Biró voltam Hegyközcsatárban

Sztankovics Gyula Hegyközcsatár kulturális referense jóvoltából egy újabb történet lát napvilágot a Bihari Hegyközből, mégpedig Hegyközcsatárból.

    Szerző: Sztankovics Gyula

   „Nagyapám id. Sztankovics Imre az első világháború alatt a Tiroli-fronton teljesít szolgálatot.

Miután vége a háborúnak, hazatér a családjához, majd hamarosan visszamegy dolgozni a Magyar Állami Vasúthoz. Itt dolgozik aztán a románok bejöveteléig.

   A vasúti dolgozókat a román kormány eskütételre kötelezi, amit nem mindenki hajlandó letenni, így történik ez Sztankovics Imre estében is.

Sokadmagával ő sem esküszik fel a CFR-re (Calea Ferata al Romaniei), így hamarosan el kell hagynia munkahelyét és földművesként éli tovább mindennapi életét.

   1941-ben a MÁV-hoz való hűségéért a Horthy rendszer busásan megjutalmazza. 1944. december 3-án a MADOSZ (Magyar Dolgozók Országos Szövetsége) képviseletében megválasztják Hegyközcsatár bírójának. Ebben az időszakban a település főjegyzője Vajda Ferenc, akit később Csizmadia János követ.

    Hálátlan időszakot fog ki bírói tevékenysége alatt, hisz ekkor még folynak a harcok itt is ott is lövöldöznek, az oroszok viszont már bent vannak a faluban is. Az orosz parancsnokság a községháznál állomásozik, a szekereiket a Római Katolikus plébánia udvarán, lovakat pedig annak istállóiban helyezik el.

   Egyik reggel aztán megtörténik a baj. A kisbíró erőteljes ökölcsapásokkal veri a bíró kapuját és tudatta vele, hogy a Zugból nyíló sikátorban egy orosz katona belefulladt a közkútba.[1]

  

Köszönjük Szatankovics Gyulának, hogy megosztotta velünk történetét, családi emlékeit. Várok mindenkitől hasonló, számukra fontos történetet. Ami számotokra fontos, az minden Hegyközben élő ember számára fontos! A szerkesztő. ” 

---

[1] Ez a kút ma már nem létezik - mivel ember fulladt bele - az emberek időközben betemették.

Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu