"Augusztus 14–21. közt az Ovisuli Egyesület, illetve Herman Ferenc szervezésében ottalvós indiántábornak biztosít helyszínt a nagyszántói kultúrotthon és környéke. Jól telnek a napok. Ottjártunkkor épp a Pusztai Farkasok három tagja tartott bemutatót." - írja Ciucur Losonczi Antonius a Bihari Naplóban.Ezt írja:
"Az egy dolog, és természetes, hogy főszervezőként, a nyakában orvosságos
zacskót viselő, gyermekkorában az indiánkönyveket rongyosra olvasó
Herman „ Nagy Medve” Ferenc rendkívül lelkes és a tábor minden
pillanatát élvezi, viszont ugyanez a többi résztvevőről is elmondható.
Bár többségük falusi gyermek, tehát elvileg hozzá van szokva a
természetes környezethez, és nem dob egy hátast, ha meglát mondjuk egy
lovat, mégis alig lehet őket „elvonszolni” a táborból, és minden
bizonnyal évek múltán is szívesen fognak emlékezni arra, hogy akkor
nekik sátorban kellett aludniuk. Ottjártunkkor épp a Pusztai Farkasok
három tagja tartott számukra bemutatót, illetve magyarázta, hogy kell
íjjal nyílvesszőt lőni, miközben egy kicsit távolabb, az egyik asztalnál
honfoglalás kori tárgyak készültek.
Egy indiántábor megszervezéséről amúgy már régóta álmodozott Herman
Ferenc, s amikor ezen ötletével előállt, rögtön támogatóra lelt Pető
Dalma, a nagyváradi Ovisuli Egyesület elnökének személyében, aki szintén
hisz abban, hogy megfelelő összefogással sok minden elérhető, és
ugyanakkor egyik nem titkolt célja, hogy tartalmas és hasznos
szórakozási lehetőséget biztosítson a nyári szünidőben azon gyermekek
számára, akik valamilyen oknál fogva itthon maradtak. És nem csupán
elméleti szinten teszi ezt, hanem a gyakorlatban is, hiszen pénteken
például üdítőket is fog vinni az egyesület nevében a táborozóknak.
Bátori Géza polgármester és Kupás Tibor, a borsi Polgármesteri Hivatal
kulturális mindeneTollaslabdázás, focizás, röplabdázás is szerepel a
programkínálatban, nincs idejük tehát unatkozni a csatabárdot néha kiásó
három indiántörzs (apacs, kajova és komancs) tagjainak, akiknek külön
zászlója, vadászterülese arról gondoskodott, hogy a közigazgatásilag
Borshoz tartó Nagyszántó kultúrotthona és környéke legyen a helyszín, a
lurkókra pedig Pék Andrea és Balogh Emese pedagógusok is felügyelnek.
Közel a természethez
– Az indiánok kultúrája érdekes, színes, unikumte és törzsfőnöki sátra van. Ha élne, valószínűleg még Karl Mayt is megihletnék az itt átélt kalandok, talán csak egyvalaki hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen az összkép: Old Shatterhand, Winettou fehér bőrű barátja és vértestvére... foglalja össze kérésünkre a lényeget Herman Ferenc. Tele van legendákkal, a bennünket körülvevő természetes világra épül. Horgásztak, vadásztak, táboroztak, erdőben éltek, mindent felhasználtak a túlélésük érdekében. Mindebből kiindulva úgy gondoltuk, hogy ebben a táborban a játékok mellett indián díszeket és ruhákat készítünk, úgy, hogy nem csak egymásra vigyázunk, hanem a bennünket körülvevő természetre is. Harcolunk úgymond egymással, de közben odafigyelünk arra, hogy senki és semmi meg ne sérüljön. Számháborúzunk, különböző csoportos játékokat játszunk, staféta versenyt, fogócskát, adj király katonát, kézműves-foglalkozásokat szervezünk, és teljes harci díszben vonulunk egy közeli lovardába, ahol egy egész délután eltöltünk. A gyerekek nem csak felülnek, tesznek egy kört, leszállnak a lovakról, és ennyi, hanem segítséggel játszanak is velük. Megtanulják: miért és hogyan kell megfésülni egy lovat, miért fontos a csutakolás és a patkolás vagy éppen utóbbinak a hiánya? A táborban időnként egy póniaz egyéves Szófi is- megjelenik, aki, mondanunk se kell, a gyermekek nagy kedvence."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése