Kik lehettek az őseink ?

  

Forrás : hegykozi.blogspot.ro

- Tata,kik voltak az őseink?
- Karcsi,azt én nem tudom pontosan.Talán magyarok voltak az őseink,de lehettek szlávok,vagy mások is.A családunk felmenői magyarok voltak , ha az elmúlt 300-400 évet nézzük.

Ez a beszélgetés valamikor az 1960-as évek közepén volt.Nagyon fontosnak tartottam,hogy megismerjem a szülőföldem és őseink történetét. Nagyapám később azt mondta,hogy sok értékes könyv és dokumentum semmisült meg a tatárjáráskor,mert a tatárok mindent és mindenkit elpusztítottak.Ami megmaradt,azt a régi öregek elmondásából tudhattuk meg.Az biztos,hogy Csatár a püspökség vonzásköréhez tartozott. Nagyapám szerint sokféle mesterember fordult meg Csatárban és környékén,akik közül sokan letelepedtek.A hosszú téli estéken nagyapám és barátai több történetet elmeséltek,melyekben ott lehetett az igazság is.

Elérkezett 2013 tavasza.Orendt Mihály barátom bejelentette,írt egy könyvet Hegyközcsatár történetéről.Az Wikipédián megtalálható Hegyközcsatár rövid története ITT ' Én is kaptam a meghívást, a könyvbemutatóra és  Hegyközcsatár fennállásának a 800 éves évfordulója alkalmából szervezett  szoboravatásra a református templom kertjében.Reggel kezdődött az ünnepi mise. Később a könyv szerzője dedikálta könyvét a kultúrotthonban.

  

Fotó : Orendt Brigitta

Nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet,mert nagyon közérthetően írta meg Orendt Mihály.Hegyközcsatár 800 éves című könyvét sok csatári nem ismeri,sőt nem is hallott róla.Ezért a szerző elérhetővé tette könyvét az interneten.A könyvében részben választ kaptam a kérdésre : szlávok,kazárok és magyarok lehettek az őseink.
Németi Károly

Idézet a könyvből :

"A magyarok Bihar vár elleni ostromát meg­előzően Mén Marót a kazár fejedelem elhagyja Bihar várát, nagyszámú sereget hagyva a várban maga után az Igfon erdejébe menekül.

A vezér titokban a bizánci császártól, VI. Leótól (886-912) vár segítséget Árpád ellen, de az nem érkezik meg. A várat a vezér nélküli sereg hamar átadja Árpád seregének.

A kazár fejedelem menekülési útvonala lápos, mocsaras vidékeken történik, végül az Igfon erde­jében talál menedékre. Ez az akkor még egybe­függő erdőség Bihar várától keletre található és később, mint Uradalmi-, majd Csatári erdő (Igfon erdeje) néven válik ismertté. Hogy mire alapozom ezt a feltevést, azt röviden ismertetem.

Mivel a honfoglaló magyarság nyugat felől támadja meg Mén Marót seregét, erre nem menekülhet. Északon a Tiszától a Hómosó-érig Szabolcs, Tas és Tuhutum ver tanyát.

A birodalom felső részét már az ellene indított első hadjáratot követően elfoglalják, majd le is telepednek Kund és Ohat törzsei. Ezért itt szintén nem kap menedéket a kazár fejedelem.

Dél az-az Arad vármegye felé, melyet az Erdőhát nevű erdőség borít, és amelyet később Valek foglal el, szintén nem járható út a fejedelem számára, mivel a délre eső Jószás vize (a Berettyóba ömlő Kis-Kőrös régi neve) mellett ott állomásozik a támadó székely és magyar seregek egy része.

Kizárásos alapon tehát Bihartól csakis kelet felé, vagyis Erdőelve (Erdély korábbi neve) irányába talál menedéket.

Az Igfon (Ygfon) nevet ingoványként magyarázzák, indokolva, hogy a Körösök és a Berettyó környéke ott, ahol azok az Alföldre kilépnek a vízszabályozások előtt még ingoványosak voltak, amihez persze nem fér kétség. Ebből adódik, hogy a honfoglaláskor sem lehetett ez másképpen.

Mén Marót minden bizonnyal azért menekül az Igfon erdejébe, mert egyrészről nincs egyéb menekülési útvonala, más részről viszont az ingoványos talajon ő van előnyben, hisz jól ismeri azt. A magyar lovascsapatok sem követhetik őt sokáig, mert a lovak lábai alatt az ingoványos, mocsaras talaj besüpped, ugyanakkor az erdő fái is jól elfedik Marót menekülő csapatát az üldözők elől.

Valószínűsíthető tehát, hogy Mén Marót a Bihari várat elhagyva egyenesen kelet felé veszi az irányt és a legrövidebb utat választja.

A legegyenesebb menekülési útvonal az Őr-hegyen át vezetne az erdő irányába, de egy menekülő csapattal és talán némi civil lakossal nem kockáztatja meg, hogy a meredek megmászása alatt utolérjék üldözői.

Indulhatna észak-kelet irányába is Kovácsinak, de a településtől Csatár irányába végig - igaz enyhébb - emelkedőn kellene haladniuk, ezért ez sem tűnik ésszerűnek.

Marad tehát a legkézenfekvőbb megoldás, amit valószínűleg a tapasztalt katona minden bizonnyal választ, Bihar település alatt végig szembe a Kösmő patak folyásával haladni.

Követve a patak ellenfolyását, kis csapata élén megkerüli a bihari-csatári dombokat a mai Pályi és Újlak települések alatt - e települések akkor még természetesen nem léteznek - hamar eléri az Igfon erdejét.

Továbbhaladva immár az erdő védelme alatt rövidesen letér balra az Ágoston csapáson és egy tágas területen találja magát egy meredek, domboldal előtt, melyből az Ágoston patak forrása ered. 

Ágoston csapása

Ez a hely kimondottan táborverésre termett. Balról a sziklafalat megkerülve csigalépcsőre hasonlító útvonalon könnyedén fel lehet jutni annak enyhén lapos, ugyanakkor egyenes fekvésű tetejére.

Támadás esetén ez a sziklatető több száz embernek adhat mene­déket. Az ellenség nem láthatja őket, ők viszont remekül látják a völgyben tartózkodókat.

Az Ágoston-csapás köze­pén az Ágoston-forrás vizét és az esetleges csapadékot a lejtős vízmosás a Kösmő pa­takba továbbítja, ezáltal a te­rület mindig száraz marad. Más csapások is szolgál­hat­nák a vezér útját, de ez az út vezeti őket a legideálisabb helyre, ahol biztonságosan letáborozhatnak.

Mivel ekkor még valószínűleg a közeli Csatárt és környékét is a bolgár-szláv népek lakják, minden bizonnyal jól ismerik az ide vezető ingoványos utakat és e területeken igencsak otthonosan mozognak.

Az erdőségek kinézete ezer évvel ezelőtt sem különbözött sokban a maitól, csupán abban, hogy sokkal összefüggőbb egészeket alkottak és ezt csak a népsűrűség szaporodásával járó irtások szakították meg.

Mén Marót belátva kilátástalan helyzetét alkudozásba kezd és kétségbeesve menti azt, ami még menthető és megegyezik a magyarok fejedelmével, hogy megadja magát, de ennek ára van. Árpád legkisebb fia Zulta (Csolt) el kell, hogy vegye egyetlen leányát feleségül.

A bolgár vezér hosszas vívódást követően ez által látja biztosítottnak népe számára a békés beolvadást a magyar törzsekbe.

Árpád az ajánlatot örömest elfogadja - hisz számára is kedvező a terület vér nélküli elfoglalása - és megbízza Öcsöb és Valek vitézeket, hogy rendezzenek díszes lakodalmat.

A krónika szerint Marót országa a szerződés után csak a Berettyó, az Ördögárka, Fekete-Körös és a későbbi erdélyi határ közt levő területre, más szóval a Sebes- és Fekete-Körös felső- és középső lefolyásának vidékére szorítkozik s ez holtáig tart.

Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordulnak Árpád vezérhez, miután az itt élő népesség behódol a Szamos folyótól a Körösig, és senki, sem mer kezet emelni ellenük.

Sőt magának Mén-Marót vezérnek sincsenek hasonló gondolatai. Két esztendőre rá, hogy létrejön a frigy, a kazár vezér fiú utód nélkül meghal, de előbb átadja vejének Zultának (Csolt) a Bihari Dukátust.

Az Igfon erdeje ekkor még a mai település keleti pereméig tart és csak később, - miután a magyarság megtelepedik e tájon és elkezd állat­tenyésztéssel és gazdálkodással foglalkozni - keletkezhetnek a legelők és a szántóföldek az irtások következtében, visszaszorítva az erdőt a mai állapotáig. Mint azt a későbbi történelmi kutatások is bizonyítják, ekkor még csak néhány település létezik a maiak közül." 

Forrás : elib.hu.hu