Bihari Hegyköz térképe.Szerző : Lipszky János.Forrás : hegykozcsatar.lapunk.hu
Érdekes lehet áttekinteni a Bihari Hegyköz birtok viszonyait és az egykori központjait. Szendey Ákos a Bihari Hegyköz első kötetében a következőket írta :
Birtokosok az Árpád-háztól a török hódítás időszakáig
"A honfoglaló magyarság már a megtelepedés időszakában birtokba vette a
jól védhető, lápos Berettyó völgyét és a bihari földvár tágabb környékét,
amelyet az Ákos, a Borsa, az Adorján és a Turul nemzettség tagjai birtokoltak.
Itt jött létre Ajtony törzsi jellegű állama, de a nemzetségfő országrésznyi
területre kiterjedő hatalmának a megtörése után a pacifikáció is gyorsan
végbement.
Az uralkodói hatalom térségbeli megerősödésére az 1020-as évek
második felében került sor, amikor Szent István király egymáshoz szorosan
kapcsolódva Bihar központtal vármegyét és püspökséget alapított,
majd a fia, Imre számára létrehozott hercegi országrész (dukátus) központjává
tette azt. A Berettyó vidékére ekkor a király kísérethez tartozó
német eredetű Hont és Pázmány nemzettség terjesztette ki a befolyását,
az Igyfon-erdő pedig az uralkodó családjának vadászterületévé vált. A
királyi telepítő tevékenység következtében újabb települések jöttek létre,
amelyek fejlődésének a későbbiekben két útja volt. A falvak egy része a
térség erődítéseinek katonanépét alkotó várjobbágyok (szerviensek) tulajdonába
került, megalapozva a régióban a középnemesi társadalmi réteg
erejét (pl. Kovácsi és Hodos). Ezzel szemben a települések nagyobb részét
az egyház birtokolta, de nem egységes szerkezetben. A Szent László által
1077 után Váradra költöztetett püspökséghez a terület déli, magasabban
fekvő része (Pályi, Újlak, Csatár, Száldobágy, Tóttelek, valamint északabbra
Vajda és Szentimre) tartozott, míg a Szent István jobbjának őrzésére
valószínűleg 1083 táján alapított szentjobbi apátság birtokai
(Szentmiklós, Csalános, Csohaj) az érmelléki dombok irányába húzódtak.
A terület keletebbre fekvő települései (Síter, Szalárd, Adorján, Micske,
Poklostelek, Vámosláz, Felsőábrány és Széplak) a 12. században elszaporodó
királyi adományok révén jöttek létre (Dukrét G. 2005. 16., Jakó Zs.
1940. 345.). "
Térszerkezet és központok a török hódoltság időszakáig
"A térség és centrumviszonyainak első átalakulása a tatárok 1241/42-es
pusztításának következtében ment végbe. Az ezt követő időszakban a
szétzilálódott szentjobbi apátság központi szerepe megszűnt, azonban
ezzel párhuzamosan nőtt meg Adorján jelentősége, ahol a 13. század második
felében komoly váruradalom alakult ki. A Hegyköz legnagyobb birtokosai
ekkor a Borsák lettek, akik egyszerre voltak az adorjáni, a köröszszegi
és a sólyomkői vár urai. A 14. század elején az uralma hátországát a
térségben kialakító Borsa Kopasz hatalma a későbbi Partium középső
részére eső országrésznyi területre terjedt ki. A központi hatalom visszaállítására
Károly Róbert csak 1317-ben volt képes, amikor a Borsákat
leverő Debreceni Dózsa nádor vált a régió urává (Bárány A. 2011. 67–
114.). A 14. század végén az adorjáni uradalmat Zsigmond király a Csáky
családnak adományozta, akik azt évszázadokon keresztül a birtokukban is
tartották. A Berettyó völgyében található Csáky uradalom2 központjának
szerepét a 14. század folyamán fokozatosan Szalárd vette át.
Szalárdot a fekvése, a közeli Adorján-vár védelme, saját monostora
és gazdasági jelentősége egyszerre tették alkalmassá arra, hogy a térségben
egyedülálló módon mezővárosi rangra emelkedhessen. Az erdélyi só
nyugatra szállításának főútvonalán fekvő település sóvámhelyként és
sókamarai székhelyként is funkcionált.
Elmondható, hogy a török uralom előtti időszakban a térség fejlődését
elsősorban két tényező határozta meg: a kereskedelem (főként a
távolsági sókereskedelem és az ekkor még jóval kisebb távolságokra szállító
borkereskedelem), amely ha áttételesen is, de természetes hatást gyakorolt
a magánbirtokok, köztük különösen a Csákyak gazdaságának emelkedésére,
valamint az egyház (a váradi püspökség és a káptalan, illetve az
apátságok) gazdasági és kulturális szervezőtevékenysége. Az ismétlődő
árvizek ellenére a 18. századig jelentős volt a Hegyköz belső feldolgozású
gabonatermesztése és hagyományos malomipara, amely elsősorban a
Berettyó vízhozamának használatára települt."
Forrás : hatvaniszakkoli.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése