Felmelegedés várható február első napjaiban

"A következő két hétben maradnak az ingadozó hőmérsékleti értékek, de az általános tendencia felmelegedést mutat, derül ki az Országos Meteorológiai Igazgatóság (ANM) január 25-e és február 5-e közötti időszakra kiadott előrejelzéséből. Erdélyben ennek a hétnek a végén fagyosabb lesz az idő a sokévi átlagnál: a legmagasabb értékek –4 és 0, míg a legalacsonyabbak (főleg január 27-én és 28-án hajnalban) mínusz 14 Celsius-fokig süllyedhetnek. A második héten fokozatosan melegedni fog a levegő hőmérséklete, így február első napjaiban akár 10 fokkal is magasabb lehet úgy az éjszakai, mint a nappali hőmérséklet az egy héttel korábbinál. Csapadék január 25-e után várható. A Körösök vidékén ezen a héten mínusz 2 fok körül alakul a maximális hőérték, a minimális értékek mínusz 7, mínusz 9 Celsiusfokig is süllyedhetnek. Később felmelegedés várható, február elején az átlagosnál melegebb lesz, a legmagasabb értékek plusz 7, 10, a legalacsonyabbak –1 fok körül alakulnak majd. Január 29-e után elszórtan számíthatunk csapadékra, amely először havazás, majd ködszitálás vagy esőzés formáját ölti."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com

A 100 éves Károly bácsi 101. születésnapja

 

Szabó Károly és fia, ifj. Szabó Károly biharszentjánosi otthonukban fogadtak

"A Nagyvárad melletti Biharszentjánoson él Szabó Károly, aki tavaly szeptemberben töltötte be százegyedik életévét – igaz, a hivatalos dokumentumok szerint „csak” százéves. Erről is beszélgettünk, és természetesen a hosszú élet titkáról is kérdeztük." - írja Pap István a Bihari Naplóban.

"Hivatalosan tavaly köszöntötték a százéves biharszentjánosi Szabó Károlyt, ebből az alkalomból (fia, ifj. Szabó Károly elmondása szerint) még Bors község polgármestere, Bátori Géza is üdvözölte a szép kort megélt Károly bácsit, aki tulajdonképpen már százegy éves. Ifj. Szabó Károly elmesélte, hogy nagyanyja, aki Szentjánoson élt, 1913-ban Biharkeresztesre ment férjhez, de amikor kitört a világháború, viszszajött Szentjánosra, mert román származása miatt Biharkeresztesen persona non gratának tekintették. „Nagyanyám itt, Szentjánoson szülte meg apámat 1915-ben” – meséli ifjabb Szabó Károly. A nagypapa 1916-ban jött haza szabadságra a frontról, és nagyon megörült annak, hogy megszületett a fia, aki azonban még nem volt bejelentve, így hát a boldog apuka elment a jegyzőhöz, de a nagy öröme és a jegyző figyelmetlensége miatt születési dátumként 1915. szeptember 2. helyett 1916. szeptember 2-t írtak be a hivatalos okiratba. Ifjabb Szabó Károly kérdésemre válaszolva elmondta, hogy a családban senki sem gondolt komolyan arra, hogy módosítsák a hivatalos születési dátumot, mert nagyon nehéz lett volna bizonyítani a valós időpontot, és ez amúgy is nagyon sok utánajárással és valószínűleg kudarccal járt volna.

Az étek az élet
Így hát tavaly szeptember 2-án hivatalosan százéves lett a tulajdonképpen százegy éves Szabó Károly bácsi. A napokban sikerült néhány percre elbeszélgetni az ünnepelttel, akit előrehaladott kora miatt nem akartam sok kérdéssel háborgatni. Természetesen arra voltam kíváncsi, hogy mi a hosszú élet titka, amire ezt a választ kaptam: „Az étkezés a titka”. Károly bácsi elmesélte, hogy szülei együtt nőttek fel a keresztesi orvossal, „aki mindig hozta az ennivalót derűre, borúra. Mindig adott nekem valami ennivalót, nagyon jól cseperedtem fel, azért nem voltam beteg sose”. Károly bácsi többször is elismételte azt, hogy hosszú élete során sosem volt beteg, még csak lázas sem volt soha, ezt élete egyik legnagyobb szerencséjének és boldogságának tartja. Élete legnagyobb szomorúsága pedig a világháború és az azt követő hadifogság volt.

Élettörténet
Szabó Károly életének részleteit már fiától tudom meg. Ő mesélte el azt, hogy apja tizennégy-tizenöt éves korában végezte el a debreceni mezőgazdasági iskolát, majd hazajött, később megnősült. Időközben elvitték katonának, és amikor kitört a második világháború, őt is elvitték frontszolgálatra. Innen haza-hazajött szabadságra, és gyermekei is a háborús évek alatt születtek meg 1943-ban, illetve 1944-ben. A háború után szibériai hadifogság következett, ahol először bányában, majd cukorfeldolgozóban dolgozott. A fogságból Károly bácsi csak 1958-ban tért haza Szentjánosra, és itt dolgozott nyugdíjazásáig a kollektívában, ahova minden gazdát bekényszerített a kommunista hatalom. „Édesapa hatvanöt éves korában ment nyugdíjba, most elérte a négyszáz lej nyugdíjt. A hadifogságért nem kap kárpótlást, mert az iratok, amiket be kellett volna vinni, megsemmisültek, és el kellett volna menni Kassára, mert oda vonult be” – mondja Károly bácsi fia.

Emlékek a családi életből
Ifjabb Szabó Károly felelevenített néhány, az édesapjához kötődő emléket is: „Amikor édesapám fiatal volt, mi pedig kicsi gyerekek, akkor még nem ilyen világ volt, mint most, nem volt annyi szórakozási lehetőség. Mentünk egyik családtól a másikig, a szomszédok összejöttek, ott beszélgettünk, és a beszélgetés éneklésbe torkollott. Magyar nótákat énekeltek, én pedig úgy örültem, hogy hallgathattam édesapámat meg a barátját énekelni. Édesanyámék meg elmentek, varrtak, beszélgettek a főzésről. A vasárnap úgy telt el, hogy elvégeztük a házimunkákat, és aztán mentünk mindannyian az istentiszteletre, a gyerekek meg a szülők is. A tata nem volt annyira vallásos ember, de mondogatta nekem, hogy 'a kocsmába is el kell menni, meg a templomba is'.”

Csak mértékletesen
Károly bácsinak mindeddig soha semmilyen egészségügyi problémája nem volt, csak az utóbbi időben, százéves korában kezdődtek el valamiféle gondok, mert már gyenge a szervezet ellenálló-képessége, tudtuk meg fiától, aki elárulta azt is, hogy édesanyja és nagyszülei is magas kort értek meg. Mindannyiuktól, de főként édesapjától tanulta meg, hogy a hosszú élet titka az, „hogy mértékletes legyél mindenben. Ne legyenek túlkapások, erőltetetten nem szabad semmit sem csinálni, csak könnyedén legyen minden elvégezve, a munka és minden egyéb is. Így magyarázta édesapám is: 'vigyázz, fiam, úgy viselkedj, úgy élj, hogy ne legyen teher az életed'. Édesapám és édesanyám is azt mondta nekem mindig, hogy 'ne legyél izgága, hanem amikor meg akarsz mondani valakinek valamit, előbb fordulj egyet, vagy nyeljél egyet, vagy igyál egy pohár vizet, hogy tudjál megfelelő hangnemet használni, hogy meg ne sérts senkit, és ne ösztökéld a rossz döntésre a társadat'.” A hosszú élet titka egyébként a jó házasság is, márpedig a házasságban nagyon fontos a tolerancia, és meg kell próbálni úgy élni, hogy az embernek ne legyenek haragosai, idézte fel a szülői példát ifj. Szabó Károly.
Eltávozóban szentjánosi otthonából arra kértem a százegy éves Károly bácsit, hogy üzenjen valamit olvasóinknak. Ő eleinte elzárkózott ettől, de ez az elutasítás maga is üzenetértékű volt: „Nem üzenek én semmit. Ma már más az elgondolás, más a világ. Minden ember külön magának állítsa fel, mi a jó, mi a nem jó.”
 
A százegy éves Szabó Károlyt névnapja alkalmából köszönti népes családja, és mi is kívánunk neki további egészséges életet."
Forrás : Bihari Napló/pressdisplay.com

 

A Kösmő-patak és környéke.

Orendt Mihály Bihar kutató részletes képet ad a Kösmő-patak és környékéről.Megvilágítja a patak történetét a " Hegyközcsatár 800 éves című könyvében,mely olvasható az elib.hu-n.Idézet a könyvből :

"Tegyünk most egy kis kitérőt és térjünk vissza az Ygfon erdejéhez, Mezőbottyán erdőségeihez, ahonnan voltaképpen a Kösmő-patak forrása ered. Két másik forrás is ered ebben a térségben, mégpedig Sitervölgy két oldalán, melyek ugyancsak kisebb patakok formájában egyesülnek a fő ággal.

A későbbiekben Hegyközújlak alatt további három forrás vize gazdagítja a patakot. Az egyik a hegyközszáldobágyi erdőségből ered, majd az említett település másik két forrásvizével egyesülve Hegyköz­pályi határában a Kösmő baloldalába fut.

A korábbi feljegyzések ezeket a forrásokat magával a Kösmő-patak­kal, azonosítják, ami természetesen nem valós, hisz az már jóval fentebb önálló patakként dominál. A fent említett települések hegyi patakjai már csak a patak táplálásában játszanak szerepet.

A Kösmő választó szerepet tölt be az Ygfon erdő és a későbbi Hegyközújlaki dombság között. Területválasztó szerepe érvényesül a majdani Pályi és Bihar községek területei között is.

Hegyközcsatárból az Őr-hegy alatt futó kis patak, dél-délnyugatra tartva a falu alatt, jobbról ömlik belé. A Kösmő-patak ugyanakkor fontos szerepet tölt be a térség mezőgazdaságában is.

A dombokról lezúduló esővizeket hivatott levezetni Bihar irányába, majd a település alatt futva Paptamásinál a Berettyó folyó bal oldalába ömlik.

Honnan jő a Kösmő patak?

Orendt Mihály verse

Sitervölgyét veszi közre

Két kis forrás, két erecske.

Csörgedeznek, meg-megállnak

Nekimennek a világnak.

Falu alatt egybe futnak

Egyesülnek, meg-megbújnak.

Tekeregnek, kanyarognak

Fergeságnál dél-nyugatnak.

Keletről egy újabb patak

Butyi Pálnál belé szalad.

Most már hárman futnak tova

Sebesen, mint Szent Pál lova. 

Ágostonnál forrás ered

Délnek fordul, majd tekereg.

Leszalad az erdőszélre

Kösmő patak fut is véle.

Nád és sás a vizet szűri

Víz sodrását vígan tűri.

Vágó csík úszik az árral

Szitakötő vígan szárnyal.

Erdő szélén szénaboglya

Száraz füvét összefogja.

Kösmő patak tovaszalad

Újlak, s végül Csatár alatt.

Kis patakok beléfutnak

Keresgélnek, kutatgatnak.

Aztán végül Pályinál

Nyugat felé visz az ár.

Bihar alatt kanyarogva

Észak felé visz az útja.

Ott elhagyja Paptamásit

Berettyó vizébe vágyik.

Baloldalról belé ömlik

Zúdul a víz, árad, ömlik.

Majd a lomha nagy vízen

Békességben megpihen.

Említésre méltó még, hogy a patak Újlak alatt futó mocsaras vize gazdag egy különleges halfajban, mégpedig a vágó csíkban.

Szárazságok idején ez a rendkívüli ellenálló képességekkel felru­há­zott halfaj úgy tud fennmaradni, hogy a buja vízinövények oltalmában el nem párolgott mélyebb mocsaras iszapba fúrja magát. Ezt követően aztán kivárja az esőzésekkel lezúduló számára igazán kedvező sáros, zavaros vizeket.

Húsa rendkívül ízletes, de az említett száraz időszakban átveszi a mocsár ízét, ilyenkor nem javasolt a fogyasztása, de aki mindenféle képen fogyasztani szeretne belőle, jobban teszi, ha egy napig tiszta vízben tartja, hogy húsa veszítse el az iszap ízét.

A patak ártere kaszálásra ritkán alkalmas, süppedő, mocsaras vidék, ugyanakkor az ártérrel határos földek minősége kiváló. Ezt a mocsaras, lápos, ugyanakkor halban gazdag vidéket választotta egykor Mén Marót kazár vezér Árpád fejedelem elől a menekülésre. Szeretnék elnézést kérni az olvasóktól, ha néha a történelmi évszámok és száraz adatok közé becsempészek egy-egy érdekességet. Teszem ezt mind­azokért, akik nem, vagy alig szeretik a történelmi események labirin­tusát, ugyanakkor szívesen olvasnak régi időkből ránk maradt különle­ges érdekességeket. Könyvemben még lesznek ilyen és ehhez hasonló történetek, ugyanakkor néhány vers is elő fog fordulni a kiadványban.

De ha már ennyire belemelegedtem az olvasóval való társalgásba le szeretném szögezni, hogy gyakran felfedezhetnek olyan írásokat is, amit már régebben olvastak. Könyvem írása közben arra törekedtem, hogy összegyűjtsem az olvasó számára mindazt a már megjelent adatbázist, amit e térség magyarságának tudni illik és tudnia kell.

Térségünk és annak társadalma sokáig el volt zárva azoktól a tudás­bázisoktól, amit sokan nagy szeretettel böngésztek volna még ifjabb korukban, de nem tehették. Ma már egyre nagyobb a hozzáférési lehetőség ezekhez az iratokhoz.

A Kösmő-patak csíkhalban gazdag vize és a térség talán egyetlen természetes körülmények között élő halfaja arra ösztökélt, hogy egy kicsit kutakodjak ezen a téren is. Utána néztem például annak is, hogy hogyan fogták egykor és hogyan fogják ma az ezzel foglalkozó halászok ezt a különlegesen mozgékony, ugyanakkor rendkívül sikamlós halfajtát.

Tegyünk hát egy kisebb kitérőt és ismerkedjünk meg a csík három fajával és e halfaj nem mindennapi fogásával.

A csíkászat

A csík fogása apjaink egyik eltűnő-félben levő foglalkozása.

Ezt a halfajt gyakran meg sem különböztetik egymástól és minde­gyiket egyszerűen csak csíknak nevezik. Egyik faja a benőtt mocsa­rakban

,pocsolyákban, erekben, de többnyire állóvizekben él, ez az úgynevezett réti csík.

Tüzetesebb vizsgálatnak kitéve kiderül, hogy a csík a lassan folyó, iszapos medrű, többé-kevésbé növényekkel benőtt patakokban is meg­található.

Azt persze senki sem sejti, hogy ez nem ugyanaz a fajta hal, mint a fent említett. Ez minden bizonnyal csakis a vágó csík lehet.

Egy másik harmadik faja is van ennek a halnak, amely a tiszta, gyors sodrású hegyi patakokban él és ez nem más, mint a kövi csík. Élőhelyei­ket tekintve ugye nem mindegy, hogy melyikről is van szó.

Miután megismertük a csík fajait, ismerjük meg azt is, hogy hogyan és mivel fogják meg ezt a gyors, sikamlós testű halat az erre a halfajra specializálódott csíkászok.

Az egyik halász e képen foglalta össze e halfaj kifogásának módsze­rét:

„- A csíkot kézzel, fazékkal, nem ritkán szitával és persze csíkkosár­ral fogják.

Ha kézzel szeretnénk elkapni, a vizet erősen fölzavarjuk, - hogy egészen sáros legyen - ez után pedig figyeljük, hogy hol kezd el lubic­kolni a víz felszínén. Ahol észrevesszük, hirtelen fazékkal alámerítünk, s a csík máris a fazékba kerül.

A csíkkosárral más módon fogják a csíkot. A kosarat szájával a vízfolyással szembe fektetik le - néha 2-3-at is egy sorba - s két oldalról a partig gátat emelnek, hogy a csík a kosarak mellett el ne csúszhasson.

A csíkkosárból időnként a csíkokat kiszedik. A kosárral való csíkászást leginkább éjjel gyakorolható.”

A legelterjedtebb fogási eszköz viszont az egyszerű, fűzfavesszőből font kosár. Nagysága változó. A térdig, esetleg derékig érő vízben a csíkra halászó jól felzavarja az iszapot, megmeríti vele a kosarat, és félig a vízben tartva átmossa rajta a sarat, így az esetleg foglyul ejtett csík a sűrűn font kosárból nem tud elmenekülni.

Beszéltük immár a csík fogásáról és bemutattam három legismertebb faját. Tettem mindezt annak érdekében, hogy e kihaló félben lévő foglalkozást rögzítsem és ismertessem azokkal, akiket érdekelnek még a letűnt korok egyes foglakozásai.

Most pedig folytassuk ott, ahol abbahagytuk. A honfoglalást követő időszakokról nem sokat tudunk, de lassan egyre több tanulmány kezd foglalkozni e települések eredetéről, elnevezéseikről és a magyarság vidékünkön történő megtelepedéséről. A most következő értekezés is olyan kutatás eredménye, ami számunkra nagy fontossággal bír."