A II. világháborús emlékmű Hegyközújlakon, a református temetőben
"Mindenszentek napján Hegyközújlakon, aki tehette, kilátogatott a temetőbe, és megemlékezett hozzátartozóiról. Nem rendhagyó módon 17 órakor több mint 50 hegyközújlaki gyülekezett a református temetőben, az immár felújított 1944-es emlékműnél." - írja Tarsoly Normen a Bihari Naplóban.
"Az 50. évfordulójuk alkalmából 1994-ben az akkori református
presbitérium kopjafát állíttatott a 16 hősi halott emlékére, akiket
Hegyközújlakon végeztek ki 1944-ben. A tragikus események után hetvenkét
év elteltével az újlaki presbitériumnak, Hegyközpályi község tanácsa
támogatásával sikerült felújítania az emlékművet, amelyet halottak napja
alkalmával felavattak és megemlékeztek az ott nyugvókról. A
megemlékezésen Köteles László lelkipásztor mondott áldást.
Prédikációjában elmondta, hogy „az ő emlékükön keresztül mi most
megerősödhetünk, mert ők voltak azok, akik azért küzdöttek, hogy mi most
itt lehessünk”. Ezt követően rövid szabadimádságra került sor, majd
Somogyi Lajos, a Hegyközújlaki Református Egyházközség gondnoka
folytatta az ünnepségen a felszólalást. A gondnok egy anekdotával kezdte
beszédét: „Nézz körül egy közösség temetőjében, és meglátod, hogy
milyen emberek élnek a településen”. Elmondta, hogy most már nincs miért
szégyenkezniük, mert sikerült rendbe tenni a temetőt, és az emlékművet
is sikerült felújítanunk, így méltóképp.Sajnos a körülményeknek
köszönhetően homály fedi a tömegsírban nyugvó honvédek kilétét, de a
kutatást nem hagyják még abba, és minden évben megemlékeznek róluk. pen
tudunk megemlékezni szeretteinkre és az itt nyugvó katonára is.
A jelenleg itt nyugvó tizenhat honvédből csak egy katona nevét
lehet tudni, Csíki Dezsőét, aki hegyközújlaki származású. Sajnálatos
módon a többi bajtárs neve egyelőre ismeretlen. Bódi László presbiter
kutatómunkájának köszönhetően egy pár részletet is megtudhatunk az itt
nyugvókról. Elbeszélésekből kiderítette, hogy régebben Magyarországról
évi rendszerességgel látogatták a sírt. A tizenhat honvédet Újlakon a
„Frigman” tanyán végezték ki, és ott is temették el őket, majd a
későbbiekben temették át a református temetőben. Egy ma is élő, akkor
kilencéves szemtanú elmesélte, hogy egy honvéd megmenekült a sortűztől,
és egy jászol mögött bujkált napokig. Egy helybéli talált rá, aki civil
ruhát adott neki, és hazament Margittára.
Ugyancsak elbeszélésekből derült ki, hogy 1944. október 12-én a
Margitta felé visszavonuló egyik magyar hadosztálytól szakadtak el az
itt nyugvó honvédek. Hátramaradt velük egy teherautó tele lőszerrel. Az ő
feladatuk, a saját állításuk szerint, a lövészárkok ásása volt.
Sikerült egy hivatalos adatot is megszereznie kutatásai alkalmával, de
azt is csak valószínűsítheti a Magyar Honvédelmi Minisztérium Háborús
Kegyeleti Osztálya, hogy valószínűleg a 61. Határvadász portyázó osztály
62 eltűnt honvédje közül valók, akik 1944. október 12-én tűntek el."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com
Képes beszámolót megnézheti a hegykozi.blogspot.ro-n.
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com
Képes beszámolót megnézheti a hegykozi.blogspot.ro-n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése