Hegyközi Napok vasárnap délelőtti eseményei

Kettes fogathajtás a Kis-Mezőn és koszorúzás a református templomkertben az I. és II. Világháborúban elesettek emlékművénél - írja Tóth Zsigmond a tudósításában.

    "A korai reggeli órákban már nagy volt a nyüzsgölődés a hegyközcsatári Kis-Mezőn, sorban érkeztek a szebbnél szebb fogatok, határon innen és túl a Hegyközi Napok keretén belül megrendezendő nemzetközi kettesfogathajtó versenyen, ez alkalommal is két kategóriában, az akadályhajtás és a vadászhajtás.

  Amíg a pályamesterek dolgoztak Rákóczi Lajos irányításával, hogy minél jobb és látványosabb pályát alakítsanak ki, akkora a református templom harangjai a dombtetőről bekiáltva a település minden lakosának hajlékába, megemlékező Istentiszteletre hívott mindenkit.

    Rendhagyó istentisztelet ez a mai több szempontból is, hiszen ma egy éve állíttatta a közösség a templomkertbe az I. és II. Világháborúban elesett katonai és civil áldozatok emlékére, akik életüket áldozták a hazáért, magyar nemzetünkért.

   Rendhagyó azért is mert alig egy pár napja annak, hogy száz éve kitört az első Világháború, amelyben több százezer magyar család maradt csonkán, nőttek fel a gyerek árván, mert egyik vagy másik szülő ott veszett az ártalmatlan csatában.

  Ezen ismeretek tudatában alapozta Miklós Csaba Péter református lelkipásztor igamagyarázatát, amelyet Pál apostol a Róma-beliekhez írt levele 8,22:

    „Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ, egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.”- szólnak az Ige hangjai.  Igen a népek nemzetek, mint a magyar nemzet is a mai napik, nyögi a sok áldozatokat, a háború szörnyűségeit, az utána maradt romok újjáépítését, a sok árva, félárva gyerekek könyörgő imáit, és mi, akik itt vagyunk, mi is száz év távlatából.

    Az igemagyarázatot követően a gyülekezet kórusa elénekelte a Nézz az Úrra, És ne félj!- éneket, majd a lelkipásztor ismertette az egy éve felépített emlékmű történetét, fejhatással és csendes imával emlékeztek meg a Hegyközcsatárban elesettekről. Ezt követően az egyházközség lelkipásztora és gondnoka elhelyezték a megemlékezés és kegyelt koszorúit az emlékmű talapzatán.

    A kórus ismét énekkel szolgált ez alkalommal az Életutam míg e Földön járom, kezdetűvel majd elénekeltük nemzeti imánkat, a Himnuszt.

   A Kis-Mezőn közben folytak a versenyek, hiszen 15 fogat 21 versenyzővel regisztrálta magát, a sorrend kialakítása el is indultak a fogatok az egyébként nagyon nehéz pályán, amely kisebb átalakítással hasonmása volt a németországi Esseninek.

     A zsűri elnöke ez alkalommal is a jól ismert Rákóczi Lajos, aki a Román Fogathajtó Válogatott csapat vezetője.

    Rákóczi Lajos  profi módon kommentálta az eseményeket, hiszen neki  nagyszerű tapasztalata van a fogathajtásban, Gergő fia több hazai és külföldi díjjal,  éremmel, elismeréssel büszkélkedhet.  Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hiszen a versenyt mindenki komolyan vette, és megpróbálta kihozni a maximumot úgy a lovakból, mint saját magukból a nagy kánikula ellenére."

  

Teljes cikk és cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu