A kovácsi kultúrház falán a felirat magyarul, és a nyírbogdányiak ajándéka, az emléktábla.Forrás : erdon.ro
"Pénteken este újra felhangzott
Hegyközkovácsiban Varga Vilmos hangja. Sajnos már csak filmbejátszásról
szólhatott a hallgatósághoz a szülőfalujának akkortól a színművész nevét
viselő, felújított kultúrházban. Emlékműsor keretében idézték fel
alakját." - írja Rencz Csaba a Bihari Naplóban.
A már említett szoboravató idején még teljében volt a kultúrház felújítása, mely mintegy 10 évig adott dolgot az azt szívükön viselőknek. Az elmúlt pénteken jött el aztán az átadás ideje, amely szomorú, ám egyben méltóságteljes alkalmat is adott: névadási ünnepséggel köthették egybe, tisztelegve a július elején elhunyt színművész emléke előtt.
Jeles nap
A kívül-belül megszépült épületben, melyet régi fényképekkel és terített asztalokkal díszítettek ez alkalomra, Forró László helyi lelkész, a KREK püspökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, nagy napnak nevezve a péntekit a falu életében. Felelevenítette, hogy az évtizedig tartott felújítás üteme az érkező pénzekhez idomult, egyszersmind köszönetet mondott az önkormányzat és a Megyei Tanács RMDSZ-es tagjainak a kitartó pártfogásért. (Az épületet az önkormányzat az egyházközségnek koncesszióba adta.) Eredeti tervük is az volt, hogy a kultúrház ne csak „lakodalmas ház” legyen, időközben pedig Varga Vilmos sajnálatos halála az avatót névadó ünnepséggel köthette össze, a színművész élete pedig irányadó lesz e terv megvalósításában. A színpadi mikrofon előtt helyettesét Csűry István püspök követte, rövid áhítatot tartva. Bibliai idézet alapján egyebek mellett kifejtette: miközben a XXI. század emberének is számtalan félelme van, a világban egyensúlyra van szükség. Ehhez, ahogyan az épületeket is, a közösségeket is meg kell erősíteni.
Szép emlékek
Nagy Gizella polgármester felidézte, hogy Forró László ötlete volt (sok egyéb mellett) a névadás, az épület pedig egy olyan személyiségről kapja nevét, aki büszke lenne szülőfaluja lakosaira. A felszólalók sorában Hámori György, Kapuvár polgármestere következett, aki 2004. januárjában járt először a faluban, amikor éppen a Kiss Törék Ildikó– Varga Vilmos művészpáros Wass Albert-műsora melegítette fel a lelkeket, sok más szép emlék mellett máig ható élményt nyújtva. A testvérvárosi delegáció vezetője nem érkezett üres kézzel, egy digitális kivetítőt hozott ajándékba. Először járt ellenben Kovácsiban Izsó Gábor, Békés polgármestere, aki a „vérségi rokonok” (a múlt század elején békési lakosok telepedtek le itt, 1941-ben testvértelepülés is lett Békés és Kovácsi) üdvözletét hozta, a kultúrház rendbetételét pedig a jövőbe vetett bizodalom jeleként értékelte. Cseke Attila megyei RMDSZ-elnök kiemelte: a felújításra szerzett támogatások mellett nagyon fontos a lakosok közmunkája, ami mutatja, hogy a közös sikerekhez mindannyian hozzá tudjuk tenni a magunk részét. A képviselő szerint a felújítás üzenete: a helyiek ide tervezik jövőjüket, a névadót pedig olyan személyiségnek jellemezte, aki megjelenésének súlya volt.
Részletek a filmből
Következett az emlékműsor, melynek elején a Nyírbogdányból érkezett Angyalosyné Gerliczki Katalin lelkipásztor említette fel azokat az időket, amikor a kultúrházban „a cserépkályhát ölelgetve” melegedtek, így ő is értékelni tudja a változást, ám nem a hideg, hanem a közös emlékek, a megmaradt érzések, hangulatok hagytak mély nyomot benne. Vegyes kórusuk néhány énekszámmal járult hozzá az ünnepséghez. Kiss Törék Ildikó következett szólásra, aki meghatónak nevezte, hogy újra azon a színpadon állhat, melyen annyiszor felléptek Varga Vilmossal (a művész fia is jelen volt az eseményen – szerz. megj.). A művésznő köszönetet mondott a névadás gesztusáért, illetve a nyírbogdányiaknak az épület külső falán elhelyezett emléktábláért. „Hegyközkovácsi szülötte hazatért”, fogalmazott Kiss Törék Ildikó, szavai után pedig a Varga Vilmosról készült portréfilmből láthattunk részleteket. „Dédelgetettje vagyok a pályának”, vallotta egyebek mellett élete és pályafutása alakulásáról a színművész, akinek legemlékezetesebb alakításai, önálló estjei is megelevenedtek pár percre.
Amiért érdemes volt…
A film meg-megszakadt időnként, hogy a pályatársak – Márton Erzsébet, Miske László, Meleg Vilmos, Kiss Törék Ildikó –, illetve a művész és művészete jó ismerője, Veres Kovács Attila várad-olaszi lelkipásztor emlékezzen Varga Vilmosra egy-egy verssel, gondolattal. „Nem az a fontos, hogy meddig élünk (…) / Hanem az, hogy volt egy napunk, / Amiért érdemes volt élni”, idézte az Adynak tulajdonított sorokat immár csak a filmről, mintegy üzenetként Varga Vilmos, akiről további külsőségektől mentesen nyilváníttatott elnevezve a kultúrház, vagy ahogyan Forró László fogalmazott: most úgy vesszük, hogy felavattuk. Mindezek után jutottak szerephez a terített asztalok, melyek mellett a meghívottakon kívül környékbeli elöljárók, de mindenek előtt helyi lakosok foglaltak helyet.
Az emléktábla szövege
A kovácsi kultúrház falára magyarul és románul is felkerült a felirat: Varga Vilmos Művelődési Ház. A Nyírbogdányból kapott emléktáblára pedig stílszerűen egyik legemlékezetesebb szerepét idézve, Madách Imre: Az ember tragédiájából véstek idézetet: „Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?! / Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: / A por hull csak belé, e föld szülötte, / Én glóriával átallépem azt.” Tisztelettel és kegyelettel Varga Vilmos színművész emlékére a nyírbogdányi reformátusok állíttatták 2016. nov. 18.-án."
Forrás : erdon.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése