Orendt Mihály " Hegyközcsatár 800 éves " című könyvét olvasva megelevenedik a gyermekkorom és az ifjúságom.1960-tól 1972-ig éltem Hegyközcsatárban.Majd rendszeresen " haza jártam",mert nem tudtam elszakadni a szülőföldemtől nagyszüleim haláláig.Később kevesebbszer látogattam haza.Családom katolikus vallású volt,mely azt jelentette,hogy mint katolikusként éltem.Rendszeresen jártam vasárnap templomba,vagy szombatonként a hittanórákra,melyet Dunai Főtisztelendő úr tartott. Milyen pap volt?Szilágyi Elemér így emlékszik vissza :
" A Főtisztelendő úr a harmincas években került a településünkre. Szatmárnémetiben született egy tíz gyermekes családban.
Jó értelemben véve, külön színfoltja volt. Hegyközcsatárnak. Hívei nagyon sokszor fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal, a főtisztelendő úr pedig, ha módjában állt mindig segített rajtuk.Segítőkész, jóravaló embernek ismertem, bármikor bármihez hozzá tudott szólni szerette a tudományos dolgokat, és külön tisztelte a becsületesen és keményen dolgozó hegyközcsatári embereket. Mindig a kölcsönös tisztelet jegyében beszélgetett az emberekkel és mindig szívesen tette azt.
A Főtisztelendő úrral együtt élt édesanyja is, aki minden összejövetel
alkalmával saját készítésű, nagyon finom süteményeket szolgált fel
vendégeknek.A Főtisztelendő úr egy-egy nagyobb ünnep alkalmával például olyan hangulatot teremtett hívei körében, hogy azok egy része a
templomi mise után bementek hozzá a Parókiára ünnepi jókívánságukat kifejezni.Ilyen alkalmakkor nagyon odafigyelt arra, hogy a kicsiktől a
nagyokig mindenkit megvendégeljen. Közte és hívei között gyakran
alakultak ki kellemes hangulatú beszélgetések, melyek mindig a
szeretet és tisztelet jegyében folytak le.
Történt egy érdekes, ugyanakkor elgondolkodtató eset, amit egyik
alkalommal el is mesélt nekem és amit, azóta sem tudok elfeledni:
Egy idős nyolcvan év körüli egyedül élő férfi kereste meg és kérte
tőle, hogy gyóntassa meg és áldozni is nagyon szeretne. A Főtisztelendő
urat meglepte a kérés mivel hétköznap volt éppen és a gyónásnak és az
áldozásnak is megvolt a maga rendje.Kérte az idős embert, hogy jöjjön vissza vasárnap, de az csak kérlelte és kérlelte, arra hivatkozva, hogy az már bizony késő lesz számára. A Főtisztelendő úr kinyitotta a templomot, majd meggyóntatta és áldoztatta az öreget.Az idős férfi megköszönte és elbúcsúzott, hazament megborotválkozott és ünneplőbe öltözött, majd lefeküdt. Másnap reggel így találták meg az ágyán, meghalt. Az eset nagyon meg döbbentette a Főtisztelendő urat, később is sokszor gondolkodott ezen,bántotta nagyon, hogy nem igazán vette komolyan az idős ember kérését és csakis hajlott korára való tekintettel teljesítette utolsó akaratát. Azt is nagyon bánta, hogy akkor, azon az estén, nem
beszélgetett többet az öreggel.
Dunai Főtisztelendő úr miután elérte a nyugdíjkorhatárt azonnal
kérte a nyugdíjaztatását és Kolozsvárra költözött. Később ott is halt
meg, a híres Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Úgy érzem itt az ideje, hogy ismertessem a településen szolgáló
katolikus plébánosok névsorát is, akik a nagytöbbségű református
lakosság mellett becsülettel és tisztességgel látták el feladatukat a jóval
kisebb számú hívek körében.
Csatár település plébánosai 1333 és 1960 között
1333: Pál; 1550: István, Ambrus; 1755: Mayer János, 1762: Marton
Miklós, 1777: Borsos János, 1800: Pirity György, 1817: Komáromi József,
1838: Balásy István, 1860: Kocsis Ferenc, 1901: Mészáros Flórián, 1912:
Kauzli Gyula, 1959: Aczél István.
Csatár település lakosainak lélekszáma vallás szerint 1840 és 1948
között
1840-ben Csatárnak 1291 református és 143 római katolikus, összesen:
1434 lakosa van;
1896-ban 1109 református, 290 római katolikus, 16 izraelita és 9
görögkeleti, összesen: 1424 lakosa van;
Csatár település katolikus híveinek száma 1813-1938 között
1813-ban 75 (szórványaival együtt 143)
1896-ban 290 (szórványaival együtt 507)
1931-ben 456 (szórványaival együtt 803)
1948-ban 642. A katolikus iskola 4 tanerős. Az általános iskolában
260 tanuló tanul."
Forrás : Orendt Mihály " Hegyközcsatár 800 éves " című könyv,197-199 oldal.
Dunai Miklós Főtisztelendő úrt tiszteltem,mert ezt láttam a családban. Szilágyi Elemér visszaemlékezése nem túlzó,mert valóban jó ember volt. Nagynéném váratlan halála miatt érzett mély gyászban szinte minden nap meglátogatott bennünket,sőt ha kellett velünk imádkozott.Szinte " lelket vert " nagyanyámba.Nagyapám egyházelnök volt,és nagyon jól megértették egymást.A legidősebb nagybátyámhoz sokat jött mert sok javítani volt a templomba és a parókián.Különlegesek voltak a hittanórák, melyekre elővigyázatosan kellett mennünk,mert a tanárok figyeltek bennünket.Ezért gyakran a kerteken keresztül mentünk a hittanórára , általában szombat késő délután.Vilmos nagybátyám mesélte,hogy Dunai Miklós Főtisztelendő úr unokaöccsével focizott,aki később magyar válogatott tagja lett.Melyik Dunai volt?Nem tudom pontosan.
Nagy élmény volt a Főtisztelendő úr édesanyja szeretett vendégsége. Dunai néninek kiemelkedő tulajdonsága volt a szakács mesterség.Még mai is jó visszaemlékezni azokra a finomságokra,melyet nagy szeretettel kínált nekünk.Dunai néni szeretettel fogadott mindenkit,nem számított milyen vallású.1970-ben váratlanul bejelentett,hogy leteszi a reverendát, vagyis nyugdíjba vonul.Nem értettük az okát.Kolozsvárra való költözés után feleségül vette fia édesanyját,aki tanítónő volt Hegyközcsatárba. Boldog házasságban éltek,sajnos nem sokáig,mert Dunai Miklós Főtisztelendő Úr meghalt,ahogyan Szilágyi Elemér írja.
Milyen emlékeim maradtak a Főtisztelendő úrról?Nagyapámék sokszor meghívták ebédre.Az egyik alkalommal az egész családunk jelen volt az egyik ünnepen.A Főtisztelendő úr imádkozott,majd velünk együtt leült ebédelni.Majd " bemelegedtek " ,és elkezdődött egy hosszú beszélgetés.Jelen voltak nagyapám nászai,vagy ahogyan ma mondják ,apatársai.Kiderült,hogy szinte ugyanaz a generációhoz tartoznak.Nagyon szerettem hallgatni őket, mert nagyon sok történeteket mondtak el egymásnak.Történt,hogy a Főtisztelendő úr az órájára pillantott,a fejéhez tette a kezét,és azt mondta : "Elnézést,de rögtön kell menjek,mert 15 perc múlva kezdődik a délutáni mise' " Felállt,és elviharzott,mert nélküle nem lehetett megtartani az istentiszteletet.Az emlékeimben megmaradt olyannak,amilyen volt sokszor ," jó embernek ",vagy " jó papnak".1970-ben a búcsúmiséjén sokan megkönnyezték,mert nehezen tudták elfogadni a tényt,nyugdíjba vonul.Talán egyszer-kétszer jött vissza Csatárba.Jóval később tudtuk meg,hogy 1956-os magyar forradalom után börtönre volt ítélve.Tőle jót lehetett tanulni,megérdemli,hogy jót írjak a Főtisztelendő úrról
Németi Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése