Forrás : Kállai András Facebook
Kállai András könyve 2011-ben jelent meg.A szerző 1949-ben született Jákó-Hodoson, majd Hegyközkovácsiban élt,Ady Endre ( Moghioros ) líceumban tanult.Jelenleg Ontárióban él. Könyvében leírja a személyes élményeit.Részlet a könyvből,mely megjelent a Kaleidoszkóp 2009 szeptember-október számában - Figyelem ' Az ő betű írása helytelen :
Ez év szeptember 15-én, szerdán elkezdtem járni óvodába,de egybõl közép csoportba, hogy miért azt nem tudom. Vagy késõn irattak be, vagy csak ebbe a besorolási osztályba volt szabad hely számomra. Zsarka Marika óvó néninek elég sok baja lett velem, mert a színes építõ kockákat mindig a zsebembe felejtem, és csak otthon veszem észre, aztán meg az oldalház sufnijába eldugom, míg szegény apám rátalált.Akkor anyám mindet egy zsákmadzagra kötözi, és a nyakamba akasztja, mint egy gyöngykalárist, és
szégyenszemre így kell elinduljak reggel az óvodába. Õ meg hátulról kísér egy párlépésnyire, azt mondja, azért nem jön közel hozzám, mert szégyell egy ilyen enyveskezû tolvajnak az oldalán végig menni az utcán. Hogy milyen látvány
lehettem, azt jobb nem firtatni, de én büszke voltam rá, mintegy vitézségi fakereszt kitüntetésre. Az én anyám egy egész estét töltött el azzal, hogy a sok idomtalan kockákat rá tudja hurkolni zsákmadzagokra, és még képes volt panaszkodni,
hogy õ nem látszik ki a munkából.Mikor aztán az óvoda nagy termébe belépek fordult a kocka,mert a szégyenpadba kellett üljek, és szünetekbe kis apró kavicsokon térdepelni. Meg kellett fogadjam, hogy többet semmi játékot nem tulajdonítok el. Játékot, azt nem - soha,de mivelhogy a tilalom képeskönyvekre nem vonatkozott,így aztán csak azt viszek haza. Majd másnap vissza is csenem.Egy nagyon meg tetszett így azt megtartottam, a szöveget tudom az óvodából, vagyis a dedóból... így úgy utánozom,mintha folyékonyan olvasnék. Nem magamnak, hanem a két tehenünknek, a Pirkának, meg a Cifrának, mivelhogy ilyen szarvas-marha szöveg volt benne, ráadásul valami arab bõgatyásról, mely következõképp szólt:
,,Volt egyszer egy Mehemed,
Sose látott tehenet,
Egyszer aztán Mehemed
Lát egy csomó tehenet,
Fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát
Nem tudta ezt a Mehemed
S felrúgták a tehenek!”
Beültem a jászolba és a bemagolt szöveget hangosan olvasom, közbe mutogatom a képeket a két fejõstehénnek,azok meg a nagy érdes nyelvükkel mind ki akarják nyalábolni
a kezembõl. Elõször azt hittem, hogy tetszik nekik, míg az egyik a nyitott könyvbõl a lapokat felfalja, és csak a kemény fedél maradt meg. Egy felezõ seprû nyelével ki akartam
halászni a könyv megmaradt fedelét, de a két tehén a szarvával úgy csapdos, hogy el kellett szaladjak onnan. Közbe az ideoda vickándozásba a mellsõ lábukkal beássák a ganajos szalmába. Majd este jön a Jó apam be a tehénfejésbõl, és hozza
a bizonyos tehenes könyv fedelét.
- Fiam tudod-e, hogy miféle könyv ez, vagyis volt és milyen
fondorlattal került a jászol elébe? - kérdi vicispáni módon.
- Én sosem láttam - mondom farizeusi hamissággal -, hasonlót
nem, ezt meg éppen nem. Valójában, még az istálló
környékén se voltam ma, de még a tegnap sem.
- Jótól kérded - mondja erre anyám -, biztos a tehenek vették
ki a könyvtárból.
- Meglehet, mint a mesébe - vágom rá.
- Jó neked, fiam, hogy a valóságot is mesének tartod...
Ezzel az ügy lezáródott, soha nem derült rá fény, de bolond is lettem volna, ha bevallom, mehettem volna reggel a nyakamba kötött Mehemed tarka teheneinek ganajos
fedelével. Megfogadtam, ha ezt megúszom szárazon, többet semmit nem hozok el, csak ha kivételesen valami reám ragad.Másnap a tehénistálló kétfelé nyilós ablakát egy krumplival kiütöm, nagyon begazolok, de szerencsére mire kérdõre vonnának, kiagyalom, hogy a Cifra döfte ki a kacskarigós szarvával. Természetesen volt rá idõm, hogy a tehenet
leláncoljam a jászoltól a máshollétem igazolására. Jó apám a tehenes könyv fedelét szegeli a kitört üveg helyére,legalább valami hasznot tettem, hogy elhoztam a Mehemed
szarvasmarha meséskönyvet.Közbe nagy csoportos lettem, egy év múlva iskolába fogok
járni, hisz a betûvetés elsajátítását már nagyon várom. Megaz alanti csibész barátomat, az iskolából... ajjaj!Volt egy irtózatosan rossz barátom a Varga Miklós, a Miki, õ már ebbe az évbe elsõs lett. Egy fatáskával jár iskolába, ahogy az elsõ nap jön haza, bejött hozzám, hogy megmutassa az ábécés könyvet, meg amit kapott az írás és olvasás
tudományának elsajátítására.Én az utcai kerítés melletti öreg gesztenyefa alatt, fõzöm a
répaszeletet egy üstbe a disznóknak, mivelhogy a dedósokat hamarabb hazaengedik, mint az iskolásokat. A két nagy süldõott röfögött a hátunk mögött..."
(44 - 45. o.)
Forrás : epa.oszk.hu
Teljes könyv olvasható,megvásárolható hatvaniszakkoli.hu-n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése