Az emlékek szárnyán kb. több mint ötven évet megyek vissza.Az 1960-as években Hegyközcsatárban nagy telek voltak,mely azt jelentette,hogy november közepétől március közepéig hó takarta el a környéket.Gyakran félméteres hó miatt alig lehetett járni nálunk.A nagyobb havazás után volt,hogy órákig kellett lapátolni a havat.Mi gyerekek,a szánkózással töltöttük el az időnket.Gondolják el,a Kulcsár-domb tetejétől a Csipkésig lehetett szánkózni,de egy jó manőverrel a Böcör végéig is ment a szánkó. Micsoda mesés idők volt számomra'
Szeretnék elmondani egy történetet.A nagy havazás miatt Csatárban az asszonyok a téli estéken összejöttek " beszélgetni " , pontosabban kifejezve " kicserélni az információkat ".Az egyik ilyen alkalommal izgatottan jött hozzánk egy új hírrel Juliska,a szomszédasszony :
- Eszti néni ,képzelje el Jézuska hozott egy kisbabát ... családnak '
- Nahát - válaszolt nagyanyám.
- Csak egészséges legyen ' - mondta Róza néni.
- Ott volt a bábaasszony is,minden rendben volt - mondta elégedetten.
- Nagy lehet az ünnep náluk,mert ez az első gyermekük - válaszolt elégedetten nagyanyám.
- Megyek tovább,viszem a hírt,mert nagy öröm ez.Karácsonyra hozott egy kisbabát a Jézuska ' - mondta Juliska néni az ajtóból vissza szólva.
Sehogy nem értettem a lényeget,mert eddig úgy tudtam,hogy a gólya hozza a kisbabát.Hogyan tudnék beszélni a Jézuskával?Nagyon szerettem volna egy kistestvért,de nem jött össze.Próbáltam a gólyákhoz fordulni,de azok nem hallgattak meg,mert midig elrepültek.Egy kicsit irigykedtem ... családra.Mit keresett ott a bábanéni,ha Jézuska hozta a kisbabát?Pár év múlva megértettem,hogy akkor virág nyelven mondták el a lényeget.Több mint ötven év távlatából mosolygok a történeten.Milyen jó visszaemlékezni a boldog gyermekkorra '
Németi Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése