Bihari földvár.Forrás : oradeamagazin.ro és Adorján vára.Forrás : hu.wikipédia.org
Számos vár volt és van a Bihari Hegyközben.Ismeretes a Bihari földvár,mely ma is létezik és az Adorján vára,melynek csak egy részét láthatjuk.Szendey Ákos a következőket írta a Bihari Hegyköz első kötetében :
"A Bihari Hegyköz középkori és koraújkori stratégiai szerepének fontosságát
mi sem bizonyítja jobban, mint a területén emelkedő várak, erődítmények
sokasága. Az alföldi és a hegyvidéki táj találkozása a népvándorlás
korára és a középkorra itt jellemző kiterjedt lápos vidékekkel kiváló feltételeket
kínált a hátország biztos védelmét szolgáló erősségek építéséhez. A
szerepük és a rendeltetésük változott ugyan az idők folyamán (a gyepü
védelme, a bihari dukátus székhelye, a sószállítás útvonalának biztosítása,
a váradi vár biztosítása), a jelentőségük azonban egészen a 18. század
elejéig megmaradt. Szigorúan véve három erődítést sorolhatunk a hegyközi
várak sorába: a bihari földvárat, Adorján várát és a szentjobbi várat. E
három mellett még két várról kell említést tennünk, mint amelyek a hegyközi
régió határain kívül emelkedtek ugyan, szerepüket tekintve azonban
a Hegyköz biztonságát is vigyázták. Közülük az egyik az Érmellék védel-
mét szolgáló székelyhídi vár, amely közvetlen szomszédságában állt a
Berettyó völgyének. A másik a térség legnagyobb és legjelentősebb erőssége,
a váradi vár.
A bihari földvár
A földvár a jelenlegi Bihar falunak az északi, Hegyközkovácsi irányába
szélesen kinyíló határrészén terül el, ma is bámulatra méltó mérnöki pontossággal
a térbe illesztve. Nagy valószínűséggel a 10. században épült és a
Berettyó, illetőleg a Körös völgyének nyugati irányú védelmét volt hivatott
biztosítani. A keleti sáncai mellett egy bronzkori erődítés maradványai
fedezhetőek fel, amelyet az itt élők Leányvárnak neveznek. Az impozáns
méretű, 290×220×200 méter kiterjedésű, 15 méter vastag és 6–8 méter
magas sáncokkal határolt földvárat a Kösmő-patak teraszán, a környező
lápterületek védelmi potenciáljával is számolva építették meg. A vár –
hasonlóan a borsodi és a szabolcsi földvár építési módjához – gerendaszerkezetű,
fa-föld-kő technikával megépített sáncvár. A befogadóképessége
óriási, hiszen akár 2–3 ezer ember is elférhetett benne, ami azt jelenti,
hogy a környező települések teljes lakossága számára menedéket tudott
nyújtani. Bihar vármegye 11. század eleji megalapítását követően katonai,
közigazgatási és bírói funkcióval ellátott ispánsági vár lett. Minden bizonynyal
pénzverde is működött a falakon belül, a benne lévő templom (székesegyház)
pedig a bihari püspökség első székhelye volt. A hely stratégiai
jelentőségét mutatja az is, hogy István király itt alakította ki fia, Imre herceg
számára a dukátusi országrész központját. Szent László a vármegye és
a püspökség székhelyét egyaránt Váradra helyezte át (1091), amely már
előrevetítette a bihari erődítés hanyatlását (Bunyitai V. 2. k. 1883. 4.). A
besenyők és a kunok támadásainak következményeként a vár földsáncaira
a 12. században kőfalakat is húztak, de a tatárjárást követően szerepe a
környék kedvezőbb adottságú kőváraival szemben (Adorján, Szentjobb)
elhalványodott (Csorba Cs. 1999. 30–32.). Bár még évszázadokkal később,
az 1514-es Dózsa-féle parasztháború, majd az 1703–1711 között zajló
Rákóczi-szabadságharc időszakában is katonai felvonulások színtere volt,
védelmi funkcióit végleg elvesztette. Ma a földvár közepén egy domb
emelkedik, amelyet az 1896-os millennium időszakában alakítottak ki. A
dombon 1919-ig egy bronz turulmadár állt.
A bihari földvár társadalom- és településszervező jelentősége talán
még a stratégiai szerepnél is nagyobb. A földvár környezetében elhelyezkedő,
ma is létező települések (Kovácsi, Csatár, Fegyvernek) eredetileg a
várjobbágyok lakhelyeként, az erődítést kiszolgáló falvak sorába tartoztak
Adorján vára
A vár ma Szalárd és Hegyközszentimre között, a Berettyó jobb partján
fekszik, egy korábbi magaslaton. A folyószabályozás időszakáig a folyó
körbefogta az erősséget és szinte megközelíthetetlenné tette azt. Nevét a
középkorban a közelében álló Adorján faluról kapta.
A várat a Gergye nemzetségbeli Pál építhette a 13. század közepén,
akinek leszármazottaitól 1277-ben szerezte meg azt Kun László király,
majd adta át a térségben ekkor nagy területeket birtokló Borsák nemzettségének.
A 13. század elején a királyi hatalommal szemben fellépő „kiskirály”,
Borsa Kopasz nádor székhelyeként tarthatjuk számon. A várat a
Borsák legyőzését követően 1316-ban szerezte meg Károly Róbert király,
s ezt követően uralkodói várként működött, amely 1349-ig a szabolcsi
ispán honorbirtokának számított. Zsigmond király 1395-ben átadta a
Csáky család birtokába (Bunyitai V. 3. k. 1884. 183.). A Csákyak az ekkor
kialakuló bihari uradalmuk központját az adorjáni várban rendezték be. A
15. század elején a vár tartozékaiként szerepelt (Bihar vármegyében)
Adorján mezőváros, Fegyvernek, Nadántelek, Kecskehát, Borzlyuk, Kővág,
Kozmafalva, Doborka, Tótalmás, Seiter, Mezőfalva, Kügy fele, valamint
Szatmár vármegyében: Daróc, Ákos és Szántó mezővárosok, Géres, Szilvás,
Kisszántó, Hidvég és Gyöngy. A 16. század közepének zavaros időszakában
(1566) a várat az akkor Izabella királyné pártján álló Csáky Pál úgy mentette
meg I. Ferdinánd seregeinek az ostromától, hogy átállt a király pártjára.
A vár stratégiai szerepe 1660-ban Várad elestekor szűnt meg és jelentőségének
hanyatlása is ezzel hozható összefüggésbe. Teljes pusztulása
– noha a Rákóczi-szabadságharcban különösebb szerepet már nem játszott
– 1711-ben történt meg, amikor a császári seregek – más környékbeli
várakhoz hasonlóan – az adorjáni várat is felrobbantották.
Szentjobb
A szentjobbi vár – hasonlóan az adorjáni várhoz – a Berettyó partján egy
magaslatra épült, a tatárjárást követő időszakban. A négy bástyával megerősített
kőfalak valószínűleg az egész akkori falut körülvették. Az első
említése 1475-ből való, amikor a szentjobbi apátság váraként tartották
számon. Nagyobb jelentősége a 15–16. század fordulóján lett, amikor Báthori
Zsigmond fejedelem Bocskai Istvánnak adományozta. A Bocskaifelkelés
egyik mozzanataként 1604. október 2-án Székely Ferenc kapitány
átadta a várat Concini váradi alkapitánynak, de a hajdú seregek a győztes
nyúzóvölgyi (Álmosd–Diószeg) csatát követően (1604. október 15.) hamar
visszafoglalták azt. Bocskai halála után Rákóczi Zsigmond fejedelemé lett,
aki a Rhédey családnak adományozta. Szentjobbot az Ali basa vezette
török seregek 1661. február 21-én foglalták el, amely ezt követően 25
éven keresztül török kézen is maradt. A törökök a településen szandzsákközpontot
rendeztek be és innen irányították a Berettyó-völgy térségének
életét. A várat 1686. február 12-én Karaffa császári tábornok seregei ostromolták
meg, sikerrel. A vár adott helyet 1688-ban a töröktől felszabadított
bihari részek megyei gyűlésének is. Katonai szerepe a 18. század elejére
elenyészett, 1711-ben mégis osztozott a legtöbb magyar vár sorsában,
felrobbantották (Csorba Cs. 2004.).
Székelyhíd
Egy 1217-es oklevél arról tanúskodik, hogy a honfoglalás korában a térség
védelmének ellátására a majdani Székelyhíd területére székely csoportokat
telepítettek, akik külön egységet alkottak a bihari várrendszerben. A
vár helyét nem az itt húzódó dombok oldalában jelölték ki, hanem az Ér
mocsarai által körülvett egyik stabilabb emelkedési ponton építették fel.
Az akkori lakosság a várnép és a várkatonaság köréből került ki. A 14.
század végéig a Gutkeled nemzettség, majd az ebből leszármazó Dorog
család birtokában találjuk, ennek kihalását követően pedig Zsigmond királyra
szállt vissza. 1401-ben szerezte meg a későbbi Zólyomi család,
amely a középkor végéig birtokolta azt és az uradalma központját is itt
alakította ki. A 15. század második felében – Mátyás király 1460-ban kiadott
engedélyének köszönhetően – történt meg a vár megerősítése és
modernizálása. A Dózsa-féle parasztháború alkalmával a parasztseregek
elfoglalták. Ezt követően a török fenyegetések miatt 1595-ben ismét újjáépítették,
majd 1640 körül – ekkor már az Erdélyi Fejedelemség nyugati
határainak őrzésére – újból megerősítették. A vár harmadik felújítását I.
Rákóczi György fejedelem rendelte el, amit Haller Gábor Németalföldön
tanult építőmester irányításával végeztek el. Várad elfoglalását követően
1661-ben török kézre került, a csatározások miatt meglehetősen lepusztult
állapotban. Az 1664-es vasvári béke értelmében felrobbantották. Építőanyagát
felhasználták a dombon álló Dietrichstein–Stubenberg-kastély
felépítéséhez (Vende A. 1901. 147–148., Bunyitai V. 3. k. 1884. 314–316.)."
Forrás : hatvaniszakkoli.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése