vége felé, és semmi ily nemű ünnepet nem ismertek a syriai keresztények. A karácson ünnepének béhozatala tehát újitás vot a keresztény egyházban, a mit sokan pogány eredetűnek tartottak. Az igaz, hogy a rómaiaknál sok ünnep volt, a mi erre az időre esett, s a mit a keresztények szivesen megünnepeltek velők együtt. Az is

igaz, hogy sok pogány ünnep, szertartás és szokás szivárgott át a keresztény egyházba. Az is igaz, hogy a rómaiak nagy ünnepnek tartották december 25-dikét, a nap újjászületését (natalis Solis invicti), midőn a nap már észrevehetőleg nyúlni kezdett, s mintegy újraszületett. S valószínűleg e szép analógiánál fogva választották a római keresztények Jézus születése ünnepének december 25-ét azért, hogy miként a nap világot áraszt a kültermészetre, ugy jött fel az igazság napja is, hogy a világot megvidámítsa és megvilágítsa sugaraival. A latin költők kapva kaptak e szép analógián. S már Prudentiusnál azt látjuk, hogy ő magasztalólag szól e tárgyról.

A negyedik évszáztól kezdve mind nagyobb meg nagyobb lett a karácsoni ünnep fontossága. Már az Augustin idejében ez ünnepre is előkészületi idő lett megállapítva, a melyen, a mint ő (serm. I. de tempore) írja „minden vétektől, tivornyától, haragtól tartózkodni kellett a keresztényeknek", ugyanynyira, hogy ha valaki azt meg nem tartotta, hivatalából letették.. Ebből lett a mai úgynevezett advent. A vértanuk és szentek ünnepeinek semmi nyomát nem látjuk

a Konstantin ideje előtt. Ugy látszik, hogy ezek is a pogány szokások nyomán csúsztak bé a keresztény egyházba."

Teljes cikk : eda.eme.ro