2015. május 9., szombat

Ki volt Dr. Sándorffi József ?

A Bihari Hegyköz egyik híres szülöttje, Hegyközújlakon született Dr. Sándorffi József volt.Ki volt? A Wikipédián ezt olvassuk : "orvosdoktor, megyei főorvos, költő, lapszerkesztő, mecénás."Születése és halála : "Hegyközújlak, Bihar megye, 1767. április 20. – Nagyvárad, 1824. november 30."
  
Dr. Sándorffi József.Forrás : facebook.com 

 Ezt olvashatjuk az életéről :" Hegyközújlakon született, ahol apja, Sándorffi Péter református lelkész volt, aki fiát előbb Váradra, majd Debrecenbe vitte taníttatni. Midőn a gimnáziumot és bölcseletet elvégezte, orvosi pályára határozta el magát. Az orvosi tudományok elsajátítása végett Bécsbe ment, ahol tanulmányai mellett minden alkalmat fölhasznált, hogy a magyar nyelvnek ezen újraébredése korszakában megismerkedjék azokkal a Bécsben élő magyar írókkal, akik a XVIII. század utolsó tizedében legtöbbet tettek a magyar irodalom felvirágzására; ő maga is verseket írt az ottani magyar hírlapokba, a magyar nemzeti nyelvet, öltözetet, hazafiságot magasztalva s minden sorában a hazafiságot dicsőítve. Orvosi oklevele elnyerése után Bécsben volt gyakorló orvos. 1798-ban a jenai mineralogiai társaság tagjának választotta. 1802-ben az Orvosi és Gazdasági Tudósítások című folyóiratra hirdetett előfizetést, melyből 1803 elején már néhány ív meg is jelent. Azonban 1804 júniusában Bihar megyében rendes megyei orvosnak kinevezték 600 forint évi fizetéssel és ekkor Nagyváradra költözött. 1805-ben Bihar megye rendei táblabíróvá választották. Ekkor írta Sándorffi gróf Rhédey installációjára A bakter című költeményét, mely arról nevezetes, hogy mindazon versek között, melyeket valaha poéták írtak, ez volt a legfényesebben, ugyanis 10 000 forinttal jutalmazva. (Kivonatát K. Nagy Sándor közli.) Sándorffi igen népszerű ember volt, nemcsak gyógyítani hordták szerteszét a megyében, hanem boldog volt az a szülő, aki megnyerhette gyermekének keresztapjául és Sándorffi ritkán utasította vissza az ilyen «megtiszteltetést». Nemes jellemét bizonyítja azon tette, hogy midőn őt a sors magasra emelte, gondoskodott arról, hogy a papok árvái és özvegyei némi segélyhez juthassanak szomorú sorsukban; e célból fölállította a «Pap-özvegy és gyámintézetet», alapul adván erre a bihari református egyházmegyének 260 rénes forintot. Aki ily sokat tett a társadalomért, aki így rajongott a nemzetiségért, az nem maradhatott közönyös a magyar színészet iránt, mely akkor leghatalmasabb eszköz volt a művelődés és magyar nyelv terjesztésére. Mindjárt pályája kezdetén kimutatta rokonszenvét a színészet iránt, az 1813. évtől kezdve egész haláláig hivatalán és orvosi gyakorlatain kívül egészen annak szentelte életét. Gulácsi Antaltól, aki ekkor a színész társaságot vezette, átvette a színtársaságot összes felszereléseivel; az 1814. február 1-jén kötött szerződés szerint Sándorffi 1280 rénes forintot fizetett a jogért és felszerelésért; az egész könyvtárban 80 kötetet, vagyis 300 színdarabot talált; megszerezte gróf Waldstein Emanueltől, a gróf Károlyi árvák teljhatalmazottjától, azon teátrumi készületeket is, melyeket a gróf már előbb Debrecennek átengedett. 1818. október 28-án megvette Sándorffi gróf Rhédey Lajostól a nagypiaci házát és ettől kezdve ott tartattak a színi előadások. Sándorffi a szinésztársaságot fölváltva Debrecenben is játszatta, mégis sokat kellett küzdenie a mostoha viszonyokkal, úgy hogy midőn 1821-ig a színtársaság javára már 32 659 forint 53 koronát adogatott ki és több mint 88 000 forint értékű vagyonát a közjóra áldozta, zilált anyagi viszonyok közé jutott, de máskülönben el is betegesedett. 1824 júliusában a színügy vezetését a híres Beőthy Ödönnek kínálta 2500 forintért az összes fölszereléssel együtt; de Beőthy Ödön nem fogadta el. Sándorffi még azon év november 30-án meghalt Nagyváradon. (Sírkő-feliratát K. Nagy Sándor közli.)"
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Dr. Sándorffi Józsefről Orendt Mihály helytörténész írt egy részletes cikket,melyet elolvashat a hegykozcsatar.lapunk.hu-n ' 

 
Forrás : facebook.com 

Dr. Sándorffi Józsefről olvashatunk a Hegyközújlak - Uileacu de Munte Facebook oldalon a következőket : 
1763-ban került Hegyközújlakra Sándorffi Péter, református lelkész egészen 1781-ig szolgált itt igen szerény körülmények között. Nemesi cimét II. Ferdinánd magyar királytól kapta még 1634-ben.
1765 április 20.-án, 250 évvel ezelőtt, született Sándorffi József. Éles eszével hamar felhivta magára a figyelmet és a nehéz anyagi körülmények dacára, apja Nagyváradon majd a debreceni Református Kollégiumban tanitatta. 1792-től Bécsbe ment orvosi tudományokat elsajátitani. Az „Új Bétsi Magyar Múzsa” című folyóiratban jelennek meg irásai. Leghiresebb költeményei közzé tartozik az „Eleven Lefestése a Magyar Nemzetnek”, ami sajátos és hazafias stilussal rendelkezik. Kazinczy Ferencz egyenesen „sándorffyzmus”-nak nevezi ezt a példátlan „szembe-dicsérést” és a mértéktelen önbizalmat ami e versből árad. Egyébként Kazinczy fájós kezét is kezelte sikeresen:
„Hogy Derék nemzet a magyar, és soknál elébb-való,
Mindég való volt e mondás mindég is marad való.”
A másik hires költeményét a „Poétai Botániká”-t, a bécsi királyi kertben található páratlan szépségű pálmák ihlették:
„A Poéták szerentsétlen
Adónisoknak vére
Juttatta a' Füvészeket a'
Szép Anemónére
Ugyan akkor, a' tövistől megszúrt
Vénus' lábának
Elfolytt vére adta a' szép piross
Szint a' Ró'sának.
Herkules a’ Junó tejét ha ki nem
Pökte volna:
Se Linné, se Jacquin; Fejér
Liliomról nem szólna."
Az orvosi oklevél megszerzése után Bécsben lesz gyakorló „Orvos Doctor” és a „Bétsi Orvosi Kar” tagja. Hivatását kötelességtudóan végezte és nagy hangsúlyt fektetett a betegségek megelőzésére is. Orvosi jellegű irásai jelentek meg a „Magyar Kurirban” és a „Magyar Hirmondóban” aminek ő maga is társszerkesztője volt.
1800 augusztus 3.-án egy 25 éves fiatalasszonyon végrehajtott sikeres újraélesztéssel tette magát hiressé, amit egy követségi tanácsos, látott és örökitett meg.
1803-ban saját folyóiratot jelentetett meg „Orvosi és Gazdasági Tudósitások” cimmel. Sajnos csupán három lapszám jelent meg. Az elsőben részletesen ir a marha dögvészről, annak kezeléséről, gyógyitásáról és a megelőzéséről. Jótanácsokkal látja el benne a gazdákat a jószágtartásról. A második szám a földművelésről, kezelési fortélyokról, a mezei gazdálkodás mesterségről szól. Az utolsó, rövid lap a hires orvosi érvágás veszélyére hivja fel a figyelmet, terhes asszonyok esetében, de ir a „krumpliviz” szappanhelyettesitő lehetőségéről, valamint Dr. Földi János természetrajzi irásairól.
1804-ben Nagyváradra költözik, mert kinevezik „Rendes Megyei Orvos”- nak. Egy év múlva „Rendes Táblabiró”- nak is választják.
1806 június 18.-án az újonann felépült „közkorház” orvosigazgatói feladatait vállalja magára, mindenféle fizetség nélkül. Ez az épület jelenleg a nagyváradi járványkorháznak ad otthont a „Crişul” nagyáruházzal szemben. Gyógyitani hordták az egész vármegyében, terhesgondozást is végzett valamint a szüléseknél is bábáskodott. Sokan felkérték, legyen az újszülött keresztapja, amit nagy örömmel elvállalt. Létre hozta a „Pap-Özvegy és Árvák Gyámintézet”-et, hogy tudja támogatni a rászorulókat.
Csokonai Vitéz Mihály kezelőorvosaként és barátjaként is ismerhetjük több forrásból. A költő, Gróf Rhédey Lajos feleségének temetésén betegedett meg Nagyváradon és haláláig Sándorffi kezelte. „Tüdőgyulladásomról” cimű versében ir orvosáról, barátjáról:
„De te repülsz? mind tünnek, -mennek-
Minő derülés ez, nagy ég,
Sándorffym űl ágyamnál... s ennek
Köszönhetem, hogy élek még?
Zendűlj, ekhózz, esti csendesség!
A hála engem dalra ránt.
Telj bé, kettős szent kötelesség,
Az orvos és barát eránt!”
1813-tól, Ady Endre szerint, Sándorffi „nagy szinészmentor” lett, Nagyváradon pedig kezdetét veszi a „Sándorffy korszak”. Ajándékul kéri és kapja Waldstein Emanuel gróftól, a Károlyi árvák gyámjától, a használaton kívül álló nagykárolyi kastélyszínház teljes felszerelését. Megveszi Gulátsi Antaltól a debreceni szinház „theátrumi készülékeit” és végül Rhédey gróf nagypiaci házát, ahol aztán magyar, román és német nyelven tartottak előadásokat, szerződtette Ruzicska György zeneszerzőt karnagynak. Megalapozta a nagyváradi szinjátszás jövőjét.
1820 szeptemberében Bihar Vármegye Főorvosaként megszavaztatta Debrecen város tanácsával, hogy a „Váradi Fördők”-höz hasonlóan, Debrecenben is nyissanak „Feredőházat”. Néhány éven belül a „Magyar Királyi Kamara” jóváhagyásával megépült a debreceni Nagyerdőben. Napjainkban a „Nagyerdei Vigadó” néven működik a létesitmény.
A református egyházzal is nagyon jó kapcsolatot ápolt, hisz haláláig példamutató prezsbiter volt, elkötelezetten támogatta egyházát, az Olaszi egyházközséget. Lassan teljes vagyonát a közjóra áldozta. Szeretett szinházát is megpróbálta eladni Beöthy Ödönnek sikertelenül. Megbetegedett, de még igy is gyógyitani járt. Bizonyiték rá a halála előtt néhány nappal készült festmény, amin receptet ir egy betegének.
A nagyváradi református egyház halotti anyakönyve bejegyzése szerint: „1824 november 30. Főorvos és táblabíró tekintetes Sándorfi József úr feleségének Edelmann Anna asszonynak és az egész publicumnak fájdalmára meghalt tüdőgyulladásban." Sirja a Nagyvárad-Őssi kistemetőben volt, ami az iparosodás áldozatává vált. Ide épitették az „Înfrăţirea” szerszámgépgyárat. Az egyetlen kézzelfogható emlék, a sirköve amit több mint 90 éve őriznek a Nagyvárad-Olaszi református templom udvarán.
Születésének 250. évfordulóján emelt fővel állhatunk meg emlékezni a nemes lelkű Dr. Sándorffi József, „Orvos Doctor”-ra. Ugyanakkor fejet hajtva kell tisztelgjünk példa értékű élete és munkássága, önzetlen segitő készsége és önfeláldozó tenni akarása előtt. Büszkén vállalhatjuk fel, hogy Hegyközújlakról indult ez a sokoldalú nemes lelkű ember és teljes életét nemzetének szolgálatába állitotta.
Forrás : facebook.com 

A Magyar Életrajzi Lexikon ezt írja : " Sándorffi József (Hegyközújlak, 1767. ápr. 20.Nagyvárad, 1824. nov. 30.): orvos, a nagyváradi színészet mecénása. Orvosi oklevelét Bécsben szerezte, majd ott volt gyakorló orvos. 1804-től mint Bihar vm.-i orvos Nagyváradon élt, ahol nemcsak mint orvos, hanem mint emberbarát és a színészet pártfogója is népszerűségnek örvendett. A papok özvegyei és árvái segélyezésére gyámintézetet alapított. Nagyváradon színházat építtetett. Költeményeket is írt. – Irod. K. Nagy Sándor: A váradi színészet története 1799 – 1884 (Nagyvárad, 1884). – Szi. Vas Gereben: A nemzet napszámosai (Pest, 1857)." 
Forrás : mek.oszk.hu


Batári Gyula cikkét olvashatja a orvostortenet.hu-n.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése