Orendt Mihály : Hegyközcsatár 800 éves - Előszó

 Orendt Mihály : Hegyközcsatár 800 éves című könyv fedele.Forrás : hegykozcsatar.lapunk.hu

 Orendt Mihály megírta Hegyközcsatár 800 éves történetét,mely a község 800 éves fennállásának ünnepén jelent meg.Mi,akik jelen voltunk,vehettünk néhány könyvet a szerző dedikálásával.Felemelő érzés volt részt venni az ünnepségen,mert megemlékezhettünk az elődeinkről.Kiemelkedő esemény volt amikor sorban álltunk a könyvért.Orendt Mihály sok időt és energiát szentelt a könyv megírásához.Az eredmény,egy könnyen érthető könyv lett.Voltak,kik segítették a szerzőt könyvének megírásához.Kik voltak?

Tóth Zsigmond-Béla
Hegyközcsatár Polgármesteri Hivatala
Hegyközcsatár. Református Egyházközség Lelkészi Hivatala
Debreceni Egyetemi Könyvtár
Debreceni Levéltár

Számomra nagyon értékes Orendt Mihály helytörténeti könyve,mert végre jobban megismerhetem a szülőföldem történetét.A stílusa és nyelvezete könnyen érthető.Ha elolvassa a könyvet,megérezheti ,olyan írta a könyvet, aki nagyon szereti Hegyközcsatárt.Orendt Mihály Debrecenben él már 26 éve,de a szülőföldje iránti szeretete arra ösztönözte,hogy adatokat gyűjtsön,rendezze,majd megírja a könyvet.Mennyibe került?Nem pénzre gondolok,hanem időre,erőfeszítésre.Álma megvalósult,és ott voltunk,vettük a könyvet.A könyvet elkezdtem olvasni,szinte nem tudtam letenni.Orendt Mihály magával rántott a szülőföld iránti szeretetével.Sokat köszönhetek neki,mert irányt mutatott.Miért dicsérem Orendt Mihályt?Nem csak mint régi barát,de mint Bihar kutató,segített elindulnom a szülőföld kutatásban.Köszönet a könyvért.További sikereket kívánok Orendt Mihálynak '

Németi Károly

Előszó

"E könyv megírása nem csak az én érdemem, kö­szönet illeti érte tanáraimat, szüleimet, nagyszüleimet és nem utolsó sorban kedves barátaimat, ismerőseimet, akik számos történettel gazdagították e kiadványt.

Mindig büszke voltam arra, hogy magyarnak szü­let­tem, legyenek hát rá büszke önök is, önök, akik kezük­be veszik könyvemet. Mi magyarok ugyanis olyan ősök­től származunk, akiket semmi esetre sem kell szégyellni, csakis büszkék lehetünk rájuk.

Szabadságunkért harcoló, becsületes nemzet a miénk. Ezt a büszke­séget, ezt a becsületességet vérvonalunk és génjeink által örököltük tőlük. Ha ezekkel az értékekkel jól sáfárkodunk, minden bizonnyal gazdag emberré tehet bennünket. Nem anyagiakban leszünk tőle gazdagok, lelkiekben viszont minden bizonnyal azokká válunk.

Vigyázzunk hát ezekre a kincsekre, ezekre az értékekre. Ápoljuk a nemzeti öntudatot és őrizzük meg szívünkben a becsületet, mert e kapott hagyatékok hiányában elveszítjük önmagunkat és soha többé nem leszünk már olyanok, mint amilyenek voltunk.

Híres elődeink megharcoltak a földért, amin élünk, amin lépkedünk és nem egyszer adták vérüket értünk és jövőnkért. Tették ezt mindazért, hogy egy szabadabb, könnyebb, formálhatóbb életet biztosítsanak számunkra.

A himnusz egyik sora is figyelmeztet bennünket arra, hogy:

„... Megszenvedte már e nép a múltat s jövendőt.”

Ajánlom e kiadványt mindazoknak, akik szeretik, a nemzetüket, tesznek érte és hűek gyökereikhez.

Számomra a Bihari Hegyköz jelenti a szülőföldet, azt a helyet, ahol bármikor, bármilyen körülmények között otthon érezhetem magam. Olyan vidék ez, ahol a közeli erdőtől tiszta a levegő, ahol az emberek köszönnek egymásnak és ahol a csendnek mondanivalója van.

Higgyünk hát önmagunkban, mert hitünk által, másokban is hinni tudunk. És persze higgyünk embertársainkban, honfitársainkban, mert a hit ereje az, ami leginkább erőssé és bizakodóvá fogja tenni életünket.

 

Történelmünk minden részlete - ha valaha elsajátítottuk azt - valahol lelkünk legmélyén megtalálható. Legyünk büszkék népünkre és mind arra, amit őseink megteremtettek számunkra.

Ez által a kiadvány által szeretném minden határon túli élő magyar ember lelkében megerősíteni a gyökerekhez való ragaszkodást.

Több mint egy negyed évszázada élek távol a szülőföldemtől, de a szeretet, amit a Bihari Hegyközben élőktől kaptam, az idők folyamán nem gyengült szívemben, inkább csak erősödött.

E kiadvány kizárólag Hegyközcsatár helytörténetét kívánta feldolgozni, de közben rá kellett jönnöm arra, hogy az összmagyarság története nélkül mit sem érnek kutatásaim.

Az úgynevezett római sáncok, a hunok és velük kapcsolatban egyéb népek történetileg mind-mind szoros kapcsolatban állnak egymással.

Településünk történetében a Váradi püspökség keletkezésétől nap­jainkig minden fellelhető dokumentumnak szerepelnie kell, hogy környezetének teljes részévé válhasson.

Valaha egyházi nemesek és családtagjaik népesítették be ezt a vidéket, élték itt mindennapjaikat. 1240-ben tatárhordák csörtettek át e tájon, felégetve mindent, ami útjukba került, és amit nem tudtak magukkal vinni, azt teljesen elpusztították.

A község lakosságának nagy részét - a kicsi gyerektől az aggas­tyánokig - mind-mind legyilkolták. Elrabolták kevéske vagyonkájukat, majd továbbálltak. Később, miután visszatértek és az erdőkből elő­merészkedő, életben megmaradt lakosságot földjeiken találták, kardélre hányták őket, majd felégettek mindent, ami előző pusztításaik után megmaradt.

Miután 1241-ben meghalt a tatárkán, a portyázó gyilkosok vissza­tértek a birodalmukba új kánt választani. Ekkor szabadulhattak meg végleg tőlük őseink. A vidék ismét virágzásnak indult és a lápokból, erdőségekből előbújó magyarság újra benépesítette e tájat.

De nem sokáig örülhettek, mert hamarosan megjelentek a törökök.

A törökök nem kaszabolták le a helyieket, de csakis azért, hogy kihasználhassák erejüket és földműveléshez értő tudásukat. Miután betakarítatták velük terményeiket, javaik nagy részét elvették tőlük.

A megmaradt csekélységeikre, hogy érezze a nép a hatalmat, külön­adót vetettek ki. Hogy melyik pusztító sereg volt számukra a kedve­zőbb? Nos, ezt most inkább döntse el a kedves olvasó.

A történelem viharai századokon át ilyen és ehhez hasonló pusztí­tásokat hoztak az itt élő emberek számára. De térjünk vissza a jelenbe oda, ahol az egyre jobban elharapódzó gazdasági válság nehezíti meg az emberiség életét. Az adó ma sem szűnt meg és minden, ami terhel­hető arra bizony rányomja bélyegét. Hogy mi változott? Úgy tűnik nem sok.

Végezetül had kérjem meg a tisztelt olvasót - mivel a magyarok eredetének kutatásával foglalkozom - ne várja azt tőlem, hogy a község életéből fennmaradt néhány évszámmal foglalkozzam csupán, hisz e helytörténeti kiadvány is szerves része őseink történetének.

A történelem útvesztőin át megpróbálom megismertetni önökkel szülőföldem gyöngyszemét az egykori Közép Kalota vidékét, a mai Bihari Hegyközt. Szeretném ugyanakkor, ha az olvasó miután leteszi kezéből e könyvet, át is érezné ennek az Árpád-kori településnek a térségbeli fontosságát.

Ezzel kapcsolatban egy valamit még le kell szögeznem, mégpedig azt, hogy szeretett falum nagy valószínűség szerint nem a pajzsgyártók­tól, nem a fegyverkovácsoktól és nem is a gabonatároló vermekről kapta a nevét, hanem Árpád fejedelem legkisebb fia után nevezték el - Csalt ar (Csolt úr) - Csatárnak.

A település néveredetéről bővebben ugyancsak ebben a kiadványban olvashat majd a kedves olvasó a későbbiek folyamán.

Hegyközcsatár első írásos feljegyzését a Váradi Regestrumban 1213-ból találjuk. Ennek függvényében tehát 2013-ban ünnepelheti fennállá­sá­nak 800. évfordulóját.

800 év, ami dokumentumokkal bizonyítható, de mint azt tudjuk 1100 éve élünk itt a Kárpát-medencében, így valószínű, hogy jóval régebbi a település története.

Mindezt sajnos írásos feljegyzés nem igazolja. Az Anonimus-i Mén Marót és Árpád fejedelem között zajló eseményeket - történelmi körök­ben - ma még nem mindenki ismeri el. Sokan fikciónak tartják. Ennek ellenére bízom benne, hogy hamarosan egységes magyar történelem születik, ami nem ismer többé ellentéteket.

Mindazonáltal csak remélhetem, hogy kiadványommal hozzájárulok ahhoz, hogy a hegyközi emberek minél jobban eligazodjanak a vidék történetének megismerésében."

Orendt Mihály 

Orendt Mihály dedikálja könyvét

 Fotó: Orendt Brigitta

Olvasható,letölthető : 

mek.oszk.hu 

plus.google.com 

elib.hu