Rózsák falva, Paptamási

 

"A bihari megyeszékhelytől északra mintegy 20 kilométerre található Paptamási, a Nagyvárad–Szatmárnémeti országút érinti a községközpontot. A Kösmő-patak partján fekvő falu másik széle a közúttal párhuzamosan haladó vasútvonalig ér." - írja Deák F. József a Biharországban.

"Paptamási neve legelőször az 1291–94. évi püspöki tizedjegyzékben bukkant fel Tamasy formában. Helytörténészek szerint 1347-ben a váradi székeskáptalan birtoka volt, de az albisi Zólyomiaknak is volt itt részük. A falu neve a Tamás személynévből alakult a birtoklást kifejező -i képzővel. Többször elnéptelenedett, de vész múltán visszatértek a közeli Berettyó lápvidékén menedéket talált lakói. Az 1880-as népszámláláskor 818 lakosa volt, 788 magyar, közülük 719 református, 42 izraelita, 27 római katolikus. 1992-ben 991-en éltek Paptamásiban, közülük 955 magyar, 33 román, felekezeti megoszlás szerint 817 református, 33 római katolikus, 103 baptista, 23 ortodox. A legutóbbi, 2011-s népszámlálás 1003 lakost jegyzett fel, 82 százalékuk magyar, a többi román és roma.

Egy augusztusi napon érkeztem a településre, mely ünnepi hangulatban készült a XVI. Paptamási Községi Napokra. Matyi Miklós, az immár másodszor megválasztott polgármester kérésére vele tartottam, a helyi iskolások mazsorettcsoportját kísértük el. A 28 tagú csapat a községhez tartozó Pelbárthida és Nyüved utcáin vonult végig az ünnepségre hívogatni. Mindkét faluban nagy volt az érdeklődés, de ennél is biztatóbb, hogy frissen aszfaltozott utakon mutathatták be produkciójukat a menettáncosok.

A községközpontba visszatérve hivatalában beszélgettünk az elöljáróval. „Sok minden megvalósult itt azóta, hogy 2003-ban sikerült Bihar nagyközségtől leválnunk, és Paptamási, Kügypuszta, Nyüved és Pelbárthida falvak részvételével önálló közigazgatási egységet alakítottunk. Kezdettől fogva a legfőbb feladatnak tartjuk úgy fejleszteni a települést, hogy az itt élőknek igazi otthonukká váljék. Arra is nagyon ügyelünk, hogy a hozzá tartozó falvak se maradjanak le. Paptamási utcái már jó néhány éve aszfaltosak, nemrég fejeztük be a mezőgazdasági utak teljes felújítását: a községben 19 kilométeren épült új kövesút. Sikeresen pályáztunk a Nemzeti Vidékfejlesztési Programban Pelbárthida és Nyüved utcáinak teljes korszerűsítésére, most folyik a 8,5 km aszfaltozása. A kivitelező cég 2-3 hétig az egyik faluban dolgozik, majd ugyanennyi ideig a másikban – ezzel mindenki meg van elégedve, senki sem mondhatja, hogy egyik falut előnyben részesítjük a másikkal szemben. Nagy öröm számomra, hogy erről be tudok számolni. Egy pelbárthidai 94 éves bácsi mondta, sosem gondolta volna, hogy megéri, hogy aszfaltos útjuk legyen, hogy aszfaltillatot érezzen, majd megérintette az aszfaltréteget, hogy így is meggyőződjön: amit lát, az igaz. Mindenki örül a jó útnak, a gyerekek görkorcsolyáznak, bicikliznek rajta.”

Javuló ivóvízellátás

– Valamikor megoldhatatlannak látszó gond volt itt az ivóvízellátás. Változott a helyzet?

– Most is vannak gondok. Két fúrt kutunk adja az ivóvizet, de még van tennivaló, a zökkenőmentes ellátás érdekében több pályázatot is benyújtottunk. Most készül az EU-s pályázat, hogy a községközpontban és Kügypusztán is kiépülhessen a csatornázás.

– Kérem, ismertesse a helyi tanács összetételét.

– A 11 tanácsos közül hét RMDSZ-es, egy-egy EMNP-s, liberális, szociáldemokrata, és van egy független is. A magyar érdekvédelmi szervezet abszolút többségben van, de a többi párt képviselői is támogatnak; erre példa, hogy az alpolgármester-választáskor tízen szavaztak az RMDSZ jelöltjére, Major Lórántra, a független jelölt volt a kivétel. A tanácsosokkal mindent meg tudunk beszélni. Erre nagy szükség van, hiszen a polgármester sok mindent kezdeményez, de a döntést a tanácsosi testület hozza meg, mi végrehajtók vagyunk.

Matyi Miklóssal beszélgetve az is szóba került, hogy amióta ő a polgármester, az idősek napja – október 1. – körül a község minden 60 évnél idősebb lakóját meghívják egy közös ünnepségre. „A Tamásihoz tartozó falvakból is behozzuk őket – magyarázza az elöljáró –, a művelődési házban egy meghitt vasárnap délutánt szentelünk nekik. Ez a legkevesebb, amit adhatunk aranyszívű, ezüsthajú szüleinknek, nagyszüleinknek. Idén lesz az ötödik ilyen találkozó, mindig nagy visszhangja van a községben. Nemrég megállított az utcán egy néni egy kéréssel: »Miklós fiam, nem lehetne ezt az ünnepséget tavasszal és ősszel is megtartani? Én oda megyek csak el, meg a templomba« – mondta.”

Jeles eseménye még Tamásinak a községi napok, a zenészek Bihar megyei találkozója és a hagyományos szüreti bál. A hagyományőrzés a szívügyük. Pár éve alakult meg és már elismerést nyert a Gilice néptáncsoport Bacsó Erika tanárnő irányításával. Büszke is rá a polgármester, hogy ma 54 gyerek táncol a csoportban, hiszen kezdetben alig voltak néhányan. Az önkormányzat állta a táncruhákat, amint azt teszi a menettáncosok esetében is.

A legtöbben a mezőgazdaságból élnek Tamásiban: vannak kisebb-nagyobb területeket megművelő egyéni gazdák és nagyobb családi társulások. Általában a nagy kultúrához tartozó növényeket termesztik. A fiatalok egy része Váradra jár dolgozni, a vonat- és autóbusz-közlekedés ezt lehetővé teszi, de sokan saját járművükkel ingáznak. A községben van néhány kisebb vállalkozás, ezek is foglalkoztatnak helybelieket.

Új alpolgármester

Az idei helyhatósági választások nyomán új alpolgármestere lett a községnek, Major Lóránt személyében. Nem ismeretlen számára a helyi közigazgatás, hiszen évek óta dolgozik a községházán szülőfalujában, az utóbbi időben közművelődési referensként. Iskoláit Tamásiban kezdte, Nagyváradon érettségizett, 2006-ban diplomázott menedzsment szakon a Partiumi Keresztény Egyetemen, majd sikeres versenyvizsga után, 2008-ban tagja lett a helyhatósági munkaközösségnek.

Major Lóránt fő feladatának a község további fejlesztését tartja, és hiszi, hogy a polgármesterrel és a helyi tanács segítségével ezt véghez is tudják vinni. „Van bőven mit tenni, még akkor is, ha végigsétálva a községközpont utcáin, azt mondja magában az ember, itt minden rendben van, csak meg kell tartani az elért szintet” – mondta a fiatal alpolgármester.

Egyházi élet

A református gyülekezet a legnépesebb, ebből nemrég köszönt ki a nyugdíjba vonuló eddigi lelkipásztor, Bereczki András. Az egyháztagok választottak már új papot Pál László személyében, ő a poklosteleki egyházközségből érkezik, de ottjártunkkor még nem foglalta el új szolgálati helyét. Bereczki tiszteletes 17 évi szolgálati ideje alatt sok minden megvalósult az egyházközségben. Ezekből kiemelkedik a templom felújítása, a gyülekezeti ház rendbetétele és a turulszobor felállítása a templomkertben.

A hívek számát tekintve a második felekezet a baptista, több mint száz lélekkel, szép imaházzal. Néhány évvel ezelőtt lelkészlakást és a hivatal számára külön helyiséget építettek. Albert István Zsolt prédikátor helyben lakik. Kocsis Béla, a gyülekezet egyik bizottsági tagja érdeklődésemre elmondta, nagy megtiszteltetés számukra, hogy az ő imaházukban tartották a községi napok nyitó ökumenikus istentiszteletét. Csak azt sajnálja, hogy a korábbi ünnepségeken rendszeresen fellépő neves fúvószenekaruk feloszlott. Ennek egyik oka az, hogy a zenészek – köztük beszélgetőpartnerem is – a nagyváradi Belvárosi Gyülekezet fúvószenekarát erősítik, a másik, hogy a fiatalok körében inkább a könnyűzene népszerű, a harmadik pedig, hogy többen külföldön dolgoznak.

Oktatás

A Berettyó-parti településen néhány évvel ezelőtt új kétszintes iskola épült, a környék egyik legszebb oktatási intézménye. Paptamásiban óvodától VIII. osztályig tanulhatnak a gyerekek magyarul, létszámuk a múlt tanévben mintegy 250 volt.

Nemrégiben Piski Emese igazgató beszélgetésünk alkalmával kijelentette: „Paptamásiban jó diáknak lenni”. Az indokokat is felsorolta: övék a környék egyik legjobban felszerelt tanintézete; gyönyörű a környezet, az iskolaudvar; a közeli kultúrház szomszédságában sportcsarnok épült, ahol télen a testnevelési órákat tarthatják, jó időben pedig a közeli műfüves pálya áll a rendelkezésükre. A tamási iskola a svájci székhelyű Romániai Gyermeksegítő Alapítványon (KIRU) keresztül a müncheni Nymphenburger iskolával tart fenn testvérkapcsolatot, s nagyon sok segítséget kap tőle.

A rózsák falva

A polgármesterrel sétára indulunk, bejárjuk a főutcát és környékét. Mindenütt szép, tiszta, rendezett utcák, porták. A házak előtt virágok, de köztereken, a művelődési ház kertjében is sok a virág, főleg rózsa. Matyi Miklós be is vallja, nagyon szereti a virágokat, különösen a rózsát, ezért az önkormányzat által karbantartott utcarészeken ezt ültettek. „Két helybelivel magam gondozom a rózsákat. Nagyon szépen mutatnak, és ami dicséretre méltó, senki sem nyúl hozzájuk, nem tépi le őket” – mondja.

Bekukkantunk az egykor neves, ma is jó állapotban lévő termálstrandra is. Kívül-belül rendezett, szépszámú strandoló közönséggel. Kellemes virágillat kíséri sétánkat a hosszú utcákon."

Forrás : biharmegye.ro