Csatár névadója

Nagyon érdekes olvasnivalót találunk Orendt Mihály " Hegyközcsatár 800 éves " című könyvében Hegyközcsatár névadójáról.Sokan nem ismerik,nem olvasták a könyvet.A szerző,aki Bihar kutató is, olvashatóvá tette a könyvét az interneten az elib.hu-n. Idézet a könyvből :

"Ahhoz, hogy Árpád fejedelem leg­kisebb fiának Bihari Dukátusáról szóljunk pár szót, vissza kell térnünk a jelenbe és Dr. Zsolt Zsigmond név­szerkezeti kutatásából el kel olvassuk az idevágó részeket is.

A kutató szerint Árpád neve egy népetimológiai tévedés. Majd ki is fejti ezt bővebben:

Idézet: „... Nem volt Árpád személynevű fejedelmünk! De volt Szalt /a/ nevű feje­delmünk. A földrajzi- és településneveinkben megnyilvánuló rendszer arra utal, hogy az Árpád név, melyet mindeddig honfoglaló vezérünk, későbbi második fejede­lmünk személynevének tartottunk, összetett név, melyben a Pat személynév, -ar méltóságcím és -dim becéző képző rejlik. Az árpa ~ Árpád névetimológiai tévedés. Kijelenthetjük tehát, hogy a honfoglaló magyarság nem volt egynyelvű.”

Ez a nem mindennapi kijelentés sarkalt arra, hogy ezt a nagyon ifjú tudományágat, a Névszerkezeti Kutatást, szülőfalummal kapcsolatos kutatásaimnak az elejére helyezzem. Nézzük tehát a tanulmány azon részeit, melyek az általam kutatott település Csatár községre, mint ősi, Árpád-kori településre vonatkozik.

Nos, mint azt a tanulmány írója is hangsúlyozza, tételünk igazo­lásának igen nagy a jelentősége a 10. századi magyar történet további tisztázása, s az ez időben szereplő személyek - nevükkel foglalt településeik nevének etimológiája szempontjából.

Tény, hogy László Gyula és mások szerint is, foglaló őseink birto­kai­kat személynevükről nevezték, sőt - szinte törvényszerűen - valamely nevükről nevezett, nevüket viselő központi szálláshelyen temetkeztek.

A kereszténység térhódítása után pedig a nemzetségfők nagycsalád­juk temetkezési helyéül is szolgáló monostoraikat, nagycsaládjuk birtokközpontjában alapították.

A névvel foglalt szálláson temetkezés szokása oly mélyen gyökerezik népünkben, hogy a vérrokonok a harcban elesett ősöket nem egyszer több száz kilométerről is hazahozzák, hogy azok az ősök nevével foglalt földben pihenhessenek. Árpádról viszont köztudomású, hogy a Buda magyar puszta személynévvel foglalt földön temették el.

A korai Árpád korban, birtokügyben általában nem oklevéllel, hanem tanukkal igazolják, a tanuk pedig tudják, hogy a birtokot a birtokos nevéről van elnevezve, tehát ez által a birtoknév alapján következtetni lehet a birtokosra.

Ezek a szempontok megerősítik a történészeink által eddig is vallott nézetet, hogy a fejedelmek és hercegek nevéből képzett helynevek udvaruk helyét jelölik.

Nagy fejedelmünk temetkezési helye nem lehet vita tárgya, hisz nemcsak Anonymus beszélt erről, hanem ennek biztos tudatában emelte a keresztény utókor is sírja fölé Fehéregyházát: ... edificata est ecclesia, que vocatur Alba[1] -, mely az Árpádok háromszáz éves uralma alatt mindvégig nemzeti zarándokhely maradt. Hogy mi is az, ami feltétlenül megfogott e névszerkezeti kutatásban? Nézzük csak és hama­rosan megtudjuk.

Zulta, Zultam, Zulte, Zultus

Árpád és nemesei még a Dunántúl foglalása előtt elhatározzák, hogy a Duna két ága által bezárt „Nagysziget” („insula Magna”, - később „insula Sepel”) lesz a vezéri sziget. Itt születik meg később a fejedelem legkisebb fia is Szult/a/ (más néven: Zolta).

Idézet: „Csepel szigetére vonultak, ahol abban az esztendőben született Árpád vezérnek Szulta nevű fia...” - „Leuente catholice nem vixit, ideo circa

villam Toxun, ultra Danubium est sepultus ubi iacere dicitur Toxun, avus eius...” (Scriptores 344/11-14).

Szultát (Csolt) atyja - még egészen zsenge korában - eljegyezteti Mén-Marót, bihari vezér hasonlóan kiskorú lányával, később pedig újból e szigeten ülik meg a menyegzőjüket is. Mén Marót, mint azt már korábban említettem, bihari vezér, akinek leányát nőül veszi az ifjú Szulta, Árpád legkisebbik fia.

Szulta neve, ugor-magyarjaink ajkán: Csult-nak hangzik. Mivel feltehetően e hely maradhatott később is Csult központi szálláshelye, a nemzetségi szokásrend szerint itt is kellett temetkeznie.

Szerencsénkre fiáról, Taksony-ról a hagyományok révén tudjuk is, hogy a Csepel-szigetet alkotó keleti Duna-ág mindkét partjára terjedő Taksony névvel birtokba vett földön temették el.

Nem tudjuk azonban, hogy hol? Nézzük tehát, miért viselte Szulta fejedelem temetkezési helye évszázadokig a Csult ~ Csút nevet és miért viseli Taksony fejedelem temetkezési helye még ma is a Taksony nevet?

Tudjuk, hogy Szulta menyegzője után a második évben Mén-Marót fiú-utód nélkül hal meg és egész uradalmát vejére, Szultára hagyja, vagyis ettől az időtől számítjuk Szulta bihari dukátusát.[1]

Árpád úgy rendelkezik, hogy őt halála után legkisebb fia kövesse majd a fejedelmi székben, ezért Magyarország főurait és vitézeit meg­esketi, Szultát pedig nagy tisztességgel vezérré emelteti. Ettől kezdve Szulta neve immár Szaltár ~ Csult úr lesz.

907-ben Árpád bekövetkezett halála után fia, Szulta követi is őt a fejedelmi székben. Idézet: „Successit ei filius suus Zulta”[2] - Szulta neve tehát most már: Ár Szalt ~ Kor Csult.

Dél-Biharban Árpád község közvetlen szomszédságában Szal/n/ta (Szalonta), feltétlenül ennek a dukátusnak az emléke, a Szalta, Árpád legkisebb fiának puszta személyneve. Ő tehát itt, szintén szállást foglalt magának.

Dukátusát bizonyító, méltóságcímmel kapcsolt személynevét ott találjuk meg, ahol annak lennie kell. Idézet: ... közvetlenül Bihar, Mén-Marót egykori földvára, szállásvára mellett, hol már a 13. századból írásos adatunk van Csatárról, mely Szulta türk-magyar személynevét, s ehhez kapcsolt türk-magyar méltóságnevét őrizte meg korunk számára.

Szalt ~ Czalt ár, mely némi népetimológiával lett Csatár, s e tényt bőven bizonyítja, hogy a fennmaradt legrégibb adat (1213-ból) Catar-nak írja a nevet! Előző neve tehát Calt-ar volt!

A településnevek etimológiájában a földrajzi nevek rendszerének feltétlenül van olyan bizonyító ereje, mint a történelmi hagyomá­nyoknak, illetve a nyelvészeti analógiák tanulmányozásának.

Amint a földrajzi nevek rendszerének kutatása eléri a tudományos színvonalat, ez közismert is válik. Gondolom, most aki olvassa jelen soraimat, felszisszen, létezik? Ilyen ősi és híres a község, ahol lakom és ahol őseim is éltek?

Igen nagy a valószínűsége, hogy ez az igazság, legalább is addig, amíg ezt kézzelfoghatóan leletekkel meg nem cáfolják történészeink, addig ennek a bizonyításnak a legvalószínűbb az eredetisége.

Forrásanyagok tárháza bizonyítja, hogy a település eredete való­színűsíthetően árpád-kori (1213: v. Catar, 1291/4. v. Scathar. V. 330. §. 155. l. és Mány. 1926, 357. l., ín Catar u.o. 358. l., ma Hegyközcsatár).

Immár ez teljes egészében bizonyítottnak tűnik.

Messzemenően sem állíthatjuk viszont, hogy valamennyi Csatár - Csolt-úr, Csalt-ár - nevével hozandó kapcsolatba, de ezek után úgy tűnik, hogy a település nevének eredetét, a pajzsgyártók közé sem lehet egyértelműen besorolni.

A kutató történelmi írásos bizonyítékok nélkül, kísérli meg a - Csult úr - Csolt ar - Csata ár - Csatár - fejlődésláncot kiépíteni.

Ezzel párhuzamosan egy másik területet is górcső alá vesz, még­pedig az egykori Bihar vármegye, ma Romániához tarozó részén, az Érmelléken, Székelyhíd közelében feltűnő települést. Itt szintén feltűnik egy Alba (Albis) és egy Csatár (később Oláhcsatár) nevű község.

Ez a Csatár nevű település, írásainkban már igen korán, 1208-ban szerepel. Akkor „villa Star” a neve. Igen korai ez az adat, de nyelvé­szetileg legfeljebb annyit bizonyít, hogy a helynévnek semmi köze a pajzsgyártókhoz valamint, hogy a Csatár névben is azonos funkciójú az „s” (Solt!), és a „cs” (Csolt).

A „csatár” értelmezéshez, mint „harcoló gyalogos katona”, már azért sem lehet semmi köze, mert az 1858-as térképen a település neve Oláh-Csátar p., azaz az előtagot még ekkor nyújtva ejtették.

A Solt ~ Csolt nevet mások, későbbi századokban élő, kisebb rangú személyek is viselték, s így csak az dönti el egy Solt ~ Csolt helynév vezéri vagy fejedelmi eredetét, ha az egyrészt az ur~ár méltóságcímmel is kapcsolva van, másrészt olyan környezetben jelenik meg, mely környezet többi településnevével (l. bihari Csátar) egyenesen utal Solt ~ Csolt rangjára, méltóságára és Árpád-nemzetségi származására.

Hogy, miképpen lehet egy névről véleményt nyilvánítani anélkül, hogy történeti adatait, környezetét, településrendjét megvizsgáltuk volna? Úgy tűnik, hogy e-képen.

Sokszor helytörténeti monográfiák, nem egyszer tudományos írások törlik el történelmünkből egyes ősünk, mint pl. Csaatar gyula[1] nevének emlékét, s kreálnak belőle „pajzsgyártót”.

Dr. Zsolt Zsigmond névetimológiai kutatómunkája nélkül talán sohasem tudjuk meg, hogy e település éppen a honfoglaló Árpád vezér legkisebb fiáról kapta nevét.

Gondoljunk hát rá meleg szívvel úgy, mint Szultára, Zoltára, vagy éppen, Csoltra, aki később Csolt úr lett.

Korábban már említettem, hogy a magyarok Árpád fejedelemmel az élükön utolsó nagy csatájukat 907 júliusában vívták.

Ez időtől kezdve számíthatjuk az Árpád-ház megjelenését és haladhatunk tovább a történelem ösvényein, kutatva magyarságunk, illetve szűkebb hazánk után.

930 táján Ibn Ruszta a 982-983 között készült Hudúd al-álam c. arab munkájában Árpád népét „madzsar”-nak nevezi. Ez az első olyan feljegyzés, amely a magyarokat nevén nevezi."

---