Forrás :hbml.archivportal.hu
2013-ban két könyv jelent meg Hegyközcsatárról,melyet Orendt Mihály írt Hegyközcsatár 800 éves fennállásának tiszteletére.Nagyobb terjedelemben a Hegyközcsatár 800 éves ,kisebb könyv A Hegyközcsatári Református Egyházközség története címmel,200 példányszámmal.Ezért sokan nem olvashatták.Orendt Mihály Biharkutató könyveit a Magyar Elektronikus könyv oldalain olvashatjuk.A könyv bevezetőjében ezt írja a szerző :
"A Hegy Köz Csatári,
később Hegyközcsatári Református Egyházközség egykor a Tiszántúli Református
Egyházkerület része volt. Ma a Királyhágó-melléki Egyházkerülethez tartozik.
Lelkészek sora teljesített itt szolgálatot az évszázadok folyamán.
A világi életben a
falu tanítói, orvosai, jegyzői és bírái képviselik a település lakosait. Ők
azok, akik fejlesztik a tudatot, gyógyítják a testet, intézik ügyes-bajos
dolgaikat és törvényekkel biztosítják fennmaradásukat.
A lelkész viszont
ennél is összetettebb feladatot lát el az életükben, hisz mellettük van, akkor
is, amikor megszületnek, akkor is, amikor házasodnak és utolsó útjukra is
elkíséri őket, megadva számukra a békét, az örök megnyugvást. Kötelessége
továbbá óvni és védeni lelküket a bűntől az élet viszontagságaival szemben, s
ez bizony nem kis feladat.
Hegyközcsatár
műemléktemploma egy román kori íves boltozatú kőtemplom helyén épül a 13.
században, az egykori templomból csak az eredeti falrész marad meg, melyet bele
építenek a jelenlegi templomba."
Brigovácz László írja a könyvről :
"Csatáron a kálvinizmus a 16. század közepén erősen megkapaszkodik: 1556-ban, amikorra a politikailag és területileg megosztott országban már nagy számban szereznek híveket Kálvin tanai, Csatár nagyobb része is református hitre tér. Orendt Mihály második, javarészt forrásközléseket tartalmazó, évkönyv formáját öltő munkája e határon túli magyar református közösség életvilágához, Csatár és a reformáció négyszázötven éves kapcsolatához közelít. Lajstromok (úrasztalára adakozók és egyházi tisztviselők névjegyzékei) közben-után fél évezred községi hitéletének képei sorakoznak előttünk, számosan a csatári református közösség történetének egyik legfontosabb forrásaként értékelhető, múlt századfordulón megnyitott és majd hatvan évvel később lezárt „Aranykönyv” lapjairól. Templomfelújítás, egyházi adományok, iskolai tanítói és lelkészi javadalmazások szintén bekerültek a könyvbe, köszönhetően a tizenkilencedik század elejétől vezetett lelkipásztori feljegyzéseknek. A forrásközlések fényt vetnek helyi fiú- és leányiskola működésére, megemlékeznek a közösségszervezés, a gyülekezeti élet fontosabb pillanatairól, és adalékkal szolgálnak például az ezernyolcszázharmincas évek eleji kolerajárvány történetéhez. A kötetben idézetek mellett a forráskiadó saját elbeszélései, kísérőszövegei is szerepelnek, lelkészi tollakból pergő emlékek kiegészülnek jelenkori eseményekről készült felvételekkel, falusi karácsonyok hangulatát megidéző sorokkal. "
Forrás : hbml.archivportal.hu
A Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán ez olvasható a könyv bevezetőjében :
"Érkezésekor a tiszteletes az egyházközséget elhagyatott állapotban találta, de kitartó munkával később a fejlődés útjára vezette. A templomot három alkalommal is renováltatta (1909, 1912 és 1928). Két új harangot öntetett és két új iskolát építtetett a községben (1910 és 1917-ben). A régi lelkészi lakást (1913) átalakítatta."
Word és PDF formátumban olvasható a könyv : mek.oszk.hu
Brigovácz László írja a könyvről :
"Csatáron a kálvinizmus a 16. század közepén erősen megkapaszkodik: 1556-ban, amikorra a politikailag és területileg megosztott országban már nagy számban szereznek híveket Kálvin tanai, Csatár nagyobb része is református hitre tér. Orendt Mihály második, javarészt forrásközléseket tartalmazó, évkönyv formáját öltő munkája e határon túli magyar református közösség életvilágához, Csatár és a reformáció négyszázötven éves kapcsolatához közelít. Lajstromok (úrasztalára adakozók és egyházi tisztviselők névjegyzékei) közben-után fél évezred községi hitéletének képei sorakoznak előttünk, számosan a csatári református közösség történetének egyik legfontosabb forrásaként értékelhető, múlt századfordulón megnyitott és majd hatvan évvel később lezárt „Aranykönyv” lapjairól. Templomfelújítás, egyházi adományok, iskolai tanítói és lelkészi javadalmazások szintén bekerültek a könyvbe, köszönhetően a tizenkilencedik század elejétől vezetett lelkipásztori feljegyzéseknek. A forrásközlések fényt vetnek helyi fiú- és leányiskola működésére, megemlékeznek a közösségszervezés, a gyülekezeti élet fontosabb pillanatairól, és adalékkal szolgálnak például az ezernyolcszázharmincas évek eleji kolerajárvány történetéhez. A kötetben idézetek mellett a forráskiadó saját elbeszélései, kísérőszövegei is szerepelnek, lelkészi tollakból pergő emlékek kiegészülnek jelenkori eseményekről készült felvételekkel, falusi karácsonyok hangulatát megidéző sorokkal. "
Forrás : hbml.archivportal.hu
A Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán ez olvasható a könyv bevezetőjében :
"Érkezésekor a tiszteletes az egyházközséget elhagyatott állapotban találta, de kitartó munkával később a fejlődés útjára vezette. A templomot három alkalommal is renováltatta (1909, 1912 és 1928). Két új harangot öntetett és két új iskolát építtetett a községben (1910 és 1917-ben). A régi lelkészi lakást (1913) átalakítatta."
Word és PDF formátumban olvasható a könyv : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése