A következő oldal képes-szöveges összeállítást közölt különböző katonai és levente rendezvényekről.
A harmadik oldalon a Főméltóságú asszony, köszönő
szózata volt olvasható. Az újság további lapjain elbeszéléseket,
hazafias írásokat és verseket talált az olvasó sok-sok illusztrációval.
Leventeoktatás Hegyközcsatáron (1940-41)
A
múlt magyar világban a magyar fiataloknak kötelező leventeoktatáson
kellett részt venniük, ami minden hét csütörtök délutánján 1 órától
estig tartott. Hegyközcsatárban a leventeoktatók Bányai József római katolikus tanító és Nagy Géza reformátustanító voltak.
A községben amikor az idő rosszra fordult a leventeoktatók elméleti
oktatást tartottak az ifjaknak, ahol becsületre, tiszteletre,
hazaszeretetre tanították őket. Volt három csoport: kisleventék 12-15
éves korig, középcsoport 15-18 éves korig és a felső csoport, amely
18-21 évesek voltak.
Jó időben az Avas-gazon folyt a gyakorlati oktatás, mivel ott volt
kialakítva az oktató pálya. A képzési formák a következőket foglalták
magukba: katonai kiképzés, puskafogás, céllövészet, harcászat, stb. A
hegyközi emberek megfigyelték, hogy ez alatt a négy év alatt nem volt
vita, vagy verekedés a fiatalok között. Szigorúság volt, ami meg is
hozta a maga jótékony gyümölcsét. Vasárnaponként, kötelező volt
templomba járni, aki ezt elmulasztotta annak a következő vasárnapon át
kellett menjen Szalárdra és a részvételről igazolást kellett
hoznia.
Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu
Orendt Mihály: A hegyközcsatéri leventék útja Abádszalókról szülőfalujuk felé album
Ez a térképegyüttes azt szeretné érzékeltetni, hogy milyen viszontagságos úton kellett bujdokoljanak a leventék úgy a német, mint az orosz hadsereg elől, hisz mindkettőtől kellett tartaniuk. A berajzolt gyalogutak nem teljesen fedik a valóságot, hisz számukra az egyenes út volt a legelfogadhatóbb, ugyanakkor kerülniük is kellett a főbb útvonalakat. Elgondolkodtam azon, hogy mi is játszódhatott le a lelkükben ezeknek a fiatalembereknek, akik semmi mást nem akartak, csak minél hamarabb hazatérni szeretteik körébe. A szülőföld szeretete hatalmas erőt ad az embernek a szenvedések leküzdéséhez. Mindenki ott érzi magát a legnagyobb biztonságban, ahol született, ahol szülei, rokonai, ismerősei és barátai élnek, hisz kire számíthat az ember ha bajba jut, ha nem a közvetlen hozzátartozóira, ha nem az igaz barátaira. Ezek a kiéhezett, lerongyolódott, elfáradt fiatalok sem szerettek volna mást, mint az otthon biztonságát és az otthon melegét. Nekik végül szerencséjük volt, - mert Istennek hála - mindannyian hazaértek különösebb sérülések nélkül. A lelki sérüléseket most nem vitatnám, mert valószínűleg mindnyájukat érte. Hajtsunk most viszont fejet azok előtt, akik nem tértek vissza és soha többé nem érezhették szerető rokonaik, barátaik meleg ölelését, akik nem láthatták szeretteik szemében a viszontlátás forró könnyeit.
Forrás : facebook.com
Ez a teljes menekülési útvonal. A viszonyított idő természetesen ennél jóval nagyobb mértékű, hisz számos alkalommal meg kellett pihenjenek és aludniuk is kellett a leventéknek.
Abádszalók - Nagyiván - Nádudvar
Ez az egyik legbalószínűbb útvonalterv a két település között (2 óra 59 perc).
Ez a kékkel bejelölt útvonal (10 óra 57 perc) is nagy valószínűség szerint pontos mása a leventék visszavonulási útjának.
A leventék Biharkeresztesről Bedőig menekültek.
Bedő településtől fél órai járásra található Nagyzomlin, ahol a leventék pihenésre hajthatták fejüket egy pajtában, mielőtt hajnalban Kis Szántó felé vették volna az irányt.
Ezen a térképen a bejelölés nem hellyénvaló. Valószínűleg a két település közötti útszakaszt választották a leventék, ami nem lehet több, mint 20-25 perc.
Az előző térkép bejelöléséhez képest ez sem fedi a valóságot a leventék útját figyelembe véve. Kis Szántóról valószínűsíthetően kb. 40 perc alatt Biharra érhettek légvonalban, kisebb kerülőkkel is.
Elérkeztünk az utolsó térképrészlethez is, amelynek a középső útvonalát vehetjük alapul. Ez az útvonal az Ör-hegyre, innen pedig a Kis-utcán keresztül a faluba vezet. A 15 levente valószínűleg elcsigázva, fáradtan, kimerülten megérkezett végre szeretett szülőfalujába szüleik, rokonaik, szeretteik nagy örömére. Vége.
Köszönet a szerzőknek '
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése