A bihari Hegy Köz Csatár egyháza

Orendt Mihály A Hegyközcsatári Református Egyházközség története című könyvben olvashatunk egy idézetet Bunyitai Vinczétől :

„A bihari Hegy Köz Csatár egyháza egy helvét vallású egyház helyén emelkedik, keresztben az utcán, hogy őskeresztény szokás szerint szenté­lyével napkelet felé álljon.

Derék kőépület lehetett egykor, de ma már csak déli oldalfalának legnyugatibb részlete maradt meg egy ablakkal, melyen az újítás mellett is felismerhető a félköríves jelleg.

Tornyának nyugati oldalán, a harangok magasságának megfelelő helyen felirat áll, melyen az évszám 1007-nek olvasható. Ez évszámot magas helyzete miatt közelről megtekinteni nehéz, mindemellett a felirat magyar szavai, a betűk latin, s a számjegyek arab idoma arra utal, hogy a két 00 helyett 66-ot, vagyis 1667-et kell olvasnunk.

Várad püspökeinek gondoskodása alatt úgy maga a község, mint egy­háza félreeső helyzetéhez képest előnyösen fejlődik, papja a 13. század végével egy fertó szeretetadományt szolgáltat be, Jakab lelkésze pedig az 1332-37-iki tizedszedés idején hol húsz, hol tizenhat garast fizet évenként.

... A Püspökség tulajdonát képező falu 1332-37 között 16 garas pápai tizedet fizet. A települést ekkor a püspök s a káptalan fegyveresei lakják, akik egyházi nemesek közül kerülnek ki. A püspök s a káptalan saját jobbágyaiból emeli ki a rátermettebbeket és adományoz nekik nemesi rangot és földet. Mint az ország egyéb nemesei, ők is örökö­södési joggal bírnak, a fegyverviselésen kívül viszont egyéb szolgálattal nem tartoznak.

Ily nemesei vannak a püspöknek Biharon, Püspökiben és, mint azt már említettük Csatáron is. Fegyverzetük páncél, sisak, mellvért, pajzs és lándzsa. Saját zászlajuk alatt sorakoznak, mely egyik oldalán a püspök címerét, a másikon az egyházmegye védszentjét, esetünkben Szent-Lászlót tünteti fel.

Zászlaik és jelvényeik szerint Szent-László vitézeinek nevezik őket. A legénység lándzsáin szintén lobogók vannak az egyházmegye s a püspök címerével. Begyakoroltatásukat kapitányuktól s alsóbb fokú tiszt­jeiktől nyerik.

Főparancsnokuk maga a püspök, ki harc idején személyesen vezeti őket a király zászlaja alá a csata mezejére, ahol a fél vagy negyed zászló­aljakat egész zászlóaljakká fogják össze.”

Forrás : mek.oszk.hu