"E
két szent cél érdekében várad papsága sem mulasztotta el kiemelni
jobbágyai sorából azokat az ifjakat, akiket arra méltónak tartott.
Hűtlenségük esetén ezek a vitézek ismét visszakerültek a szolgasorba.
Ezt a megaláztatást azonban valószínűleg egyikőjük sem kockáztatta.
A
püspökség Váradon erős várat építtetett és ennek a várnak a védelmére
tartották az említett páncélos vitézeket. Mivel a tatárjárás során a
síkvidéki várak megbízhatatlanokká váltak a püspökség a fenesi
sziklatetőn építette fel az új várat.
Mivel
hazánk viharos múltja megkövetelte a sűrű csatározásokat a püspökök
páncélos vitézeik élén gyakran kényszerültek harcba menni. Feljegyzések
maradtak ránk, amelyben említést tesznek többek között Benedek
püspökről, aki a sajói harcba zászlóalja élén lovagolt.
Monostoraink alapítóleveleiben rendszerint ott szerepelnek azok a jobbágyok is, akik
saját lovaikon és fegyverzetükben szolgálják a püspököt. Mivel ebben a
korban fegyvert csak nemesek viselhettek a püspökség vitézeit nemesi
rangra emelte így közülük kerültek ki az egyházi nemesek.
Ezek
a nemesek az egyház vagyonából külön birtokokat nyertek, néha egész
falvakat. Ezekért a birtokokért viszont az egyház zászlaja alatt, vagy a
király táborában kellett védelmi szolgálatot teljesítsenek.
Azt
hogy a váradi püspökök birtokain hasonló fegyveres vitézek éltek, azt a
Váradhoz közeli Csatár is igazolja, amely lakosainak hadi
rendeltetésére utal. Tudunk egy Latibor nevű vitézről is, aki települést
alapíthatott Csatár közelében, a későbbi Latabárt.
IV.
László király később Lodomér püspököt arra kötelezte, hogy szőlősi
jobbágyai közül legalább négyet fegyver alatt tartson a királyi tábor
számára. "
Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése