A Kösmő-patak és környéke.

Orendt Mihály Bihar kutató részletes képet ad a Kösmő-patak és környékéről.Megvilágítja a patak történetét a " Hegyközcsatár 800 éves című könyvében,mely olvasható az elib.hu-n.Idézet a könyvből :

"Tegyünk most egy kis kitérőt és térjünk vissza az Ygfon erdejéhez, Mezőbottyán erdőségeihez, ahonnan voltaképpen a Kösmő-patak forrása ered. Két másik forrás is ered ebben a térségben, mégpedig Sitervölgy két oldalán, melyek ugyancsak kisebb patakok formájában egyesülnek a fő ággal.

A későbbiekben Hegyközújlak alatt további három forrás vize gazdagítja a patakot. Az egyik a hegyközszáldobágyi erdőségből ered, majd az említett település másik két forrásvizével egyesülve Hegyköz­pályi határában a Kösmő baloldalába fut.

A korábbi feljegyzések ezeket a forrásokat magával a Kösmő-patak­kal, azonosítják, ami természetesen nem valós, hisz az már jóval fentebb önálló patakként dominál. A fent említett települések hegyi patakjai már csak a patak táplálásában játszanak szerepet.

A Kösmő választó szerepet tölt be az Ygfon erdő és a későbbi Hegyközújlaki dombság között. Területválasztó szerepe érvényesül a majdani Pályi és Bihar községek területei között is.

Hegyközcsatárból az Őr-hegy alatt futó kis patak, dél-délnyugatra tartva a falu alatt, jobbról ömlik belé. A Kösmő-patak ugyanakkor fontos szerepet tölt be a térség mezőgazdaságában is.

A dombokról lezúduló esővizeket hivatott levezetni Bihar irányába, majd a település alatt futva Paptamásinál a Berettyó folyó bal oldalába ömlik.

Honnan jő a Kösmő patak?

Orendt Mihály verse

Sitervölgyét veszi közre

Két kis forrás, két erecske.

Csörgedeznek, meg-megállnak

Nekimennek a világnak.

Falu alatt egybe futnak

Egyesülnek, meg-megbújnak.

Tekeregnek, kanyarognak

Fergeságnál dél-nyugatnak.

Keletről egy újabb patak

Butyi Pálnál belé szalad.

Most már hárman futnak tova

Sebesen, mint Szent Pál lova. 

Ágostonnál forrás ered

Délnek fordul, majd tekereg.

Leszalad az erdőszélre

Kösmő patak fut is véle.

Nád és sás a vizet szűri

Víz sodrását vígan tűri.

Vágó csík úszik az árral

Szitakötő vígan szárnyal.

Erdő szélén szénaboglya

Száraz füvét összefogja.

Kösmő patak tovaszalad

Újlak, s végül Csatár alatt.

Kis patakok beléfutnak

Keresgélnek, kutatgatnak.

Aztán végül Pályinál

Nyugat felé visz az ár.

Bihar alatt kanyarogva

Észak felé visz az útja.

Ott elhagyja Paptamásit

Berettyó vizébe vágyik.

Baloldalról belé ömlik

Zúdul a víz, árad, ömlik.

Majd a lomha nagy vízen

Békességben megpihen.

Említésre méltó még, hogy a patak Újlak alatt futó mocsaras vize gazdag egy különleges halfajban, mégpedig a vágó csíkban.

Szárazságok idején ez a rendkívüli ellenálló képességekkel felru­há­zott halfaj úgy tud fennmaradni, hogy a buja vízinövények oltalmában el nem párolgott mélyebb mocsaras iszapba fúrja magát. Ezt követően aztán kivárja az esőzésekkel lezúduló számára igazán kedvező sáros, zavaros vizeket.

Húsa rendkívül ízletes, de az említett száraz időszakban átveszi a mocsár ízét, ilyenkor nem javasolt a fogyasztása, de aki mindenféle képen fogyasztani szeretne belőle, jobban teszi, ha egy napig tiszta vízben tartja, hogy húsa veszítse el az iszap ízét.

A patak ártere kaszálásra ritkán alkalmas, süppedő, mocsaras vidék, ugyanakkor az ártérrel határos földek minősége kiváló. Ezt a mocsaras, lápos, ugyanakkor halban gazdag vidéket választotta egykor Mén Marót kazár vezér Árpád fejedelem elől a menekülésre. Szeretnék elnézést kérni az olvasóktól, ha néha a történelmi évszámok és száraz adatok közé becsempészek egy-egy érdekességet. Teszem ezt mind­azokért, akik nem, vagy alig szeretik a történelmi események labirin­tusát, ugyanakkor szívesen olvasnak régi időkből ránk maradt különle­ges érdekességeket. Könyvemben még lesznek ilyen és ehhez hasonló történetek, ugyanakkor néhány vers is elő fog fordulni a kiadványban.

De ha már ennyire belemelegedtem az olvasóval való társalgásba le szeretném szögezni, hogy gyakran felfedezhetnek olyan írásokat is, amit már régebben olvastak. Könyvem írása közben arra törekedtem, hogy összegyűjtsem az olvasó számára mindazt a már megjelent adatbázist, amit e térség magyarságának tudni illik és tudnia kell.

Térségünk és annak társadalma sokáig el volt zárva azoktól a tudás­bázisoktól, amit sokan nagy szeretettel böngésztek volna még ifjabb korukban, de nem tehették. Ma már egyre nagyobb a hozzáférési lehetőség ezekhez az iratokhoz.

A Kösmő-patak csíkhalban gazdag vize és a térség talán egyetlen természetes körülmények között élő halfaja arra ösztökélt, hogy egy kicsit kutakodjak ezen a téren is. Utána néztem például annak is, hogy hogyan fogták egykor és hogyan fogják ma az ezzel foglalkozó halászok ezt a különlegesen mozgékony, ugyanakkor rendkívül sikamlós halfajtát.

Tegyünk hát egy kisebb kitérőt és ismerkedjünk meg a csík három fajával és e halfaj nem mindennapi fogásával.

A csíkászat

A csík fogása apjaink egyik eltűnő-félben levő foglalkozása.

Ezt a halfajt gyakran meg sem különböztetik egymástól és minde­gyiket egyszerűen csak csíknak nevezik. Egyik faja a benőtt mocsa­rakban

,pocsolyákban, erekben, de többnyire állóvizekben él, ez az úgynevezett réti csík.

Tüzetesebb vizsgálatnak kitéve kiderül, hogy a csík a lassan folyó, iszapos medrű, többé-kevésbé növényekkel benőtt patakokban is meg­található.

Azt persze senki sem sejti, hogy ez nem ugyanaz a fajta hal, mint a fent említett. Ez minden bizonnyal csakis a vágó csík lehet.

Egy másik harmadik faja is van ennek a halnak, amely a tiszta, gyors sodrású hegyi patakokban él és ez nem más, mint a kövi csík. Élőhelyei­ket tekintve ugye nem mindegy, hogy melyikről is van szó.

Miután megismertük a csík fajait, ismerjük meg azt is, hogy hogyan és mivel fogják meg ezt a gyors, sikamlós testű halat az erre a halfajra specializálódott csíkászok.

Az egyik halász e képen foglalta össze e halfaj kifogásának módsze­rét:

„- A csíkot kézzel, fazékkal, nem ritkán szitával és persze csíkkosár­ral fogják.

Ha kézzel szeretnénk elkapni, a vizet erősen fölzavarjuk, - hogy egészen sáros legyen - ez után pedig figyeljük, hogy hol kezd el lubic­kolni a víz felszínén. Ahol észrevesszük, hirtelen fazékkal alámerítünk, s a csík máris a fazékba kerül.

A csíkkosárral más módon fogják a csíkot. A kosarat szájával a vízfolyással szembe fektetik le - néha 2-3-at is egy sorba - s két oldalról a partig gátat emelnek, hogy a csík a kosarak mellett el ne csúszhasson.

A csíkkosárból időnként a csíkokat kiszedik. A kosárral való csíkászást leginkább éjjel gyakorolható.”

A legelterjedtebb fogási eszköz viszont az egyszerű, fűzfavesszőből font kosár. Nagysága változó. A térdig, esetleg derékig érő vízben a csíkra halászó jól felzavarja az iszapot, megmeríti vele a kosarat, és félig a vízben tartva átmossa rajta a sarat, így az esetleg foglyul ejtett csík a sűrűn font kosárból nem tud elmenekülni.

Beszéltük immár a csík fogásáról és bemutattam három legismertebb faját. Tettem mindezt annak érdekében, hogy e kihaló félben lévő foglalkozást rögzítsem és ismertessem azokkal, akiket érdekelnek még a letűnt korok egyes foglakozásai.

Most pedig folytassuk ott, ahol abbahagytuk. A honfoglalást követő időszakokról nem sokat tudunk, de lassan egyre több tanulmány kezd foglalkozni e települések eredetéről, elnevezéseikről és a magyarság vidékünkön történő megtelepedéséről. A most következő értekezés is olyan kutatás eredménye, ami számunkra nagy fontossággal bír."