„Mindenek felett az
Istennek félelmét igyekezzék a tanító bécsepegtetni a tanítványai
szívébe, annakutána pedig a feljebbvalók iránt való tiszteletre,
engedelmességre, a jó erkölcsre, munkásságra, csinosságra, mind tanítási
mind maga példája által szoktassa."- írja Mocsár János a Biharországban.
"Minden leckét éneken és imádságon kezdjen és végezzen a tanító, azt pedig minden isteni félelemmel és buzgósággal vigye végbe.
A tanításra kiszabott órákat pontosan
megtartsa, úgymint nyárban délelőtt 7 órától fogva 1-ig, délután három
órától fogva hatig. Télben pedig délelőtt 8-tól 11-ig és délután 2-től
fogva 4-ig. Szerdán szombaton délután 1-1 óráig. A szokott való idején
is, úgymint kánikulában, szüretkor és ünnepek csonka hetein mind
délelőtt mind délután 1-1 órát.
Minden héten arról, mit mikor tanított, a
vizitátoroknak számot adni köteles… Semmiből addig tanítványainak
leckét ne adjon, míg azt előre meg nem magyarázza és őket abban
gyakorolja hogy a megtanult dolgokat a maguk stílusával értelmesen
elmondhassák… Minden esztendőben tavasszal és ősszel közönséges exament
tenni köteles…
Az oskolai fenyítés gyakorlásában
mértékletességet tartson, és tanítványai közül valamelyik nagyobbat
vétene, azt a vizitátorokkal közölje… Az oskolába feladott gyenge
gyermekeket nyájas magaviseletével édesgesse a tanító az oskolához és
amíg meg nem bátorodnak addig a rendes tanulásra ne szorítsa őket… Néha
megengedtetik a tanítónak, hogy a gyengébb gyermekeket a nagyobbak közt
tanítás végett felossza, kötelességében áll azokra vigyázni, hogy maga
is tanítsa őket, és egy nap se múljon el, hogy valameik tanítás nélkül
menne haza és a tanító kezén meg ne fordulna.”
A fentieket egy 1796-os egyházi
rendelkezésben olvashatjuk, mely az érmelléki fiú- és leányiskolák
működtetését szabályozta. Minden bizonnyal így kell elképzelni a Hegyköz
és az Érmellék találkozásánál elterülő, a szentjobbi apátság erdőőrei
által alapított kis falu, Hegyközszentmiklós első iskolájának
mindennapjait is.
Köztudott, hogy a középkorban, de még az
újkorban is, az oktatás megszervezése az egyház feladata volt. A
szomszédos szentjobbi apátság szerzetesei a vallási, egyházi feladatok
mellett beteggondozással, oklevelek kibocsátásával, hitelesítésével és a
gyerekek tanításával is foglalkoztak. Feltehetően szentmiklósi
kisdiákok is tanultak náluk. A szentmiklósi oktatás kezdeteiről keveset
tudunk. Egy 1800-as feljegyzés említi először konkrétan a szentmiklósi
iskolát, de a 18. század végéről már vannak adataink arról, hogy a
Debreceni Kollégium végzős diákjai közül néhányan, mielőtt papi pályára
léptek volna, itt voltak tanítói gyakorlaton. Talán éppen ők szervezték
meg az iskolát is, hiszen ez volt az ilyen diákok fő feladata. Annyit
biztosan tudunk erről az iskoláról, hogy csak elemi oktatás folyt benne,
és a fiúk mellett lányok is tanulhattak itt, de külön osztályban.
Tanítójuk lehetett maga a pap, vagy valamelyik írni-olvasni tudó
helybeli is (a szakszerű tanítóképzés csak később kezdődött el).
Munkájáért a tanító főleg terménybeli juttatást (gabona, bor, kisállat)
kapott illetve szántóföldet, szőlőst használatra. Amit volt ideje
megművelni, hiszen a gyerekek csak télen jártak iskolába, tavasztól késő
őszig ők is inkább a mezőn dolgoztak. Az egyházi vezetők ( a szövegben
említett vizitator) időnként felkeresték ezeket az iskolákat, és
felmérték a gyerekek tudását, a tanító felkészültségét, erkölcsösségét,
az iskolaépület állagát. Egy ilyen ellenőrzésre került sor Szentmiklóson
is 1803-ban, melynek jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy 664 lakosa van
ekkor a falunak, papját Tatai Andrásnak hívják, kinek tevékenysége „
mindenképp dicséretes” . 64 fiú és 25 lány jár az iskolába, akiket 2
tanító okít az ismeretekre, úgy mint : vallástan, bibliaismeret, írás,
olvasás, számtan, Magyarhon történelme és földrajza, természettan,
éneklés, könyörgések és imák. A fiúk tanítója „az oskolamester” Radó
András, akit úgy jellemeznek, hogy „restes”, a lányoké pedig Sz. Jóbi
János, akit tehetetlen öregként írnak le. Véletlen egybeesés, hogy épp
ebben az évben születik meg a lelkész fia, az az ifj. Tatai András, aki
később a kecskeméti, majd a pesti egyetem előadó tanára és elismert
tudósa lesz (tanítványai között volt Jókai Mór is). Ő is ebben az
iskolában kezdte tanulmányait.
Az iskola későbbi történetét ismét
homály fedi. A faluban pusztító 1869-es tűzvész után (melyben a
református templom is leég) újjáépülhetett, és nem kizárt, hogy ez volt
az az épület, amit még ma is használunk. 1903-ban könyvtárral is
gazdagodott az iskola: 173 kötetet kapott a Magyar Királyi
Földművelésügyi Minisztérium falufejlesztő programjának keretében. Ezek a
könyvek sajnos nem maradtak meg.
Az állami oktatás a 20. század közepétől
kezdődik el, immár nyolc osztállyal. 1973-ban új, emeletes épületet is
kap (a jelenlegi iskola központi épülete). A nyolcosztályos képzés a
70-es években rövid időre szünetelt a lecsökkent gyereklétszám miatt. Ez
idő alatt az V–VIII. osztályos diákok Székelyhídra jártak. Különben
közigazgatásilag amúgy is ide tartozott az iskola. 2006-ban kapott
önálló jogi státuszt az intézmény, amikor a szomszédos érköbölkúti
iskolát is hozzá csatolták. Pár évig mezőgazdasági szakiskola is
működött itt.
Az utóbbi évtized az épületek
korszerűsítésének, felújításának jegyében telt: hőszigetelés, központi
fűtés, új berendezés. Az iskola pedagógusai 2007-ben létrehoztak egy
nonprofit egyesületet (Hegyközszentmiklósért Egyesület) az iskola és a
helyi közösség támogatására, melynek keretében több alkalommal is
sikeresen pályáztak rendezvények szervezésére. Egy német alapítvány is
támogatta az intézményt Norbert Sticky vezetésével. 2005-ben
testvériskolai kapcsolatot létesített az iskola a magyarországi Fülöpi
Általános Iskolával, melynek keretében a helyi diákok és pedagógusok
számos iskolán kívüli programon vehettek részt (kirándulás Fülöpre,
Debrecenbe, Budapestre, Székelyföldre, iskolanapok, falunap, európai
uniós programok).
Hagyományossá váltak az iskolai és a
naptári évhez kötődő rendezvények, előadások, melyeken minden korosztály
képviselteti magát: tanévnyitó, tanévzáró, iskolanap, nyári angol
nyelvtábor (amit a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tett lehetővé
amerikai egyetemisták közreműködésével), falunap, farsang, húsvét,
karácsony, nők napja, Idősek Karácsonya, Halloween, nemzeti ünnepek. A
tanintézmény ugyanakkor számos vetélkedőnek adott otthont az utóbbi
években (angolnyelv-verseny, asztalitenisz-, foci-, kézilabda-bajnokság,
népdalverseny). Közülük méretében és hagyományát tekintve is a József
Attila Szavalóverseny emelkedik ki, amely másfél évtizedes történelmével
– bátran állíthatjuk –, hogy már „beírta magát a történelembe”, hiszen a
Partiumi füzetek sorozatban megjelent Hegyköz-monográfiában
már azt olvashatjuk a faluról, hogy „Nyolcosztályos iskolával
rendelkezik, amely versmondó versenyeket szervez” (i. m. 165. old.)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése