Bihari Hegyköz 1. - Szalárd község

 

Szalárd.Forrás : hegykozi.blogspot.com 

A Bihari Hegyköz első kötetében ezt írja Szalárd községről Szilágyi Ferenc: 

"Szalárd, Jákóhodos és Hegyközszentimre falvakból áll. A Hegyköz északnyugati szélén fekszik, azon a ponton, ahol az 50 kilométer hosszú Beretytyó-folyosóvölgy nyugat felé tölcsérszerűen kinyílik (Pop P. G. 2005.) és a völgy a Bihari-síkba megy át. Szalárd és Jákóhodos halmaztelepülések a folyó baloldali széles síkján fekszenek, míg Hegyközszemtimre az Érhát lábánál fekvő kontakttelepülés, eredetileg útifalu jelleggel (Pirisi G.–Trócsányi A.). A három település közül Szalárd a nagy falvak (2853 fő2002-ben), a két alárendelt település a kisméretűek közé tartozik (Jákóhodos – 726 fő, Hegyközszentimre – 607 fő 2002-ben). Együttes lakosságuk 4186 fő volt 2002-ben,ebből 2872 fő magyar, 985 fő román,316 fő cigány nemzetiségű (Varga E. Á.2002).1 .2011-ben a teljes népességszám 4340-re nőtt, ebből a magyarok száma 3022 fő, a románoké 1105, ellenben a roma lakosságé statisztikailag 118 főre esett vissza. A népességszám 1956-ig növekvő (5799 fő), a teljes növekedés 1880-hoz (3615 fő) viszonyítva 64%-os volt, 1992-ig viszont 29%-os csökkenés történt (4088 fő). A népességfejlődés részben a két világháború időszakának telepítései miatt ennyire dinamikus az ötvenes évekig. A román lakosság érkezése tette a községközpontot vegyes lakosságúvá. 1992 után újra növekvő népességű község. Az elmúlt 19 évben 6%-kal nőtt az össznépesség.Etnikumok szerint ez eltérő mértékű, a román népesség ugyanis 17%-kal növekedett ebben az időszakban, s bár a magyar lakosság is pozitív elmozdulást tett, ez a valóságban csak statisztikai, a helyi magyar identitású roma népességnek köszönhető. Szalárd falu lakossága 1966-ig volt növekvő, a növekedés aránya 1880-hoz viszonyítva 213%-os volt (3449 fő), 1992-ig viszont 21,5%-os csökkenés következett be. Jákóhodos népessége 1956-ig növekvő képet mutat (1186 fő), de a növekedés mértéke kisütemű (39%), 1992-ig viszont 38%-os csökkenés következik be (744 fő), így a népességszám 1992-ben alacsonyabb mint 1880-ban (854 fő).Hegyközszetimre fejlődése még szomorúbb képet mutat. A 19. Században népes falu volt (1880: 1046 fő), de a népességfejlődése már ekkor is nagyon lassan haladt, 1910-ig mindössze 18%-kal növekedett, majd 1920-ig stagnált (a világháború vetette vissza), és már ekkor elérte a demográfiai csúcspontot (1237 fő). 1966-ig a népességszám lassú (1920-hoz képest 12%), majd 1992-ig gyors csökkenése volt jellemző, 1920 és 1992 között a teljes népességszám fele (49%) tűnt el. Etnikai szempontból hagyományosan magyar községről beszélhetünk, ahol Trianon előtt a magyarok az összlakosság 98%-át tették ki. A román szórvány mérete községszinten is 40–80 fő között ingadozott (1–1,8%). A helyi ortodox szórvány a románok

számával volt megegyező, viszont a községben élt egy 3% körüli magyar nyelvű görög katolikus közösség is. Trianon után a románok arányának a megugrása tapasztalható, 1920-ban 5,6%-ot, 1930-ban pedig 12%-ot tettek ki (11% román anyanyelv). Ezzel együtt a magyarok aránya 1920-ban 91%, ami 1930-ban 82%-ra süllyedt (87% magyar anyanyelv). Ez utóbbi időpontban 2,6%-os cigány és 2,8%-os zsidó közösséget (ez utóbbi a járásszékhely szerep vonzóhatására alakult ki) is azonosítottak. Az ekkor 500–600 főt számláló román közösség a román szórványból, a görög katolikusok románként történt beírásából és az 1920 és 1930 között történt telepítésből származik. A telepítést a felekezeti adatokkal lehet igazolni, hiszen az ortodoxok száma 67-ról 324-re, a görög-katolikusoké 133-ról közel 289-ra ugrott. 1941-ben némileg visszarendeződés tapasztalható,de a telepes lakosság (legalább részleges) további jelenléte is kimutatható (94% magyar, 4,4% román). A második világháború után már tartósan vegyes lakosságúvá vált a község, sőt a román közösség tovább erősödött és számbelileg is megduplázódott (1966: 1100 fő). 1956 és 1992 között a románok aránya folyamatosan nőtt a magyar közösség rovására,1956-ban 16–77%, 1992-ben 22–72% volt az arány, amihez egy 5,4%-os magyar anyanyelvű cigány közösség társult. A románság megerősödése lényegében csak a községközpontot, Szalárdot érintette, ahol Trianon előtt

a román szórvány aránya csak maximum 3%-os volt (1890), de 1920-ban már 7%, 1930-ban 18% (1941-ben újra csak 7%), 1966-ban már 31%,1992-ben pedig a lakosság harmadát alkották (33%). Ezzel párhuzamosan a magyarok aránya 1900-ban 97%, 1920-ban 87% (5% zsidót elkülönít ez az összeírás), 1930-ban 75% (4,5% zsidó és 2% cigány), 1941-ben 92%,1966-ban 65% (6,5% cigány), 1992-ben pedig csak 59% volt (7,3% cigány).Jákóhodos és Hegyközsszentimre minden népszámlálás szerint

90%-nál nagyobb arányban magyar népességűek voltak. A románok Jákóhodoson csak 1920-ban (6%; 1992: 0,4%), Hegyközszentimrén pedig csak 1930-ban (5%; 1992: 1,6%) alkottak nagyobb szórványokat. Felekezeti összetétel tekintetében a községben református többség mérhető,2002-ben 2492 fő tartozott ehhez a felekezethez, amit 709 fő ortodox, 400 fő római katolikus, 278 fő baptista és 218 fő pünkösdista egészített ki. Az kent. Különösen a községközpontban erősödtek vagy jelentek meg a kisebb közösségek. 1900-ban Szalárdon a 2100 lakosból 1625 fő tartozott a református felekezethez, 179-en római katolikusok, 127-en izraeliták, 72-en görög katolikusok, 39-en pedig ortodoxok voltak. Ezzel szemben 2002-ben az 1366 főt kitevő reformátusok már csak relatív többséget alkotnak a 695 fős ortodox, a 316 fős római katolikus, a 217 pünkösdista és a 208 főből álló baptista közösségek mellett. A két alárendelt település jobban megőrizte református túlsúlyát, 2002-ben Hegyközszentimrén a 464 főt számláló református közösséget 63 fős baptista és 57 fős római katolikus közösség egészíti ki, Jákóhodos 662 fős református közössége mellet.

Különösen a községközpontban erősödtek vagy jelentek meg a kisebb közösségek. 1900-ban Szalárdon a 2100 lakosból 1625 fő tartozott a református felekezethez, 179-en római katolikusok, 127-en izraeliták, 72-en görög katolikusok, 39-en pedig ortodoxok voltak. Ezzel szemben 2002-ben az 1366 főt kitevő reformátusok már csak relatív többséget alkotnak a 695 fős ortodox, a 316 fős római katolikus, a 217 pünkösdista és a 208 főből álló baptista közösségek mellett. A két alárendelt település jobbanmegőrizte református túlsúlyát, 2002-ben Hegyközszentimrén a 464 főt számláló református közösséget 63 fős baptista és 57 fős római katolikus közösség egészíti ki, Jákóhodos 662 fős református közössége mellet pedig csak a 27 fős római katolikus szórvány említető meg. Református anyagyülekezet mindhárom településen működik (Királyhágómelléki Ref.Egyházk. címt.), római katolikus plébánia Szalárdon (Nagyv-i Rom. Kat.Egyházm. címt.), ortodox (Nagy-i Ort. Püsp. címt.) és román nyelvű pünkösdista közösség szintén Szalárdon található. Nagy hagyományai vannak a községben a baptista felekezetnek, különösen Hegyközszentimrén és Szalárdon. Romamissziós tevékenység is folyik a településeken (Borzási Gy.–Dani Z.–Nagy M. 2012.). Szalárd 1950-ig a hasonnevű járás székhelye volt. Bár ez a járás nevében nem viselte a „Hegyköz” nevet, nagyobbrészt annak a területét fedte le, így a nagyközséget a tájegység hagyományos központjának tekinthetjük (Szilágyi F. 2007.Uő. 2013.). Korlátozott mértékben ma is kistérségi funkciókat lát el.Nagyméretű halmaztelepülés. Északi része képezi a történelmi belterületet (Első kat. felm.), ami délen egy hasonló kiterjedésű 20. századi telepes résszel egészült ki (Magyaro. topog. 2008.), részben a Nagyvárad–Terebes országút mentén, részben az azzal párhuzamos utcákon. Itt él a szalárdi románság túlnyomó része." 

Forrás : hatvaniszakkoli.hu