Hegyközcsatári erdő.Illusztrálás.Forrás : plus.google.com
Bayer tanár úr mint jó tanár és biológus kivitt minket a csatári erdőbe.Nagyon jó ötlet volt,mert a természet szeretetére nevelt bennünket Bayer tanár úr,melyért hálás vagyok a mai napig.Szombati nap volt amikor az egész osztály Bayer tanár úrral elindult a csatári erdőbe.Az erdő szélén megkezdte a tanár úr a szemléltetéseket .A cél az Ágoston-kút volt.Az egyik társunk rosszul lépett és kificamította a bokáját.Ketten lemaradtunk a többiektől,mert segíteni akartunk a bajba jutott társunknak.A többiek nem vették észre hogy mi hárman lemaradtunk.Gondoltuk hamar utolérjük a társainkat,de kificamított bokájú társunk nem tudott velünk lépést tartani.Az egyik pillanatban azt láthattuk,hogy ismeretlen helyen megyünk.Akkor jöttünk rá,hogy eltévedtünk.Elkezdtünk kiabálni, de semmilyen választ nem kapunk.Visszhangzott a kiabálásunk.Talán három vagy négy órát mehettünk az erdőben,amikor nagy nehezen elértük az erdő szélét.Nem tudtunk gyorsan haladni,mert a társunk majdnem nem bírt járni.Nagy örömünkre megláttuk a templom tornyát a távolban.Vettünk annyi erőt és bátorságot , hogy átgázoltunk a tisztáson,mely tele volt csalánnal.Végre egy emberrel találkoztunk,akitől megkérdeztük hol vagyunk.A válasz Újlak volt.Nagy szerencsénkre lovasszekere volt,amivel Csatárba vitt bennünket.A társunkat az orvosi rendelőbe vitte.Minden jó ha a vége jó,mert a keresésünkre indított csapatnak vissza kellet fordulni.Fáradtan kerültünk haza,de a lényeg az volt,hogy biztonságban voltunk.
A második élményem a téli vakációban volt.Hetedikesek voltunk , kimentünk hárman az Ágoston-kútig vesszőért.Az iskolában kosárfonásra tanítottak és arra kellett a vessző.Reggel mentünk,mert nappal jobban tudtuk a vesszőt válogatni.Amikor beleuntunk a vessző keresésébe, a Kösmő-patakon hokiztunk.Nem történt semmi bajunk,mert teljesen be volt fagyva a Kösmő.Azt vettük észre hogy kezd esteledni , elfogyott a vizünk és élelmünk.Az egyik társunk észre vette,hogy nincs meg az édesapja legszebb metszőkése.Azt mondta ,hogy visszafordul,mert ha a metszőkés nélkül megy haza,akkor nagyon kikap.Mi volt a választásunk? Mi is követtük és kerestük mindenhol a metszőkést.Gyorsan esteledett,de sikerült megtalálni nagy örömünkre.Széjjel néztünk és azt tapasztaltuk,hogy nem ismerjük a környéket.Logikusan az gondoltuk,hogy Csatár észak vagy észak nyugatra lehet.Elindultunk az egyik irányba,mely végül a majdnem helyes irány lett.Az egyik társunk felismerte , hogy a Rókás körül vagyunk.Elkezdtünk segítségért kiabálni.Hallgatóztunk egy kicsit és azt tapasztalhattuk hogy a távolban emberek lehetnek.Néhány perc után találkoztunk a keresésünkre küldött egyik csoporttal.Jó volt ismét vizet inni és megnyugodni,hogy nemsoká otthon lehetünk.Nem kell mondjam,hogy majdnem az egész Csatár lett mozgósítva.Társunk aki elvesztette és megtalálta a metszőkést nem kapott ki.Számomra jól végződött,mert nagyanyám egy pofont adott,mely a mai napig fáj,mert az emlékezetem szerint az egyetlen pofon volt melyet tőle kaptam ...
Forrás : hegykozcsatar.lapunk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése