Bankett 1972-ben

Hegyközcsatári pedagógusok (60-70-80-as évek)

Balról jobbra: Balázsné Szabó Mária (Mezőgazdaságtan, Biológia 1964-1986), Kéry Ildikó (Magyar nyelv és irodalom 1963-1998), Fucskó László (Történelem, Földrajz 1961-1980), Berekméri László (Történelem 1972-1983), Facsar József (Román nyelv és irodalom 1973-1985), Bayer Elemér (Fizika, Kémia, Biológia 1961-1986), Balogh Botond (Matematika, 1972-2000).  

A fenti képen nem szereplő tanárok:

Dallos Lóránt (orosz nyelv és irodalom 1963-1999), Bihariné Borbás Mária (Testnevelés, 1973-1979). Éles Béla tanító (Ének, Matematika, 1961-1992). Korda Gizella (Magyar nyelv és irodalom 1973-1975). Balázs László (Román nyelv és irodalom, 1965-1970), Stórer József (Matematika 1969-1973 - 1982-1984).

Forrás : hegykozcsatar.lapunk.hu 

1972-ben elvégeztük a nyolc általános iskolát Hegyközcsatárban. Nagy volt az öröm és a feszültség az osztályban.Az osztályfőnöknő Balázs Mária bejelentette,lesz bankett a kultúrotthonban.Ünneplő ruhában kellett megjelenni szombat délután.Ha jól emlékszem a szülők és nagyszülők jelen lehettek a bankett első részében.Az is meg volt mondva,hogy táncolni fogunk. Mi,fiúk nem nagyon örvendtünk,mert nem ingen tudtunk táncolni.Pontosabban kifejezve,néhány tánc alaplépéseit tudtuk.

Elérkezett június 17-e.Meg volt az utolsó kicsengetés.Mi a régi iskolában jártuk ki a nyolc osztályt,vagyis a központban mentünk mindegyik osztályba elköszönni.Milyen volt az utolsó kicsengetés?Megható,és mindegyikőnk szemében megjelentek a könnycseppek. Tudtuk, nagy lépést teszünk az életben. 

Izgatottan mentünk a bankettre,mert még hasonló eseményen nem voltunk,csak akinek voltak nagyobb testvéreik,azoknak voltak élményeik.A bankett első résében nagyon jól éreztük magunkat. Balázs Mária osztályfőnöknő szünetet rendelt el,és bejelentette, hamarosan kezdődik a tánc.Nagyon feszengve éreztem magam, mert alig tudtam táncolni.Mi fiúk,ott álltunk a kultúrházban a lányok előtt lesütött szemmel.Kellett volna néhány lépést tennünk a lányok felé,és felkérni őket egy-két táncra.Lábammal mozdulni sem tudtam,mintha a " földbe gyökerezett a lábam ".Teljesen leblokkoltam.A sírás környékezett,mert ezt a szégyent nem tudtam elviselni.A helyzetet Balázs Mária osztályfőnöknő,Kéry Ildikó és Bihari Mária tanárnők mentették meg,mert ők kértek fel bennünket egy táncra.Ez egy kicsit felélénkített bennünket,mert lett egy kis bátorságunk.A lányok alig várták a felkérést,és örömmel jöttek velünk táncolni,még ha eltévesztettük a tánclépéseket.

Fellélegeztünk amikor Balázs Mária bejelentette,szünet lesz.Mi fiúk kimentünk az udvarra.Azt nem tudom ki volt aki megemlítette,hogy mindjárt kezdődik a román-olasz barátságos labdarúgó mérkőzés.

-Hol nézzük meg? -tettük fel a kérdést.

Az egyik lehetőség Farkas bácsi volt,aki közel lakott a kultúrházhoz,ráadásul volt tévéjük is.Bementünk,és nagyon szépen megkértük Farkas bácsit,hogy nézzük meg a meccset. Farkas bácsira meghatódva tudok gondolni,mert nagyon szeretett minket.Az egyetlen gond volt,nem volt 15 ülőhely.Ezt mi nem bántuk,mert egy széken ketten is ültünk.A lényeg : láthattuk az 1:1-re végződött meccset.nagy örömünkre az olaszoknak a marosvásárhelyi Hajnal Gyula lőtte a gólt.

Mi történt a banketten?A tanárok elkezdtek minket keresni,de nem találtak meg.Rosszra gondoltak,ezért mindenkit riasztottak,hogy keressenek meg.Véletlenül egy osztálytársunk mondta el,hogy látott bennünket Farkas bácsihoz bemenni.Farkas bácsiék a mostani Café Bar épületében laktak.A tanárok bejöttek,és látták,hogy nincs nagy baj,mert a televízió előtt ültünk  mindannyian.Nem kiabáltak ránk,hanem megvárták az utolsó sípszót.A meccs után visszamentünk a kultúrházba,folytatva a bankettet,mely éjfél körül fejeződött be.A tanárok felügyeletével mindenki haza ment.Autóval azokat is elvitték,akik más falúban laktak.Akkor még nem tudtuk,hogy lassan belépünk a felnőttkorba.Hamarosan megváltozott az életünk,mert következett a kilencedik osztály,vagy az inasiskola.

2016 írunk.Létezik,hogy ennyire eltelt az idő ?Szinte két hét még és vissza fogok emlékezni az 1972-es bankettre,mely 44 éve volt.A bankett után találkoztunk ugyan,de nem tartottuk meg az évfordulókat.Miért?Nem tudom.Talán nem volt aki megszervezze. A mi generációnknak nem volt megadva a lehetőség,hogy azt tegyük amihez értünk,vagy szeretünk.Az osztályunk többsége munkás lett,de néhány társunknak sikerült "feljebb" kerülni az életbe.Miért jutott eszembe?Mert a ballagás időszakát éljük.Két év múlva a fiam ballagásán fogok részt venni.Személyesen sokat köszönhetek a csatári tanári karnak,mert embert " faragtak" belőlem.Hálás lehetek nekik,mert nagyobb jól bántak velem.Mit mondhatok ? KÖSZÖNÖM ...

Megírtam ez a visszaemlékezést,mert lehet néhányan olvassák,és ki fogják bővíteni ezt a bejegyzést ' 

Az életnek van egy olyan helyzete,melyen mindenkinek át kell esni.Ez a halál.Nem szeretném dramatizálni a helyzetet,sajnos három osztálytársunk nincs köztünk.Név szerint megemlítem őket.Hegyközcsatárból Kolozsi Zoltán és Mészáros Imre,valamint Tóttelekről Furmann Gyula nem képezi az osztálylétszámot.A feltámadás reményében mondom : Nyugodjanak békében '

Még mielőtt könny szökne a szemembe, az Arizóna államban élő egykori osztályfőnöknőnk Balázs Máriának jelentem : az osztály létszáma,három kivételével teljes ...

A bejegyzést írta : Németi Károly ,a hegyközcsatári általános iskola volt tanulója