Forrás : instantstreetview.com
Hegyközcsatár (románul Cetariu) község Bihar megyében, Romániában.Nagyváradtól 15 km-re északkeletre, Hegyköztóttelek és Hegyközújlak között fekvő település.
A Réz-hegységhez nyugatról csatlakozó Hegyköz dombvidék a tengerszint felett 211 méteren fekszik. Kis patakja dél-délnyugat felé haladva a falu alatt folyó Kösmő (Tábor) patakkal egyesül. A Kösmő, amely előbb nyugatra, majd északi irányba folyik, Paptamási (Tamaseu) felett a Berettyó bal oldalába ömlik. Északon a Morcó, mögötte a Nagy-Latabár erdő, északkeletre a Kis-Latabár erdő, keletre a Bihari (volt: Uradalmi) erdő nevű határrészek húzódnak. Ez utóbbin az Ágoston tető (249-2,6) emelkedik, dél, délkeleten a Hajnal hegy (196-1), körülötte pedig a Csipkés nevű határrész található. Délnyugaton a Nagyrét nevű határrész terül el, nyugaton pedig az Őrhegy (214-2,9). Ugyancsak nyugaton fekszik a Nagy hegy (227-1,6), és az Őrhegytető nevű dombvidéki határrész (200–230 m közötti magaslatokkal). Végül északnyugaton a Hegyalja nevű határrész húzódik.
Hegyközcsatár magas dombtetőre épült település, mely az égtájak mind a négy irányában terjeszkedett a völgyek felé.
A település nevét az oklevelek 1213-ban villa Catar néven jegyzik először, majd 1291-1294 között Scathar volt a neve, ezt követően 1294-től Chathar néven említik, 1332-ben Thatar, majd 1335-ben sacerdos de villa Thatar néven jegyezték, 1569-ben Czÿatar-ként említik, 1581-ben Chatariensis a neve, 1587-ben Chyathar, 1588-ban Chyatthar, 1598-ban Chiator-ként jegyzik, 1599-ben Chyatharh, 1600-tól pedig már Chatar a neve, majd 1851-ben Csatár, 1913-tól pedig Hegyközcsatár (rom. Cetariu) néven szerepel.
Az 1200-as évek elején Chepán nádor birtoka volt, aki II. András király megerősítő levele szerint a templomos rendnek adományozta. Később a település a váradi püspökség birtoka volt, és - a hagyomány szerint - a püspök lovas nemesei (csatárai) lakták.
1466-ban a püspökségen kívül a Zólyomiak is szereztek itt birtokrészt, majd a Zólyomiak és rokonságuk révén a Mikófalviak is.
Az 1552- es adóösszeírás szerint püspöki birtok volt, ez év után nemsokkal lakói reformátusok lettek.
1659-ben a faluban nagy tűzvész pusztított.
1674-ben a Wesselényi összeesküvés bukása után itt gyűltek össze a bujdosó kurucpárti magyar urak Forgách Miklós és Orlay Miklós elnöklete alatt és választották vezérükké Wesselényi Pált.
1688-ban itt volt a hadak téli szállása.
1691-ben a település birtokosának a Baranyi, 1740-ben pedig a Dobozy családot írták.
1809-ben tűz pusztítja ezután újjá építették.
1839-1873- között az Osztrák–Magyar Monarchia részeként Bihar vármegye Váradi-járásához tartozik, majd 1873-1880- között a Szalárdi-járás része.
1880-1920 Csatár néven a Nagyváradi Papi Püspökséghez tartozik.
A XIX. században lakosai közt virágzott a fazekas ipar.
1913-ban kapta a Hegyközcsatár nevet, melyet a mai napig visel.
1920-1941 rom. Satul Cetariu (Hegyközcsatár) néven szerepel, Románia része.
1941-1947. február 10-ig ismét Magyarország része, Bihar vármegyében a Szalárdi-járásban.
1947-1956 rom. Satul Cetariu néven újra Romániához csatolják.
1956-ban községi rangot kap - rom. Comuna Cetariu (Hegyközcsatár község)
Teljes cikk : hu.wikipedia.org
Csatár, az érmelléki hegyek elágazásánál, hegytetőn fekvő magyar kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 287, lakosaié 1672. Postája, távírója és vasúti állomása Bihar. A község a pápai tizedjegyzék szerint már a XIII. században megvolt. Ősi, szabados község, melyben a püspök lovas nemesei, csatárai laktak. Innen veszi elnevezését is. A püspökség uradalmához tartozott, azonban 1484-ben a Zólyomiaknak s ezekkel való atyafiságok révén a Makófalviaknak is van itt birtokuk. Ősi egyházának helyén áll a mai református templom, melynek átalakításánál a régi templomnak egy falrészletét meghagyták. A csatári római katholikus templom 1809-ben épült. A lakosok községi hitelszövetkezetet és olvasó-kört tartanak fenn. Itt van a szalárdi járás egyik körjegyzősége. A ide tartozó Latabár-puszta IV. László alatt egyházas község volt s Miklós vajda volt a földesura. Ettől elkoboztatván, 1557-ig mint a váradi püspök birtoka szerepel. 1576-ban Konczos Pál nevű bíráját is említik. Forrás : mek.oszk.hu
Orendt Mihály Hegyközcsatár szülötte a következőket írja :
Csatár. Chatar. Thatar.
A váradi püspökség birtoka. Már az Árpádok korában fennállt.
Nagy-Váradtól északra fekszik. A Csáki-féle és a debreczeni uradalmak
közt, a Berettyó termékeny lapályán nevezetes uradalmak egész sora
alakult ki.
Forrás: (Csánki Dezső/ Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. köt. Bp., MTA, 1890. 788 p./ A Történelmi Bizottság megbízásából.)
Csatár. Csatáre. Magyar mezőváros Bihar vármegyében, földesura a Nagy Várady Püspökség, lakosai katolikusok és reformátusok. Újlaknak szomszédságában fekszik, Bihartól 3/4. mérföldnyire, határa termékeny, bora középszerű, a természet egyéb javaival is megáldatott, első osztálybéli.
Forrás: (Vály András/Magyarország leírása (1796) c. művéből).
Csatár. Magyar mezőváros Bihar vármegyében, Váradhoz 1 mérföldre található egy dombon, 148 római katolikus és 1435 református lakja, s mind a két felekezetnek helyben van anyaszentegyháza. Határa 4340 hold, melyből szántó 1200 hold, rét 620, legelő 200, szőlőhegy 1000, (1100 ölével), erdő 1320 hold (1600 négyszögölével). Ezekből úrbéri szántó 240, rét 80, majorsági szántó 8, majorsági rét 8 hold, a többi irtvány és erdő. A két fordulóban levő föld el van soványodva, leginkább csak rozsos életet terem; de bora híres, és sokan tartanak itt vidékiek szőlőket. Vize a Kösmő patak. Vásárokat soha nem tartott, szabadalma sincs rá. Bírja a váradi deák püspök.
Forrás: (Fényes Elek / Magyarország geográfiai szótára / Pest, 1851 c. művéből).
Makay János, Bihar vármegye alispánjának feljegyzése
Makay
János közvetlen utódjairól nincs tudomásom, valószínű, hogy ágazata
kihalt a XVIII. század első felében, ezért a Makay család Bihar
vármegyei ágának magszakadása következtében gróf Pálffy János nádor a
Régen és Vajda helységekben levő birtokrészeket, valamint a csatári
területen levő Cservölgy nevű erdőséget, mint a koronára
visszaszállottakat, 1744-ben többeknek eladományozza.Forrás: (Csánki Dezső/ Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. köt. Bp., MTA, 1890. 788 p./ A Történelmi Bizottság megbízásából.)
Csatár. Csatáre. Magyar mezőváros Bihar vármegyében, földesura a Nagy Várady Püspökség, lakosai katolikusok és reformátusok. Újlaknak szomszédságában fekszik, Bihartól 3/4. mérföldnyire, határa termékeny, bora középszerű, a természet egyéb javaival is megáldatott, első osztálybéli.
Forrás: (Vály András/Magyarország leírása (1796) c. művéből).
Csatár. Magyar mezőváros Bihar vármegyében, Váradhoz 1 mérföldre található egy dombon, 148 római katolikus és 1435 református lakja, s mind a két felekezetnek helyben van anyaszentegyháza. Határa 4340 hold, melyből szántó 1200 hold, rét 620, legelő 200, szőlőhegy 1000, (1100 ölével), erdő 1320 hold (1600 négyszögölével). Ezekből úrbéri szántó 240, rét 80, majorsági szántó 8, majorsági rét 8 hold, a többi irtvány és erdő. A két fordulóban levő föld el van soványodva, leginkább csak rozsos életet terem; de bora híres, és sokan tartanak itt vidékiek szőlőket. Vize a Kösmő patak. Vásárokat soha nem tartott, szabadalma sincs rá. Bírja a váradi deák püspök.
Forrás: (Fényes Elek / Magyarország geográfiai szótára / Pest, 1851 c. művéből).
Makay János, Bihar vármegye alispánjának feljegyzése
Forrás: / (Turul - 1883-1950 / 1896 - A Csanád nemzetség Waffa és Bogyoszló vonala / Második közlemény).
Hegyközcsatár a XIX-ik század elején
Az érmelléki hegyek elágazásánál, hegytetőn fekvő magyar kisközség, túlnyomóan evangélikus református vallású lakosokkal. Házainak száma 287, lakosaié 1672. Postája, távírója és vasúti állomása Bihar. A község a pápai tizedjegyzék szerint már a XIII. században megvolt. Ősi, szabados község, melyben a püspök lovas nemesei, csatárai laktak. Egyesek szerint innen veszi elnevezését is. A püspökség uradalmához tartozott, azonban 1484-ben a Zólyomiaknak s ezekkel való atyafiságok révén a Makófalviaknak is volt itt birtokuk. Ősi egyházának helyén áll a mai református templom, melynek átalakításánál a régi templomnak egy falrészletét meghagyták. A csatári római katolikus templom 1809-ben épült. A lakosok községi hitelszövetkezetet és olvasó-kört tartottak fenn. Itt volt a szalárdi járás egyik körjegyzősége. Az ide tartozó Latabár-puszta IV. László alatt egyházas község volt s Miklós vajda volt a földesura. Ettől elkoboztatván 1557-ig, mint a váradi püspök birtoka szerepel. 1576-ban Konczos Pál nevű bíráját is említik.
Forrás: / (Bihar vármegye községei / Vende Aladár / 1901, dec 14).
Forrás : biharihegykoz.5mp.eu
Orendt Mihály
Orendt Mihály meghív a weboldalára : Az
oldal szerkesztői sok szeretettel és tisztelettel lát minden
Hegyközcsatárit és Bihari Hegyközben élő, egykori és leendő lakost
híroldalunkon.Webcím : hegykozcsatar.lapunk.hu
Események, melyek érintik a falu történelmét:
1920. június 4 - Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában aláírják a Magyarország területének kétharmadát elcsatoló trianoni békeszerződést.
1947. febr. 10 - Párizsi békeszerződés – A II. világháború győztes
hatalmai és Magyarország képviselői által aláírt, és a magyar
törvénytárba 1947. júl. 16-án becikkelyezett okmány. A magyar reményekre
rácáfolva visszaállította az 1920-as, ún. trianoni határokat.A demokrácia évei alatt
1994. január 26.
Bihar
megye lakossága a két utolsó népszámlálás /1977 és 1992/ között
mindössze ezer fővel gyarapodott, annak ellenére, hogy nagyon sok
moldvai, oltyán család költözött a megyébe, Nagyváradon egész
lakónegyedet építettek a Vrancea-i földrengés károsúltjainak. A vizsgált
időszakban a városok román lakossága 61 ezer fővel növekedett, a
magyarok lélekszáma 2767 lélekkel csökkent. 1977 és 1992 között
Nagyvárad magyar nemzetiségű lakossága 75 121 főről 73 232 főre
csökkent. Hegyközcsatáron 3156 magyar és 452 román él.
1996. november 6.
Hegyközcsatárban a kulturális élet újjászervezője, Sztankovics Gyula szerint, a háromnapos karácsonyi kulturális műsort készítik elő. A 26 tagú Szalmavirág
kulturális csoport megalakulása óta intenzív kulturális élet
bontakozott ki a községközpontban. Tánccsoportjuk sikeres, és
színjátszóik is többször felléptek már különböző darabokkal.
(Megszólal a blog írója: A
színjátszó társulat már komoly múltra tekint vissza és állandó
tagmegújulással működik, 1967-68-ban már játszották a Sári bíró-t és
számos magyar író műveit. E blog írója is fellépett a hegyközcsatárban
működő Színjátszó Társulattal az 1976-1986 közötti időszakban, a
környező falvakban versenyszerű előadások keretén belül. Az akkori
felkészítő tanárok közül megemlíteném Éles Béla akkori kúltúrigazgatót
és Fráter Margit tanárnőt, aki a magyar folklórt népszerűsítette és a
magyar tánccsoportot oktatta, készítette fel a szereplésekre. A
színjátszás keretén belül könnyűzenei énekkel, pantomim játékkal, a
Hegyközcsatári Esztrád zenekar fellépéseivel, magyar és modern tánccal,
magyar költők verseinek az elszavalásával stb volt megtöltve az előadás.
A Hegyközcsatári Esztrád zenekar az előadásokon kísérő zenekarként
működött közre de az ezt követő bálakon is ők szolgáltatták a zenét a
szórakozni vágyó fiatalok számára.
Ebben az időszakban a hegyközcsatári fiatalok élete meglehetősen mozgalmas kúltúrmunkával telt. Szerettek a közösségbe járni, hisz sokat tanúlhattak és nem utolsó sorban jómagam jóvoltából esti discókon vehettek részt. Én és Jakab Sándor barátom szolgáltattuk az akkori kor igényeinek megfelelő disco zenét és mondhatom nagyon jól szórakoztunk mindannyian.
Voltak nehézségeink a község román nemzetiségű rendőrével, aki bizony számtalan esetben próbálta szétugrasztani a fiatalságot. Engem is számtalanszor megfenyegetett, hogy betiltja a hangos zenét, a diszkót a Kúltúrházban. Érdekesmód mindig akkor tette méltóságteljes látogatásait nállunk, amikor magyar zene szólt a hangszórókból, ez valahogy irritálta őt.
Nekem személy szerint ebből a szempontból nagy szerencsém volt, mert az akkori kúlturigazgató a nevelőapám Dallos Lóránd tanár volt. Vele nem igazán akart ujjat húzni, mert azon felül, hogy az egyik legnépszerűbb tanára volt a nyolc osztályos magyar iskolánknak, ő volt a kúltúrigazgató és a községben működő Békéltető bíróság egyik oszlopos tagja is volt. Ezen felül nevelőapám a község valamennyi vezetőjével (jelzem ez időben kizárólag az említett rendőr volt csupán román nemzetiségű hivatalos személy a községben) nagyon jó kapcsolatban, mondhatni baráti viszonyban volt.
Ezt a rendőrt kizárólag azért helyezték Hegyközcsatárba, mert a rangidős rendőr Szekeres József is magyar származású volt és ezt a nagyváradi érdekeltségű romániai rendőrság felsőbb vezetői, hát mit mondjak, nem nézheték jó szemmel.
Később, amikor én már Nagyváradra kerültem és Hegyközcsatár szülöttjeként járt nekem hivatalból a "Kishatár átlépő", mellyel minden hónapban átjöhettem Magyarországra, persze az akkori törvények szerint kizárólag a határtól 30 km-es körzetig, ismét a községbe helyeztek egy román rendőrt akit keresztnévileg ugyanúgy hívtak, mint engem. Igaz nekem apám után német nevem volt (Michael), de mindig Misi, vagy Mihályként hívott mindenki, az ő neve ugyanezt jelentette, csak azzal a különbséggel, hogy úgy írták: Mihai. Ez az én druszám valahogy pikkelt rám, mert valahányszor a szülőfalumba utaztam meglátogatni szüleimet és testvéremet (egy héten kb. kétszer) a községközpontban az autóbuszról leszállva, mintha már várt volna, mert számos alkalommal igazoltatott, azzal az indokkal, hogy nem ismer és idegeneket igazoltatnia kell. Később, mint kiderűlt, nem ez volt az igazi ok hanem az, hogy bevonhassa a Kishatár átlépőmet. A személyi igazolványomban a nagyváradi végleges letelepedési pecsétet kereste minden alkalommal, hogy végre bevonhassa az iratot, melyet még elődei adtak ki nekem, jelzem törvényesen és jogosan.
Én persze nem adtam meg neki ezt az örömöt évekig. Ilyen és ehhez hasonló atrocitások százai érték a Ceausescu rezsimben élő magyar fiatalokat és nem fiatalokat egyaránt.
Nagy szeretettel gondolok vissza szülőfalumra és ifjú életemre, de ezek az események keserűséggel töltenek el mind a mai napig és sajnos soha sem tudok megszabadúlni tőlük, bármennyire is szeretném.
Az vigasztal, hogy a mai fiatalok ebből már mit sem éreznek, hisz ha szüleik nem mesélik el nekik, ezek a dolgok számukra az örök sötétség homályába vesznek és úgy gondolom ez így helyes.
Ebben az időszakban a hegyközcsatári fiatalok élete meglehetősen mozgalmas kúltúrmunkával telt. Szerettek a közösségbe járni, hisz sokat tanúlhattak és nem utolsó sorban jómagam jóvoltából esti discókon vehettek részt. Én és Jakab Sándor barátom szolgáltattuk az akkori kor igényeinek megfelelő disco zenét és mondhatom nagyon jól szórakoztunk mindannyian.
Voltak nehézségeink a község román nemzetiségű rendőrével, aki bizony számtalan esetben próbálta szétugrasztani a fiatalságot. Engem is számtalanszor megfenyegetett, hogy betiltja a hangos zenét, a diszkót a Kúltúrházban. Érdekesmód mindig akkor tette méltóságteljes látogatásait nállunk, amikor magyar zene szólt a hangszórókból, ez valahogy irritálta őt.
Nekem személy szerint ebből a szempontból nagy szerencsém volt, mert az akkori kúlturigazgató a nevelőapám Dallos Lóránd tanár volt. Vele nem igazán akart ujjat húzni, mert azon felül, hogy az egyik legnépszerűbb tanára volt a nyolc osztályos magyar iskolánknak, ő volt a kúltúrigazgató és a községben működő Békéltető bíróság egyik oszlopos tagja is volt. Ezen felül nevelőapám a község valamennyi vezetőjével (jelzem ez időben kizárólag az említett rendőr volt csupán román nemzetiségű hivatalos személy a községben) nagyon jó kapcsolatban, mondhatni baráti viszonyban volt.
Ezt a rendőrt kizárólag azért helyezték Hegyközcsatárba, mert a rangidős rendőr Szekeres József is magyar származású volt és ezt a nagyváradi érdekeltségű romániai rendőrság felsőbb vezetői, hát mit mondjak, nem nézheték jó szemmel.
Később, amikor én már Nagyváradra kerültem és Hegyközcsatár szülöttjeként járt nekem hivatalból a "Kishatár átlépő", mellyel minden hónapban átjöhettem Magyarországra, persze az akkori törvények szerint kizárólag a határtól 30 km-es körzetig, ismét a községbe helyeztek egy román rendőrt akit keresztnévileg ugyanúgy hívtak, mint engem. Igaz nekem apám után német nevem volt (Michael), de mindig Misi, vagy Mihályként hívott mindenki, az ő neve ugyanezt jelentette, csak azzal a különbséggel, hogy úgy írták: Mihai. Ez az én druszám valahogy pikkelt rám, mert valahányszor a szülőfalumba utaztam meglátogatni szüleimet és testvéremet (egy héten kb. kétszer) a községközpontban az autóbuszról leszállva, mintha már várt volna, mert számos alkalommal igazoltatott, azzal az indokkal, hogy nem ismer és idegeneket igazoltatnia kell. Később, mint kiderűlt, nem ez volt az igazi ok hanem az, hogy bevonhassa a Kishatár átlépőmet. A személyi igazolványomban a nagyváradi végleges letelepedési pecsétet kereste minden alkalommal, hogy végre bevonhassa az iratot, melyet még elődei adtak ki nekem, jelzem törvényesen és jogosan.
Én persze nem adtam meg neki ezt az örömöt évekig. Ilyen és ehhez hasonló atrocitások százai érték a Ceausescu rezsimben élő magyar fiatalokat és nem fiatalokat egyaránt.
Nagy szeretettel gondolok vissza szülőfalumra és ifjú életemre, de ezek az események keserűséggel töltenek el mind a mai napig és sajnos soha sem tudok megszabadúlni tőlük, bármennyire is szeretném.
Az vigasztal, hogy a mai fiatalok ebből már mit sem éreznek, hisz ha szüleik nem mesélik el nekik, ezek a dolgok számukra az örök sötétség homályába vesznek és úgy gondolom ez így helyes.
2000. december 14.
Hegyközcsatár
öt éve testvértelepülési kapcsolatban áll a hollandiai Gendringennel.
Azóta egyre gyakrabban érkeztek a községbe a holland kamionok, megrakva
mindennel, ami elképzelhető. Az első években inkább ruhaneműt meg
piperecikkeket hoztak, ezt a községhez tartozó hét faluban egyformán
osztották el. A gendringeniek összefogtak, pénzt gyűjtöttek, és ennek
nyomán már minden faluban van ivóvíz. A hollandok vetőmagot,
szerszámokat hoztak több családnak, több tonna vetőkrumplit hoztak, és a
Polgármesteri Hivatallal közösen létrehozott Teréz Anya Alapítványon
keresztül biztos jövedelemhez juttatják a községet. Az alapítványnak van
egy üzlete is Nagyváradon, az abból befolyt összeget is a község
fejlesztésére fordítják. Nem feledkeztek meg a szegényekről, a
nagycsaládokról sem. Tolókocsikat is kaptak az arra rászorulók, még a
nagyváradi gyermekotthonba is jutott kisasztal, kiságy. Az óvodákat
felszerelték hintával, csúszdával, játékokkal.
2000. április 27.
Hegyközcsatár,
Szalárd és a magyarországi Bedő polgármestere szerződést írtak alá
arról, hogy megalakítják a Bed-Sal-Cet Rt.-t. A részvénytársaságot be is
jegyezték, és a Berettyó- és Hegyközmenti agrárprogram megvalósítását
tűzték ki fő célul. Az Rt. megpályázta a Sapard egyik programját, s bár
válasz még nem érkezett, számítanak arra, hogy jelentős támogatást
kapnak. Ősztől a hegyközi és a szalárdi emberek földjeit szeretnék bérbe
venni és megmunkálni. A haszon tíz százaléka a tulajdonost illeti majd
meg. A román és a magyar kormány is támogatásáról biztosította a
társaságot.
2001. augusztus 9.
Hegyközcsatáron sikeresek voltak a Hegyközi Napok. Volt lovasverseny, varrotasokból összeállított helytörténeti kiállítás, mesemusical, a fiataloknak pedig koncert.
2001. szeptember 18.
Szept. 15-én zajlott a MIDESZ-Kupa focibajnokság, amelyen Nagyszalonta, Hegyközcsatár,
Érkeserű, Kiskereki, Székelyhíd, Érmihályfalva, Margitta és Bors ifjú
focistái mérkőztek egymással. A kupát a szalontaiak nyerték meg.
Szeptember 16-án táncbemutató volt , majd következett a Republik-buli.
2003. június 06.
Június 6-án ünnepséget szerveztek a Bihar megyei Hegyközcsatáron a Benedek Elek Általános Iskolában,
a névfelvétel alakalmából. Stark Erzsébet iskolaigazgató hangsúlyozta:
"Benedek Elek ragaszkodott szülőföldjéhez, legyen ez példa mindannyiunk
számára"
2003. november 28.
Az
önkormányzatokat törvény kötelezi, hogy főállású könyvtárost
alkalmazzanak, anyagi megfontolásokból a legtöbb Bihar megyei
településen figyelmen kívül hagyják az előírást.A legtöbb önkormányzat
számára ugyanis horribilis összegnek számít az a 200 millió lej, amibe
éves szinten egy könyvtáros és egy kultúrházi referens alkalmazása
kerül. Hegyközcsatárban félállásban dolgozik egy könyvtáros, az is csak
néhány hónapja. Azelőtt hosszú időn át senki sem viselte gondját a
községi könyvtárnak, annak ellenére, hogy abban vidéki viszonylatban
szépszámú, 15 ezer kötet van.
A blogbejegyzés : hegykozcsatar.blogspot.ro
A középkor folyamán mindvégig püspöki birtok volt. A hódoltság alatt és Várad ostromaikor nem néptelenedett el teljesen, jelentősebb község volt 1692-ben is, majd a 18. században mezővárossá fejlődött. Az 1849 utáni birtok (Latobár-pusztával együtt) 1.171 hold erdőből és 1.288 holdszántóból, kaszálóból és legelőből állt - olvasható Bihar megyei kéziratos térképek (1754-1888) című könyvben a mek.niif.hu
A középkor folyamán mindvégig püspöki birtok volt. A hódoltság alatt és Várad ostromaikor nem néptelenedett el teljesen, jelentősebb község volt 1692-ben is, majd a 18. században mezővárossá fejlődött. Az 1849 utáni birtok (Latobár-pusztával együtt) 1.171 hold erdőből és 1.288 holdszántóból, kaszálóból és legelőből állt - olvasható Bihar megyei kéziratos térképek (1754-1888) című könyvben a mek.niif.hu
Hivatalos honlap : www.cetariu.ro
Fotók Hegyközcsatárról
Forrás : facebook.com/hegykozcsatar.cetariu/
Térképen
Nagyobb térképre váltás
Séta Hegyközcsatárban '
Forrás : instantstreetview.com
Teljes album : picasaweb.google.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése