Emlékezzünk rájuk : Toperczer Tibor,szalárdi földbirtokos

„Túl azon az elkötelezettségen, amely e vármegye minden földbirtokosa részéről Toperczer Tibor emlékének áldoz, örök és eltéphetetlen baráti kapcsolat is arra kötelez bennünket, hogy néhai Toperczer Tibornak ezen a helyen soha el nem múló kegyelettel gyújtsuk meg, az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés fáklyáját. Halkan távozott körünkből, mint a gondolat, de erős egyéniségét, fanatikus hitét és igaz magyarságát itt hagyta közöttünk.     Régi és előkelő Bihar megyei család tagja, akinek édesapja dr. Toperczer Sándor Tenke utolsó vezető királyi járásbírója volt, - 1920. július 22-én halt meg Tenkén - s akinek felesége kiscsepcsényi Sántha Anna.     Toperczer Tibor 1895. augusztus 25-én látja meg a napvilágot Tenke községben. Középiskolai tanulmányait a premontrei főgimnáziumban végzi, ahol 1913-ban leteszi az érettségit.”          Forrás: Fehér Dezső kiadványából - 1934.     Homonnai Gábor hozzászólása:    A tóttelekiek egykor a Toperczer birtokra jártak aratni, a Csillagos majorba, köztük az én apám is. Ez a major a 30-as években Szalárd és a Bangéta között volt található. Egy aratási kampány alatt megkeresték a család egész évi kenyérszükségletét. Ne feledjük, hogy az emberséges bánásmód sokat nyomott a latba.    Most idézek apám egykori visszaemlékezéseiből:    "Mivel négyen voltunk testvérek, kellett a ruha, a csizma és bizony az anyagiak sem voltak valami rózsásak. Ezért hát édesapám elénk állt, és azt mondta:     - Na fiúk, rajta! Meg kell ragadni minden alkalmat, mert csak becsületes munkával lehet megélni.    Így aztán elmentünk a Csillagosba, Toperczel nagyságos úr birtokára, részes aratónak (summásnak). Tizedében arattunk. Ez azt jelentette, hogy minden tízedik kereszt (más szóval: kalangya) a miénk volt. Péter-Pál napján kezdtük az aratást, ami három hétig tartott, de mi még két hétig ottmaradtunk, és segítettünk csépelni. Meg is volt a fizetségünk! Huszonkét mázsa terményt kaptunk. Igaz, nehéz munka volt, mert reggel négy órakor kezdtük és este tizenegy órakor fejeztük be. Aludni is a búzaföldön aludtunk. Az aratás befejeztével a kastélyban reggelig tartó mulatság volt: zene, tánc és evés-ivás." Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu