A szüretről és a szőlőről

 

Régi szüret - Göncz János naiv festő alkotása (1986) 

Homonnai Gábor cikke megjelent a Bihari Naplóban október 1-én.A szerző Ady verssel kezd : 

A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.

(Ady Endre: Szüret) 

Homonnai Gábor bemutatja a XX. század eleji Nagyvárad szőlődombjait.Ezt írja :
"Nagyvárad a maga 65.000 lakosával a 20. század eleji Magyarország tíz legnagyobb városa közé tartozott. Az pedig, hogy a várost több száz hektárnyi szőlődomb vette körül, páratlan volt a maga nemében: csak Buda büszkélkedhetett hasonló adottságokkal. A szőlők művelését megkönnyítette, hogy Várad központjától még a legtávolabbi szőlősök sem voltak 5 km-nél távolabb. A bor ugyanakkor jövedelmi forrás is volt: e tényről már a 13. században említést találunk a levéltárakban."

Néhány szó a Bihar megyei szőlőszetről : 

"Bél Mátyás Bihar megye leírása című könyvében (1730 körül), a megye szőlészetét az akkori szempontok és ízlések alapján így rangsorolja:

     A) osztály: diószegi, vajdai, asszonyvásári, vásárhelyi, szentimrei, püspöki, újlaki.
     B) osztály: csatári, bihari, margittai, székelyhídi, váradi.
     C) osztály: szalacsi, ottományi, telegdi, micskei stb.” 

    Természetesen a besorolásokat sohasem szabad túl szigorúan venni.

  Borovszky Samu Bihar vármegye és Nagyvárad című munkájában (1901), a megye szőlészetéről ezt írja: „Bihar vármegyének 169 szőlőművelő községe van, melyek közül legjelentékenyebb a 255 hektárnyi nagyváradi hegy (igen kevésnek tűnik – a szerző megjegyzése), azután az érmelléki, bihari, margittai, élesdi, hollódi és belényesi hegyek. A megye összes szőlőterülete 3.401 hektár; ebből 1.432 hektár teljes termelésben levő, 1.322 hektár új ültetésű és 185 hektár régi szőlő.”

Ezt írja Homonnai Gábor a szüret kezdéséről : "200-300 évvel ezelőtt a szüret általában október 15-e táján, Teréz-napkor kezdődött." 

Nagyszerű régi fotóval lep meg bennünket a szerző : 

 

  Hegyköztóttelek-i szüretelők 1941-ben. A férfiak az akkor "divatos" levente sapkában. A kép bal szélén az akkor 18 éves édesanyám, Baumann Ilona látható. 

Miért tűntek el a szőlők? Ezt írja Homonnai Gábor : "Az 1962-es kollektivizálás nyomán megszűntek a családi szőlészetek. A szőlőterületek lecsökkentek, több településen teljesen eltűntek. Az utóbbi 25 évben több hajdani borvidéken megindult a szőlészet rehabilitálása, de ezt összehasonlítani sem lehet a múltbéli nagy területekkel. A családi körben való szőlőművelés elvesztette varázsát. A mai ember már nem hajlandó ősei fárasztó munkáját, a természet szeszélyeinek kitett szőlőművelést folytatni. A szőlőművelés nemcsak egyfajta életforma, hanem a szőlő szeretetéből fakadó szenvedély is. Az igazi szőlősgazda büszke szőlejére, saját borára. Ez a ragaszkodás segíti át a nehézségek le-küzdésében. "

Homonnai Gábor szakemberhez méltóan oszt meg velünk néhány jó tanácsot ,melyet szó szerint idézek,mert hasznát vehetjük: 

"A 2015-ös szőlészeti évet is a természet szeszélyeivel folytatott küzdelem jellemezte. Egy epés kívülálló úgy fogalmazott, hogy a szőlészeknek valami sohasem tetszik, bármilyen legyen is az időjárás, ők mindig elégedetlenek. A borászok egybehangzó véleménye, hogy az idei év legnagyobb nehézségét a lisztharmat nevű gombás betegség jelentette, amely két lépcsőben támadt. Először pár héttel virágzás után, amikor a bogyók bors-borsószem nagyságúak voltak. A lombozat nem fertőződött, ahogyan korábban előfordult, csak a bogyók.

   A betegség napokon át lappangott, alig volt észrevehető. Mire szabad szemmel is láthatóvá vált, már alaposan elkéstünk a védekezéssel. A második hullám a primer fertőzés talaján, a kedvező alkalomra várva, már az éréshez közeli bogyókat támadta meg. A védekezést nehezítette a közel 6 hétig tartó 30ºC-35ºC fokot is meghaladó kánikula. Sokan azért odázták el a permetezést, mert azt gondolták, hogy a nagy hőségben a gombafertőzés magától is blokkolódhat. A hőség miatt lényegében csak délelőtt 11 óráig lehetett volna elvégezni a növényvédelmet, hiszen az esti órákban sem csökkent a hőség.

   A nagy melegben történő permetezésnek ugyanis két hátulütője van: egyrészt a szer elveszti hatását, másrészt egyes növényvédő szerek perzselő hatásúak. A védekezés előbb említett nehézségeit a több hektárral rendelkező gazdák nem érezték, miután gépesített védelemmel a déli órákig több hektár szőlő permetezését is elvégezhették. Gondot jelentett az is, hogy a bogyók növekedése a június közepétől július végéig tartó hőségben, csapadék hiányában kissé leállt, majd az augusztus 20. körüli egy héten át tartó esőzések után (4 nap alatt több mint 70 liter esett négyzetméterenként) egyes fajták bogyói felrepedtek. Általános vélemény a bortermelők körében, hogy a fenti okok és a rendkívüli hőség miatt az idei termés mennyisége 15-25%-kal lesz kevesebb az átlagosnál, a minőség azonban éppen emiatt jobbnak ígérkezik.

     Az idei szüret nálam szeptember 16-án kezdődött…, itt már folyik is az édes must a présből.

    A nemrég készült képen már erjed az idei must a kotyogóval ellátott hordókban.

   Végezetül néhány egyszerű tanács a szőlőfeldolgozáshoz és a borkészítéshez:

   A feldolgozás és a préselés során előforduló nem kívánatos folyamatok megakadályozására a fehér borszőlőt bogyózás után kezeljük 5-10 gramm porított borkénnel, vagy 50-100 ml 5%-os kénessavval hektoliterenként. Nagyon fontos, hogy 3-5 órán belül préseljünk, hogy a must mielőbb az erjesztő edénybe (hordóba, inox tartályba vagy üvegballonba) kerüljön. Ezeket ajánlatos kotyogóval ellátni, hogy a levegő ne tudjon bekerülni az erjedési térbe.

   Az illatos, aromás fajtákat lehetőleg ne szüreteljük nagy melegben. A szőlővel teli szüretelő edényeket, ládákat ne hagyjuk a tűző napon. Ezeknél a fajtáknál bogyózás után az illat és aroma fokozottabb kinyerése érdekében 16-24 órán át héján történő hidegáztatást alkalmazzunk. Hideg helyen több, melegebb helyiségben kevesebb ideig. Préselést követően, a jobb minőség érdekében a mustot nyálkázhatjuk, ülepíthetjük, ám ebben az esetben az előbb említettnél 50%-kal több ként kell bejuttatnunk a lebogyózott cefrébe, mert az erjedésnek indult must már „mozog”, ezért nem ülepíthető.

   Az erjedésbe lévő mustot a továbbiakban szigorúan tilos kénezni.

   Amennyiben a must 2-3 napon belül nem indul erjedésnek, feltétlenül avatkozzunk be a megindításába. Egyik lehetőség az, hogy egy szomszédos erjesztő edényből 1-3 liter, már erjedésben lévő mustot adunk egy musttal félig már megtöltött vederhez. Miután az erjesztőgombák elszaporodtak, a veder tartalmát hozzátöltjük a passzív, erjedni nem akaró musthoz. Egy másik lehetőség, hogy a hideg, erjedni nem induló mustot enyhe melegítéssel segítjük. Ha a cefrét túlkéneztük, akkor a mustot csűröléssel megszellőztetjük, így a kén egy része elillan. Mindhárom esetben segíthetünk a mára már divatos borélesztők és élesztőtáp együttes alkalmazásával is.

   A minőség érdekében nagyon fontos, hogy az erjedés vége felé az erjesztő edényeket feltöltsük. A borokat még a derítés (lehúzás) után se tartsuk félben, mert a levegő a bor legnagyobb ellensége.

   A vörös, testes, tanninos borszőlőket, mint a Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Pinot Noir, stb. bogyózás és kénezés után fedett kádakban 5-8 napig héjon erjesszük, hogy a héjból kinyerjük a tannint és a színanyagot. E művelet nagy fegyelmet kíván: ha az erjedés megindulása után a felemelkedett „cefrekalapot” 3-4 óránként nem nyomjuk vissza a cefre lébe, akkor nemkívánatos ecetesedés léphet fel. Ez meleg időjárás esetén fokozottan érvényes." 

Teljes cikk : hegykozcsatar.lapunk.hu