A gödöllői Grassalkovich-kastély, csak kívülről tudtuk megtekinteni
"Katona János nyugalmazott református lelkipásztor időszakonként kirándulásokat szervez, s olyan városokat, településeket keresnek fel, melyek részei a magyar nép történetének. Az elmúlt héten Sopronnal és a környék nevezetességeivel ismerkedtek." - írja Dérer Ferenc a Bihari Naplóban.
"Június 25-én, szombaton a kora reggeli órákban egy autóbusznyi kiránduló
csoport, hegyközi települések, valamint nagyváradi lakosok népes
csoportja indultunk el legújabb kirándulási útvonalunkra, melynek
végállomása Sopron, a hűség városa volt. A kora reggeli órákban úgy
gondoltuk, hogy egyszerű lesz a határátkelés – hát nem éppen így volt –,
a határnál mindent tüzetesen átvizsgáltak, az egész csapatnak le
kellett szállnia az autóbuszról, egy terembe kellett bevonulni, ahol
egyenként szólított bennünket egy magyarországi határőr, személyi
igazolványunkkal a kezében, jól megnézve bennünket. Mind ez a nagy
ellenőrzés eszembe jutatott, egy a ’70-es években történt esetet, amikor
ugyancsak a Bors–Ártánd határátkelőnél le kellett az autóbuszról
szálljunk, és mindenkinek a csomagjába belekotorászott az akkori vámos.
Úgy látszik, igaz az a mondás, hogy az életben sok minden megismétlődik.
Bizonyára a magyarországi határőr a munkáját végezte, de azt hiszem,
mindezt rugalmasabban is megtehette volna. Ezt bizonyítja az a tény,
hogy amikor a magyar–osztrák határon átkeltünk, akkor is felszállt az
autóbuszunkra egy osztrák határrendőr – egy hölgy –, aztán amikor
végignézett rajtunk, elmosolyogta magát, és intett, hogy mehetünk
tovább. Szép gesztus volt részéről!
Gödöllő szépségei
De annak előtte, amíg Magyarország egyik legszebb városát, Sopront elértük volna, több anyaországi nevezetes helyet látogattunk meg. Elsőként Gödöllő városában a gyönyörű Grassalkovich kastélyt kerestük fel. Az ember, amikor a kastély főbejárata elé kerül, akarva-akaratlanul egy pár percig megáll, hiszen ennek az épületnek a szépsége annyira lenyűgöző, hogy azt nem lehet csak egy pillantással átfutni – de ezzel így voltunk a későbbiekben meglátogatott kastélyokkal is. Magát a gödöllői kastélyt és a hozzá tartozó épületegyüttest Grassalkovich Antal az 1730-as években építette. Mivel a kastélyban működő múzeum oda érkezésünkkor még zárva volt, azt nem tudtuk megtekinteni. Megengedték viszont az ottani alkalmazottak, hogy a kastély belső udvarába bemenjünk és a kastélyt övező zöldterületet, a parkot megtekintsük.
Egy kis gödöllői séta után folytattuk az utunkat Fertőd felé, ahol az Esterházykastélyt kerestük fel. Már a kastély főbejáratához érve az ember – aki még sohasem járt ott – csak bámul a hatalmas épületegyüttesre, mely Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látványossága. A kastély a mai formáját az 1700-as évek második felében Esterházy Miklós herceg elképzelései alapján kapta, melyen több neves európai építész is dolgozott. Magát a kastélyt „Magyar Versaillesnak” is nevezik. Mindezt látni, a kastély belső termeinek egy részét idegenvezető magyarázatával megtekinteni, egy igazi csoda, óriási élmény. A termekben járva csak bámulhatunk jobbra-balra, azt sem tudja az emberfia, melyik kiállított tárgyat tekintse meg figyelmesebben. A hatalmas gazdagság, melyet ezen épület létezése elárul, a kastély körüli parkok szépsége nem akármilyen látványt nyújt az ide érkezőnek. A kiránduló csoport tagjainak mintegy 20 teremben volt alkalmuk betekinteni az összesen 126 szobából, mely az épületben található. Van itt díszterem, zeneterem stb. mindegyik rokokó dísszel ékesítve. Láthattuk azt a szobát is, ahol Mária Terézia királynő 1723-ban megszállt. A kastély minden melléképületével, hatalmas parkjaival a magyar állam tulajdonában van, az állam működteti.
„Leghűségesebb város”
A fertődi Esterházy-kastély megtekintése után egy újabb, a magyar nép történetének egy másik méltóságteljes helyét a Nagycenken található Széchenyi-kastélyt kerestük fel. A kastély felépítése 1750 körül fejeződött be, az épületben működő Nemzeti Múzeumot Széchenyi Ferenc alapította, melyet Katona János nyugalmazott lelkipásztor már útban Nagyvárad felé elmondta, hogy ez a kirándulás is része volt annak az évekkel ezelőtt elkezdett kezdeményezésnek, melynek értelmében minél több olyan helyet keressünk fel, melyek szerepet játszottak a magyar nép törtenetében. Ilyen volt a mostani is. Eljutni oda, ahol az Esterházy család élt – Fertődre és Kismartonra – mely család komoly szerepet játszott a magyar nép történetében. „Ezt nemcsak én jómagam, de a kiránduláson résztvevők is akarták, hiszen az Esterházy-kastélyok mellett 1802-ben a nemzet javára az államnak felajánlotta. Szécshenyi Ferenc 1814-ben megosztotta birtokait a fiai között, Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott. A második világháború után, az ’50-es években a kastély olyan állapotba került, hogy szinte csak a falak álltak. Miután helyreállították, 1973-ban megnyitották benne a Szécshenyi István Emlékmúzeumot. Valami igazi ritkaság, hogy a kastély főbejáratával szemben található a 2,6 km hosszú hársfasor, mely a kastéllyal együtt 2003-ban a világörökség részévé vált. A kiránduló csapat újra autóbuszra szállt, Sopron városában az esti órákban érkeztünk meg az egyik iskola kollégiumába, ahol kényelmes szállást kaptunk. A kirándulók, miután elfoglalták szobáikat, lepakolták csomagjaikat, s elindultak „felfedezni” Sopron városát, a „leghűségesebb várost”. Ezt a jelzőt szinte minden magyar ember ismeri, amikor Sopron valahol szóba kerül, a hűség városa kifejezés sem marad el. Ennek a története a következő: 1921-ben a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A lakosság nagy többsége Magyarország mellett döntött, ezzel a döntésükkel vívták ki a „leghűségesebb város” címet. A város műemlékben a második leggazdagabb település Magyarországon, de komoly helyet foglal el a turizmus, az itt eltöltött vendégéjszakák tekintetében, a kilencemegfordultunk Gödöllőn, Nagycenken – a Széchenyi-kastélyban, a Széchenyi István Emlékmúzeumban, és ismerkedtünk a hűség városával, Sopronnal is. Az ilyen jellegű kirándulások szervezését a jövőben is folytatjuk, legközelebb Szeged, Pécs, Szigetvár és Mohács lesz az úti cél”, mondta a tiszteletes. A magyar–román határ átkelésénél ezúttal már nem volt fennakadás, a román határőrök, miután szemügyre vették személyazonossági igazolványainkat elindulhattunk Várad és a hegyközi településeken található otthonaink felé. dik legnépszerűbb települése az anyaországnak. A város utcáit járva úton-útfélen műemlék épületeket láthat az ember, a soproni főtéren a város szimbóluma, a Tűztorony uralja a teret, de közvetlen mellette látható a városháza, a Szentháromság szoboregyüttes, és itt áll a város legismertebb temploma, a Kecske templom, melyet a ferences rendi szerzetesek építettek 1280-ban. Mindezt látni, ezt a gyönyörű várost bejárni egy felejthetelen élményt jelentett számunkra. Másnap a déli órákban újra ismerkedhettünk a várossal, ugyanis ekkor alkalmunk volt egy órán át a kirándulók számára működtetett nyitott járművel bejárni egész Sopront. Sokat jelentett, hogy egy idegenvezető egész úton a város nevezetességeiről beszélt. Sok minden elhangzott, és olyasmit is hallottunk, amit bizonyára a csapat tagjai közül nem sokan tudtunk. Azt, hogy miért Sopron a kékfrankos borok hazája? Honnan is származik ez az elnevezés? A legenda szerint a napóleoni megszállás ideje alatt, 1809-ben szállást, ételt és italt kellett biztosítaniuk a helybelieknek a francia katonák számára. A katonák a kötelező fejadagon kívül is szerettek volna borozni, ezért vásároltak is pénzért. Mivel pedig a náluk levő kétféle pénz közül a kékfrank értékesebb volt a fehér színű franknál, ezért fizetéskor az árusok kékfrankot kértek. Így lett a jó soproni bor neve kékfrankos.
Kismarton
De ennek előtte vasárnap délelőtt Ausztriába is átmentünk, hiszen az Esterházy hercegek egy másik rendkívülien szép kastélya a trianoni békeszerződés után Ausztriához került. Kismartonba (Eisenstadt) mentünk – már írtam arról, hogy milyen könnyedén átjutottunk a magyar–osztrák határon – ahol egy csodálatos kisvárosban egy csodálatos kastélyt csodálhattunk meg. A mintegy tizenkétezer lakosú városban – mely egyben Burgenland tartomány székhelye – ma közel négyszáz magyar ember él. A kastélyt sikerült meglátogatnunk, ez a hely szolgált több mint 300 évig a hercegi család fő székhelyéül, a szépsége, gazdagsága lenyűgöző. Itt élt és alkotott 1761-től Joseph Haydn, aki az Esterházyak udvari zenekarának helyettes vezetőjeként kezdte. Ideérkezése Kismartont az európai zenekultúra egyik központjává tette. A kastélyban a koncertterem az ő nevét viseli, és amint az idegenvezető hölgy elmondta, a koncertterem Európa egyik legjobb akusztikai adottsággal rendelkező terme. Erről ott helyben meg is győződhettünk, hiszen a hölgy kezdeményezésére és részvételével a kiránduló csapat elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című moldovai-csángó népdal első szakaszát. Nagyon szépen hangzott a magyar ének az Esterházy-kastély Haydn-termében."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com
A fertődi Esterházy-kastély megtekintése után egy újabb, a magyar nép történetének egy másik méltóságteljes helyét a Nagycenken található Széchenyi-kastélyt kerestük fel. A kastély felépítése 1750 körül fejeződött be, az épületben működő Nemzeti Múzeumot Széchenyi Ferenc alapította, melyet Katona János nyugalmazott lelkipásztor már útban Nagyvárad felé elmondta, hogy ez a kirándulás is része volt annak az évekkel ezelőtt elkezdett kezdeményezésnek, melynek értelmében minél több olyan helyet keressünk fel, melyek szerepet játszottak a magyar nép törtenetében. Ilyen volt a mostani is. Eljutni oda, ahol az Esterházy család élt – Fertődre és Kismartonra – mely család komoly szerepet játszott a magyar nép történetében. „Ezt nemcsak én jómagam, de a kiránduláson résztvevők is akarták, hiszen az Esterházy-kastélyok mellett 1802-ben a nemzet javára az államnak felajánlotta. Szécshenyi Ferenc 1814-ben megosztotta birtokait a fiai között, Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott. A második világháború után, az ’50-es években a kastély olyan állapotba került, hogy szinte csak a falak álltak. Miután helyreállították, 1973-ban megnyitották benne a Szécshenyi István Emlékmúzeumot. Valami igazi ritkaság, hogy a kastély főbejáratával szemben található a 2,6 km hosszú hársfasor, mely a kastéllyal együtt 2003-ban a világörökség részévé vált. A kiránduló csapat újra autóbuszra szállt, Sopron városában az esti órákban érkeztünk meg az egyik iskola kollégiumába, ahol kényelmes szállást kaptunk. A kirándulók, miután elfoglalták szobáikat, lepakolták csomagjaikat, s elindultak „felfedezni” Sopron városát, a „leghűségesebb várost”. Ezt a jelzőt szinte minden magyar ember ismeri, amikor Sopron valahol szóba kerül, a hűség városa kifejezés sem marad el. Ennek a története a következő: 1921-ben a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A lakosság nagy többsége Magyarország mellett döntött, ezzel a döntésükkel vívták ki a „leghűségesebb város” címet. A város műemlékben a második leggazdagabb település Magyarországon, de komoly helyet foglal el a turizmus, az itt eltöltött vendégéjszakák tekintetében, a kilencemegfordultunk Gödöllőn, Nagycenken – a Széchenyi-kastélyban, a Széchenyi István Emlékmúzeumban, és ismerkedtünk a hűség városával, Sopronnal is. Az ilyen jellegű kirándulások szervezését a jövőben is folytatjuk, legközelebb Szeged, Pécs, Szigetvár és Mohács lesz az úti cél”, mondta a tiszteletes. A magyar–román határ átkelésénél ezúttal már nem volt fennakadás, a román határőrök, miután szemügyre vették személyazonossági igazolványainkat elindulhattunk Várad és a hegyközi településeken található otthonaink felé. dik legnépszerűbb települése az anyaországnak. A város utcáit járva úton-útfélen műemlék épületeket láthat az ember, a soproni főtéren a város szimbóluma, a Tűztorony uralja a teret, de közvetlen mellette látható a városháza, a Szentháromság szoboregyüttes, és itt áll a város legismertebb temploma, a Kecske templom, melyet a ferences rendi szerzetesek építettek 1280-ban. Mindezt látni, ezt a gyönyörű várost bejárni egy felejthetelen élményt jelentett számunkra. Másnap a déli órákban újra ismerkedhettünk a várossal, ugyanis ekkor alkalmunk volt egy órán át a kirándulók számára működtetett nyitott járművel bejárni egész Sopront. Sokat jelentett, hogy egy idegenvezető egész úton a város nevezetességeiről beszélt. Sok minden elhangzott, és olyasmit is hallottunk, amit bizonyára a csapat tagjai közül nem sokan tudtunk. Azt, hogy miért Sopron a kékfrankos borok hazája? Honnan is származik ez az elnevezés? A legenda szerint a napóleoni megszállás ideje alatt, 1809-ben szállást, ételt és italt kellett biztosítaniuk a helybelieknek a francia katonák számára. A katonák a kötelező fejadagon kívül is szerettek volna borozni, ezért vásároltak is pénzért. Mivel pedig a náluk levő kétféle pénz közül a kékfrank értékesebb volt a fehér színű franknál, ezért fizetéskor az árusok kékfrankot kértek. Így lett a jó soproni bor neve kékfrankos.
Kismarton
De ennek előtte vasárnap délelőtt Ausztriába is átmentünk, hiszen az Esterházy hercegek egy másik rendkívülien szép kastélya a trianoni békeszerződés után Ausztriához került. Kismartonba (Eisenstadt) mentünk – már írtam arról, hogy milyen könnyedén átjutottunk a magyar–osztrák határon – ahol egy csodálatos kisvárosban egy csodálatos kastélyt csodálhattunk meg. A mintegy tizenkétezer lakosú városban – mely egyben Burgenland tartomány székhelye – ma közel négyszáz magyar ember él. A kastélyt sikerült meglátogatnunk, ez a hely szolgált több mint 300 évig a hercegi család fő székhelyéül, a szépsége, gazdagsága lenyűgöző. Itt élt és alkotott 1761-től Joseph Haydn, aki az Esterházyak udvari zenekarának helyettes vezetőjeként kezdte. Ideérkezése Kismartont az európai zenekultúra egyik központjává tette. A kastélyban a koncertterem az ő nevét viseli, és amint az idegenvezető hölgy elmondta, a koncertterem Európa egyik legjobb akusztikai adottsággal rendelkező terme. Erről ott helyben meg is győződhettünk, hiszen a hölgy kezdeményezésére és részvételével a kiránduló csapat elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című moldovai-csángó népdal első szakaszát. Nagyon szépen hangzott a magyar ének az Esterházy-kastély Haydn-termében."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése