"A munkatársak megköszönték Vitályos Barna polgármesternek az elmúlt több mint másfél évtized munkásságát, a közösségért tett áldozatos munkáját" - írja Tóth Zsigmond a Facebook oldalán.
Többszöri próbálkozásra sikerült csak tollat ragadnom, talán az érintettségem miatt, hogy megosszak néhány gondolatot egy olyan emberről, aki barátjává fogadott, és barátja lett még nagyon sok embernek.
Vitályos Barna 16 éven át igazgatta Hegyközcsatár községet, a polgármesteri iroda ajtaja mindig nyitva volt bárki előtt, nála hét bármely órájában fogadóóra volt, még a vasárnapi ebéd közben is.
Egyszerű falusi szülők egyedüli gyermekeként, a síteri iskola és református templom árnyékában nevelkedett. Egykeként a szülők, mint bármely más szülő, féltették, óvták és intették a rossztól. Pajkos gyerek volt, mint a gyermekek általában, de a szülők szavának be nem tartása elképzelhetetlen volt számára. Őszinteséget, becsületességet, rendet, mások megbecsülését, igazságot már odahaza megtanulta, a szülők közkedvelt, elismert és megbecsült emberek hírében álltak, nemcsak a szülőfalujában Síterben, hanem az egész Hegyközben. Az anyja elárusítóként dolgozott a helyi Fogyasztásiszövetkezet vegyesboltjában, míg apja több, mint 40 éven át köztiszteletben álló és megbecsült jegyzője volt a községnek. Az apa a példakép, akit nem szerződés köt, hogy betartsa ígéretét, akinek elvei vannak, de ettől még nem konok, csak kitartó, akinek a becsületbeli ügy fontos és az őszinteség. Aki nem másban keresi a hibát, hanem először magába néz.
Barna a szülők nyomdokaiba lépve, hozva otthonról mindezen tulajdonságokat. Tizenhat éven keresztül elöljáróként sokat megtett a község fejlődéséért, az itt élő emberek életvitelének javításáért, annak ellenére, hogy a község saját anyagi bevétele messze nem fedezi az önfenntartást. Jött-ment rendezkedett, neki a 24 órás munkaidő sem volt elég, az állandó stressz, nincstelenség, hogy a következő hónapban az alkalmazottak megkapják-e a fizetést, megviselte.
Egészségi állapota megromlott. Orvosai azt javasolták, hogy váltson életmódot, kerülje a stresszt, idegességet, váltson munkahelyet. Nagy volt a dilemma. Ő, aki életének egy rövid szakaszát szeretett községének szentelte, még többet akart tenni a szülőfalujáért ezért a közösségért, most amikor már látszik munkájának gyümölcse, éppen most adja fel? Éppen most ne induljon az újabb megmérettetésen? Hosszú napok, hetek, hónapokig emésztették ezek a gondolatok, éjjel és nappal. A mérleg két serpenyője hol jobbra, hol balra billent. Menni, vagy maradni? Így őrlődve telt az idő, de meg kellett hozni a döntést! Maradni a szeretett feleség, fia és korosodó édesanyja mellett, vagy ahogy az orvosok mondták: esélyt adni betegségének, amely végképp leveszi a lábáról. Döntött! Nehéz szívvel, de döntött a család és egy könnyebb, stresszmentesebb munkahely mellett. Átadta a stafétát polgármester utódjának azzal, hogy rá bármikor számíthat a közösség, ha szükség van rá. Ennek az embernek köszönték meg a munkatársak, barátok néhány napja, az együtt jóban-rosszban eltöltött 16 évet, azzal a kéréssel, hogy ő mindig otthon van itthon, mert a „főnök” (sokan így szólították) mindig ember tudott maradni ebben az embertelen világban. Ne feledd és mindig emlékezz Arany János szavaira: „Áldjad a jó Istent, ki megálda téged, Adván őreidül szerető szüléket, Adván eszközöket, elhárítni pályád - Annyi más futónak nehéz – akadályát … Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben”.
Barna barátom ne akarj megváltozni! Maradj mindig az, aki vagy! Ember!
Forrás: Tóth Zsigmond Facebook
Tóth Zsigmond fotói
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése